 |
Egy régi
Mikulás-ábrázolás a boldog békeidőkből: a rajzoló Sebők Imre
Kissfery digitális archívumából
|
Blogot vezetni jó dolog. Az ember
arról ír, ami érdekli, és ha ez szerencsés esetben egybeesik azzal, ami másokat
is érdekel, esetleg amit ír, ezek a mások is elolvassák.
Ebből adódóan a műfaj meglehetősen szubjektív, s vélhetően az is
marad:
a világ azonban nap, mint nap tálcán kínál fel olyan témákat, melyek
mellett
egyszerűen nem lehet egy rövidebb vagy hosszabb bejegyzés nélkül
elhaladni. Legyen az egy
híres orosz fejedelem vagy néhány elszánt, hazáját a betolakodók ellen
védő hős
csatája, hollywoodi filmpremier, a híres francia államférfi vagy éppen
egy író születésének és/vagy
halálának évfordulója, egy új magyar képregény megjelenése, rendezvény,
bármi ha valamilyen személyes vonatkozás is kapcsolható hozzá, máris
ürügyet adhat egy képes megemlékezéshez.
 |
| Egy leendő szuperhős mivel gyakorolhatná be jobban magát a szakmába, mint Santa Claus megmentésével? 1941. januárjában Mary Marvel kapott erre lehetőséget |
Mindez persze abból is adódik,
amit a Képes Újságnál kedves egykori főszerkesztőm, Kovács Mihály
(túl nyolcvanadik születésnapján ma is jó egészségnek örvend – a hírlapírók Istene adjon még
hosszú-hosszú életet neki) úgy fogalmazott meg anno: Tudod, egyszer egész jó újságíró
lehetne belőled, ha nem csak azt a témát írnád meg, ami az utcán
neked jön és fellök, hanem azt is, amire a legtöbben kíváncsian tekintenek. Megszívleltem
szavait, s több mint húsz éve fel is hagytam - az újságírással.
 |
| Az 1952-ben indult Santa Claus Funnies sok-sok éven át szórakoztatta az amerikai olvasókat. Egy-egy számban rövid, a karácsony témájával foglalkozó képregények mellett versek, mondókák, rajzos fejtörők is helyet kaptak. |
És hát így, december hatodikán
mi lehetne aktuálisabb téma a Mikulásnál? Kapcsolatom a fehér szakállas életmód
tanácsadóval (aztán jövőre is jók legyetek, gyerekek!) már fél
évszázados – piciny gyermekkorunkban jó atyám, majd, miután egy télen
gyanúba
keveredett, nagynéném öltött fehér szakállt, vörös süveget és palástot,
hogy
öcsémmel egyszer egy évben lásson minket három percnél tovább csöndben,
megszeppenve ülni. A Mikulás aztán távozott, az ajándékok azonban ott
maradtak. A fogadalmak karácsonyig még ki is tartottak valahogy, de
aztán újévtől ismét
az amerikai gyerekek által is jól ismert „Fuck you, Santa” életérzés
vett rajtunk erőt – egészen a következő november végéig. Mikor is aztán kezdődött minden előröl…
 |
| Az egyik korai szuperhősös-Mikulásos képregény, mely 1942 végén napi folytatásokban jelent meg az amerikai újságokban. Az elvetemült nácik által elrabolt Santát maga Superman menti ki szorult helyzetéből |
Életünkből először a Mikulás
maradt el, majd utóda, a KISZ által patronált Télapó is. Szent Miklós
püspök, a gyerekek által legtöbbet üldözött keresztény aztán a nyolcvanas
évekre visszatért. A rendszerváltás után egyéni vállalkozóként próbált
érvényesülni, de miután az adóhatóság többször megbüntette, mert a gyerekeknek szétosztott
csomagok után nem fizette be az üzleti ajándék utáni közterheket (ami 2012-ben
már 51,17% volt) eladta a brandet a
plázáknak meg a kereskedelmi tévéknek, és abból, ami a bírság kifizetése után
megmaradt, visszavonult északi sarki magányába.
 |
| Amire 1947-ben, az Action Comics 107. számában kevésbé vadregényes körülmények között ismét lehetősége nyílott: Superman figyelmeztetése ellenére a jó öreg olyan kéménybe ereszkedett alá, ami végül derékban kissé szűknek bizonyult… Tanulság: sose vitázz szuperhőssel! |
De addig és azóta számtalan képregény-feldolgozásnak volt főszereplője.
Nem is akármilyen történeteknek… Elrabolták gonosz nácik és földönkívüli
idegenek, vagy épp ő állította meg a Marsbéliek invázióját. Vörös irhájára válogatott
szuperhősök vigyáztak, akik ugyanolyan lelkesedéssel mentették ki a kéménybe
szorult Santát, mint a gonoszok által elragadni kívánt karácsonyt. Elvetemült
képregényesek nem szégyellték a derék, trade-mark védte öreget ledér lányok
társaságában ábrázolni, sőt, kivált a kortárs mangában, e lányokat szexi télcicussá
tenni.
 |
| Mit lehet csinálni egy konok öreggel, aki egyszerűen imádja, ha bajba kerül? Türelemmel újra és újra megmenteni. Erre Supermannek 1983-ban megint csak lehetősége nyílott... |
Ebből adódóan aztán bármely
próbálkozás, ami a Mikulás, Télapó, Santa Claus, Papá Noel, Weihnachtsmann,
Père Noël, Санта-Клаус, サンタクロース és társai képregényes
megjelenéseit kívánná áttekinteni, eleve gyászos kudarcra van ítélve - néhány,
a képregény-történet szempontjából emlékezetes pillanatot és/vagy jelentősebb
alkotót azonban kiemelhetünk.
 |
| Persze a többi szuperhős is mindig szívesen sietett Santa segítségére: Batman és Robin a Batman magazin 1945. évi február-márciusi számában szegődtek a jó öreghez cipekedőnek. Egy jó mikulásos történet tulajdonképpen az év bármely szakában megjelenhetett, a kiadóknak nem feltétlen kellett azt decemberre időzíteniük. |
Az Egyesült Államokban kifejezetten gyermekeknek szóló
képregényes meséken túl Santa Claus sajátos módon épp a szuperhősök
társaságában jelent meg – egészen napjainkig minden magára valamit adó sorozatban
feltűnik alakja.
 |
| Paul Dini 2010-es történetében Santának Frankentsteinnel kellett megküzdenie, aztán olyan is volt hogy bérgyilkost küldtek a jó öreg nyomába |
Az idők jele, hogy újabban már nem annyira megmenteni szokás a
derék öreget, hanem laposra verni – ha csak nem épp Santa az, aki egy bénázó
szuperhős védelmében pásztorbotját gyorstüzelőre vagy shotgunra cserélve lövi
halomra a gonoszokat.
 |
| Megjött a Mikulás… Módos Gazdáék
ajtaján aztán már nem sokkal később az ÁVO kopogtatott, és nem csak
a maradék szaloncukrot vitte el… Kissfery digitális archívumából |
A Mikulás, a Télapó sajátos helyet nem foglalt
el a magyar képregény-történetben. 1945 után még néhány kurta évig szalonképes
volt. Falstaffi alakját a képregényesek közül legzseniálisabban Sebők Imre
rajzolta meg. 1948 decemberében a Friss Újság általa készített
címlaprajzán még joviálisan mosolyog a derék öreg az ablak mögül, rövidesen
azonban a lap előfizetőinek zömével együtt eltűnik a történelem forgatagában.
Mondják, akkoriban Recsken látták sokat, ahol Rudival, a rénszarvassal a
kőszállításban segédkezett. Aztán egy különösen hideg télen Rudit megették az
őrök, Mikulás pedig szörnyű bosszút esküdött… Ezt a történetet azonban a
magyar képregény csak ez események után 100 évvel, legkorábban tehát 2052-ben
mesélheti el.
 |
Santa kalandjaiból gyakran készült
filmfeldolgozás, melyek egy része a képregényhez is utat talált. Az 1985-ös Ki segít a Mikulásnak? képregény változata a Marvel Super Special sorozatában látott napvilágot
|
A hatvanas években a Mikulás helyett már párttagkönyvre szert
tett, a szakmára marxista esti egyetemen kiképzett távoli rokona, Télapó
hódított tovább. Megjelenését a magyar képregényben a visszafogottság
jellemezte: az ifjúsági sajtóban inkább vicces rajzok, rajzsorozatok, rövid
történetecskék szereplőjeként lépett az olvasók elé.
 |
Kajla és a Lajka őrs
ajándék-váltása a Pajtás 1967. évi 47. számából.
Szakács György
digitális archívumából
|
S nem is mindig „saját” alakjában – gyakran Kajla, Dargay Attila
piros nyakkendős, mára nyilván kormánypárti nagykutyává érett ebe
öltötte fel a palástot. A helyzet csak a nyolcvanas évek elejére
változott meg – a háttérben
megindult a harcot Télapó és a Mikulás között végül az utóbbi
nyerte meg, bár előbbi a nyolcvanas évek végéig az ifjúsági sajtóban még kemény
utóvéd-harcokat folytatott.
Ennek
később magam is részese lehettem egy történet
erejéig, mely a maga idejében és ábrázolásmódját tekintve ugyancsak
formabontóra sikeredett. A Mikulásos-Télapós képregények szinte kivétel
nélkül
a karácsony, az ajándékozás összefüggésébe helyezték a megrajzolt
történeteket. Nem csak a kis pajtások szerettek kapni (és adni)
ajándékokat, hanem láthatóan mindenki, aki a sajtótermékekben szerepelt.
 | |
Télapó, lejtmenetben:
egy jellegzetes Dargay-rajz a boldog emlékű nyolcvanas évekből
yuyu digitális
archívumából
|
Mint Szakács György
barátom, a Füles „apró” képregényeinek alapos ismerője felhívta a
figyelmemet, rövid Télapós történetek december tájékán már a hatvanas
évek
elejétől ebben a lapban is rendszeresen megjelentek. Ezek középpontjában
is az ajándékozás állt: hol Füles öltözött be, hol ő kapott valami
poénos cuccost a Télapótól. Arra is volt példa, hogy a Télapós
történetet rejtvénnyel
kapcsolták össze – mint 1961-ban, Hauswirth Magda és Kovács Ágnes verses-képaláírásos, Pajkos Petiről szóló
kis meséjében.
 |
| Hogy mit csinál egy mangalányból átképzett, dögös hentai-Mikulás nyáron? Bajt, természetesen… Mit ebben a 2010-ben megjelent történetben is. |
Alig néhány képregény próbált azonban annak az izgalmas kérdésnek utána járni, hogy
vajon mit csinál a világ jó, ha egyetlen hetet munkával töltő örömproletárja az
év többi napján – s kiváltképp mit csinál a Mikulás – nyáron. Nos, Cser
Gábor, a Pajtás nagyra becsült szerkesztője
ennek eredt nyomába – ez volt a Hahota számára készített második, s
egyben utolsó „teljes” képregényem.
 |
| E történet eredeti rajzai fennmaradtak… |
Valójában a történet nem nyáron, hanem kora ősszel, az
iskolakezdés után játszódott, mikor Huba, a szellem éppen aktuális gazdája
ügyes-bajos-dolgozatos problémáiban eljárva felkeresi a közelgő munkanap iránti aggodalomtól már
szétesőben lévő Télapó palotáját. Arra próbálja rávenni, hogy a
tervezett dolgozat napján támasszon nagy, az iskolába jutást megakadályozó
hóvihart – kicsit túlbonyolítja azonban a dolgot, s így…
 |
| A történet Télapó palotájában indul: ide érkezik megbízást teljesíteni Huba, a jó szándékú, de kétbalkezes szellem |
No de nem folytatom: legyen a vége a képregényt egyszer még
elolvasó olvasók számára meglepetés. A latexbe
öltözött, dögös, táncikáló krampuszlányok ábrázolása ugyan elég formabontó volt
a maga idejében, de mert demokratikus fórumot nem akartak alapítani, s
liberális eszméik terjesztését meg sem kísérelték Télapó palotáján
kívül, nagyobb zűr nem lett a dologból.
 |
| Szerettem ezt a történetet, mellyel hosszú-hosszú időre elbúcsúztam az ifjúsági sajtótól, a gyerekeknek szóló képregények világától. A régi mese 2015-ben azonban újjászületett: Haui József, kedves barátom színeivel Kiss Feri beszerkesztette a Cser Gábor tiszteletére megjelent gyűjteményes album anyai közé. Az Optimista kicsengés beszerzési lehetőségeiről érdeklődni a kiadónál lehet. |
Így belegondolva valószínűleg ez volt a cucialista Télapó utolsó, hivatalos magyar képregény-szereplése is. A kilencvenes és kétezres években több karácsonyi tárgyú vagy épp egyenesen Mikulásos/Télapós hazai képregény jelent meg – legtöbbször Kiss Ferenc feldolgozásában. De jobbára üres maradt a jégpalota trónusa… A plázák decemberi forgatagából, az üzleti alapokra helyezett szeretet-osztogatásból a Mikulás nem nagyon igyekszik hazatérni ebbe az új Magyarországba. Mondanám: visszavárjuk - de mert első kérdése nyilván arra vonatkozna, jól viselkedtünk-e az elmúlt év (évek, évtizedek…) alatt, már ezt sem merem állítani biztosan. Mert az elmúlt negyedszázadért egy magára valamit is adó Santa aligha elégedne meg azzal, hogy csak virgácsot tegyen a csizmácskánkba...
