Mozgalmas volt december első 10-12 napja itt, a bogon. Egyéb
kötelezettségeim jelentős részét letudván, kis lazítást engedélyeztem magamnak,
számos új cikket írtam, néhány régebbit kiegészítettem, így minden napra jutott
valamilyen közzétenni való. Hosszú idő óta először sikerült megint elérni, sőt,
meghaladni a háromezres havi látogatószámot, ami azért egy incifinci
képregényes oldal esetében (halódó műfajról lévén szó) végső soron igen-igen
örvendetes dolog. A bejegyzések zöme valamilyen évfordulóhoz kapcsolódik - nem
véletlenül. Minden napra esik valamilyen történés, aminek van képregényes
összefüggése: ezeket felkutatni, majd cikkbe foglalni önmagában véve is öröm,
kellemes időtöltés.
 |
| Sinatra - Dan Parosian rajza |
Néhány hónapja orosz képregényes barátaimnak köszönhetően hozzáférésem
van a világ legnagyobb, zárt képregényes adatbázisához (az ilyesmit ki is kell
érdemelni - úgy látszik, ez nekem valamiért sikerült): ami valaha a világban
képregény megjelent, annak legnagyobb része ott megtalálható. Kivéve persze a
magyar történeteket - ebben viszont szerencsére nem is szorulok „importra”. Kedves
barátom, Kiss Feri néhány éve
megosztotta velem fantasztikus gyűjteményét, a klasszikus magyar képregény egy
(majdnem) minden darabját magában foglaló, sok DVD-n rögzített sorozatot, más
barátaim meg folyamatosan gondoskodnak az anyag továbbfejlesztéséről.
 |
| Josh és Drew Friedman: Frank Sinatra legendája, 1985 |
Nincs olyan nap, amihez ne kapcsolódna valami nevezetes esemény, s
szinte mindhez fűzhető valami képregényes vonzat is. Ez elsősorban a műfaj
huszadik századi erejét, a kulturális térben való jelenlétét mutatja - valamit,
amit bizony közben meghaladott már az idő. Az embert persze érik meglepetések.
December 12 Frank Sinatra születésének
századik évfordulója, „adná magát” a téma, s mert amúgy is nagy kedvenceim közé
tartozik, már írnám a bejegyzést, ha... Ha lenne
róla szóló képregény. De - s ez csakugyan furcsa - néhány cameotól, a Marvel és DC-képregényekben való sajátneves felbukkanástól és híres szerepét megörökítő filmképregénytől eltekintve alig van.
 |
| Berlin, 1936 - Az amerikai csapat bevonulása az olimpia megnyitó ünnepére |
A „kékszemű gengszter” (Bradányi
Iván nevezte őt így életrajzi regénye címében) kultikus alakja persze
sokféle képregényes összefüggésben feltűnt: még Dan Parosian, az ifjú Los Angeles-i alkotó film noir-stílusú műalkotásaiban is. Pályafutását (pedig nem szűkölődött
az izgalmas fordulatokban) azonban önálló életrajzi képregény formájában még
mindmáig nem dolgozták fel: Josh és Drew Friedman a National Lampoon 1985 októberi számában megjelent kétoldalas
„sagája” is inkább egyféle (kevéssé jóindulatú) fricskának tekinthető.
 |
| A Führer gondban... Hogyan kerülheti el, hogy kezet fogjon a színesbőrű amerikai bajnokkal? A megoldás: nem vett részt a díjkisoztó ünnepélyen. |
A 102 éve e napon született amerikai atlétáról, Jesse Owens-ről azonban készült képregény, mely pályafutását az
1936-os müncheni olimpián elért sikereiig mutatja be. Nem mindennapi diadal
volt ez. „1936. augusztus 3-án szerezte meg első olimpiai aranyérmét Jesse
Owens amerikai futó, miután győzedelmeskedett a százméteres síkfutás
döntőjében. A fekete bőrű sportoló a berlini játékok során még további három
arany medáliával gazdagodott, ezzel szimbolikus csapást mért a házigazda náci
Németország árja felsőbbrendűségi ideológiájára.” – írja róla a Rubiconban Tarján M. Tamás.
Egy 1965-ben megjelent mexikói történet segítségével a képregény az 1980-ban
elhunyt kiváló sportemberre is emlékezik...
 |
| A győzelem pillanatai - Jesse Owens olimpiai bajnok! |
