Ha Kecskemétről érkező, nagy
alakú borítékokkal kopogtat az ajtón a postás, mindig tudom, felbontanom sem
kell a küldeményt - ránézésről tudom, hogy Haui
Jóska barátom ismét gondolt rám. Hol meséskönyveket rejt a boríték (Artúr
unokám feketeöves rajongója lett Jóska csengő-bongó rímekre rajzolt kedves
történeteinek), hol ritka francia nyelvű képregény-történeti albumot, hol
pedig, mint most, karácsony előtt néhány nappal is, képregényes füzetet. Az
abban szereplő három történet - A
gólyakalifa, A pokolba tartó vonat, Családom és egyéb állatfajták - képi
világa különbözik - ám mindegyik hangulatos, magas színvonalú, fegyelmezett és
végtelenül professzionális alkotás.
Mindhárom irodalmi mű adaptációja - az első két történet feldolgozása
Jóska munkája, a harmadik Kiss Ferié.
A gólyakalifa 2014-ben a Fülesben ment folytatásokban, A pokolba tartó vonat - ifjúkorom egyik
legkedvesebb tudományos-fantasztikus elbeszélése - a Galaktika 2014 március-áprilisi számaiban jelent meg. A Durrell-feldolgozás majd’ két évtizeddel
korábban, 1997-ben keletkezett, a Kis
Füles 1997-1998-as számaiban olvashatta először a Nagyérdemű. A belső borítón kedves ajánlás kíván jó szórakozást az
összeállításhoz a „Szürke Testvérnek”
(lám, valaki emlékezik még a 2015-re „programadónak” szánt év eleji írásomra!),
a kivitel igényes és szép, a rajzok gyönyörűségesek - minden személyes
vonatkozástól eltekintve is érzem: így év végén a hazai „underground” képregény-kiadás
újabb jelentős értékkel gazdagodott.
Gyorsan írok egy köszönőlevelet Jóskának, s persze nyomban
elhatározom, hogy a nyilvánosság előtt, posztban is kifejezem majd örömöm.
Kérdezem, mennyiért, hol kapható a kiadvány, ami - ebben biztos vagyok - rajtam
kívül még sokakat, a hazai képregényes gyűjtői kemény magját is érdekelhet. A
válasz meglepő: sehol. Az albumot Haui rokonai, közeli barátai számára,
ajándéknak szánta - Isten tartsa meg kedves szokásait! Faggatom a képregények
kiválasztásának hátteréről, különösen A gólyakalifáról, ami legalább annyira
aktuális, mint amennyire kortalan klasszikus, s melyben az értő olvasó számos
kulturális „kereszthivatkozást” fedezhet fel...
„A gólyakalifát épp délután olvastam át mert, ugye Star Wars-járvány van és a szövegben,
rajzban erre, de sok más ismert filmre, képregényre is számos, konkrét utalás található.
Még némi politika, történelem és legújabb kori magyar képregény-idézet, ismeret
is. Pl. Kalyber Joe két helyen is
megtalálható, s hozzá több sornyi szó szerinti átvett szöveg Pilcz Rolandtól. A Kalyber-történeteknek
köszönhető hogy az eredetileg sima Hauff
adaptálásból ilyen személyes, számomra és remélem másoknak is szórakoztató
szkeccs született.” - mondja Jóska. Csakugyan: a történet nem csak a sztori
okán köti le az olvasót, de ezekkel a szórakoztató, szövegbe rejtett
utalásokkal is. A pokolba tartó vonat szöveghű elbeszélése a történetnek:
grafikai megoldásai szépek, az oldalak változatosak, a színvilág telitalálat -
igen, Haui ezt is tudja, így is tudja.
A Durrell-adaptáció Kiss Feri munkája. A kilencvenes évek vége felé született, Feri
forgatókönyv-írói pályájának felívelő szakaszában. Nem akart (miért tette
volna?) elszakadni az irodalmi feldolgozások Cs. Horváth Tibor által lefektetett dramaturgiai szabályaitól. A cselekményt
szükség szerint tömöríti, párbeszédei élénkek, találóak, de hagyja „beszélni”
Durrellt is - Jóska rajzai meg „hozzásimulnak” a szöveghez, „hozzák” a kor és a
könyv hangulatát. A képekbe rejtett gegek működnek, a „kiábrázolt” történet
ragadja magával az olvasót - az egész működik,
ami az adaptációs képregénynél azért csak akkor szokott előfordulni, ha a
dramaturg és a rajzoló egyaránt sikerrel hangolódik az eredeti mű szerzőjére és
a mű mondanivalójára. Közvetett módon a kötetet Jóska Kiss Ferinek ajánlotta -
a hátsó borítón a tőle származó idézetekkel érzékelteti az alkotótárs a művek
megszületésére, megjelenésre gyakorolt stimuláló és proaktív hatását.
Az album, mint fentebb írtam, kereskedelmi forgalomba
nem kerül - mindössze negyven példány készült belőle, melyből kilenc már
karácsony előtt célba ért. Haui nem zárja ki, hogy, ha lesz rá érdeklődés,
később a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszi. A három képregény értékes és emlékezetes záróakkordja lett a múlt
értékeit megőrizni kívánó 2015-ös képregény-kiadásnak, annak a vonulatnak,
amihez a Kiss Feri által szerkesztett (és bizony méltatlanul kevés szakmai
elismerést kapott) KKK-albumok
képezik a gerincét. A klasszikus magyar képregényes hagyomány kevés alkotó
munkásságában él már csak tovább - Haui közéjük
tartozik. Köszönöm, köszönjük, Jóska!
Boldog karácsonyt neked – boldog karácsonyt nektek is, magyar képregény-kedvelők!
