Újlipótváros fölött ma eleredt
a hó. Ha karácsonyt nem is, január elejét végre télies hangulatban köszönthetjük – a régi idők régi ünnepeire is emlékezve. A mostani karácsonyt (mint az előző kettőt is) unokánk,
Artúr újlipótvárosi látogatása tette emlékezetessé, s az, hogy ismét alkalmam nyílt hatalmasakat mesélni neki. Egyebek között ebből a közel harminc éve megjelent kis képeskönyvből is, mely Weöres Sándor három rövid, téli versét
(amit az én generációm mondókaként már az óvodában megtanult) tartalmazta. A boldog emlékű Táltos kiadó
gyermekkönyv-részlege, a Tipegő gondozta, s formátumát tekintve inkább a
minikönyvekhez, mint a lapozókhoz állt közel - a
rajzokat pedig én készítettem.
2016. január 4., hétfő
2016. január 2., szombat
Asimov képregényei - egy magyar az Alapítvány szolgálatában
1920. január 2-án született a XX. századi tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb alakja,
Isaac Asimov – s májusban lesz hetvenhárom éve annak, hogy az Astounding-ban
megjelent legismertebb, legkedveltebb, legtöbb kiadást megért műve, az Alapítvány-sorozat
első története.Egy rá való képregényes vsszaemlékezés kkor lenne az
igazi, a hasonlók sorába illeszkedő, ha az Asimov műveiből készült
képregény-feldolgozások állnának a középpontjában. Ez a követelmény
maradéktalanul aligha teljesül - kedvenc tudományos-fantasztikus íróm és
műfajom az elmúlt évtizedek során nem nagyon találtak egymásra. Igaz, Asimov maga sem volt
valami nagy barátja a képregénynek. Önéletrajzában beszámol kölyökkori
olvasmányairól, melyek között – atyja nem kis bosszúságára – elég fajsúlyosan
szerepeltek a húszas-harmincas évek olyan népszerű ponyva-sorozatai, mint a Doc
Savage vagy a The Avenger. Ezekhez a család cukorka-boltjának újságos
standjáról mindig hozzá jutott, bár meg nem tarthatta őket. Az újságokban
persze elolvasta a folytatásos képregényeket, de nem vált rajongójukká, s mikor
a füzetes képregény, Superman, Batman s később a többiek diadalútja a
harmincas évek végén megkezdődött, a kor mércéjével számítva már sikeres író nem
sokat tartott e történetek meseszövéséről.
A kaland elkezdődik... |
Az első Asimov
történeténből készült képregénynek sokan a 20th Century Fox produkciójában
1966-ban készült, Richard Fleischer által rendezett Fantasztikus utazás képregény-változatát tartják. Sajnos, alaptalanul: magához a filmhez – melynek
erősségét a trükkfelvételek és az akkor épp húszas évei derekán járó Raquel
Welch vonzó idomai, gyengeségét a férfi főszereplők, Stephen Boyd és
William Redfield hihetetlenül rossz játéka adták – Asimovnak nem volt
köze. Őt arra kérték fel, hogy Otto Klement és Jerome Bixby
történetéből (mely alapján Harry Kleiner a film forgatókönyvét
elkészítette) írja meg a történet regénnyé formált változatát. Aztán úgy
adódott, hogy Asimov előbb lett kész (a filmtől egyébként itt-ott
jócskán elrugaszkodott) regénnyel, mint a stúdió az utómunkálatokkal, s a könyv
még a premier előtt meg is jelent.
Hőseink számára így ér véget az utazás |
A képregény története nagyrészt a
film menetét követte (egy, valamely köztes forgatókönyv-változatból származó
epilógussal azonban kiegészült), a rajzokat pedig a Marvel és a DC történetein
edződött, a legnagyobb sikereit a Daredevil sorozattal elérő Wally
Wood készítette – becsületes iparos munkával.
Valójában persze nem New York City ég, hanem egy átjátszóállomásról érkeznek hamis jelek: ennek okát kell ezúttal az áramkörök közé hatolva kiderítenie a zsugorított ügynökök különítményének |
Asimovnak azonban a
képregény-változathoz semmilyen köze nem volt – mint ahogy a néhány évvel
később megjelenő folytatáshoz sem. A film címének, alapötletének (de nem
karaktereinek) felhasználásával két évadot megért rajzfilmsorozat készült,
melynek epizódjait az ABC 1968 és 1970 között szombat reggelenként sugározta. A
Gold Key erre próbálta „ráhúzni” a maga grafikailag már jóval
igénytelenebb, rajzfilmesebb képi világgal dolgozó sorozatát, mely azonban
mindösszesen két számot ért meg.
1995. októberében például az aktuális Norby-folytatás és az Úr Ábrahám előtti megjelenése került egy oldalpárra |
Aztán úgy adódott, hogy az első
„igazi” Asimov-képregény sem az ő munkája alapján készült… Második
felesége, Janet – még lánynevét használva - a hetvenes években kezdett
gyerekeknek szóló fantasztikus könyvek írásába. 1982-ben hívta életre Norby,
a kis robot figuráját, melyet – Isaac szerzőtársként való feltüntetése
mellett – már Janet Asimovként jegyzett. A híres férj nevét bevallottan
csak olvasó-csalogatónak tették ki a borítóra: a történeteket Janet
írta, a társszerző feladata jóformán a stilizálásra korlátozódott. A Norby
Krónikáknak 1982 és 1991 között tíz kötete jelent meg, s egy
tizenegyedik már Isaac halála után: később azonban összegyűjtve újra
kiadásra kerültek. Képregény-változatuk
1990-től a Boys’ Life-ban, az amerikai cserkészek magazinjában, általában
számonkénti egy-egy lapos folytatásokban, sokszor emelkedett témájú vagy tanító
szándékú történetek társaságában jelent meg
1990 és 1995 között.
A Jó Doktor aligha így képzelte el humanista szuperhőseit... |
A kilencvenes évek derekának
közepes sikerű, innen-onnan összeollózott ötletekből és motívumokból felépült képregény-sorozatának, az I-Bots-nek
elkészítéséhez már Asimov halála után az örökösök adták
hozzájárulásukat. Az általa teremtett univerzum brandekké formálódott,
tehetséges vagy kevésbé tehetséges fiatal szerzők vitték tovább a robotos és az
alapítványos történeteket – ezek közül a legtöbb aztán viszonylag gyorsan
eljutott a magyar olvasókhoz is. Nem így a Tekno Comix
képregény-sorozata, mely – legalábbis ami a történetet illeti – túl nagy
tragédiát aligha jelent… A sorozatot a nagyszerű Howard Chaykin fogta
össze, a ceruzarajzokat George Pérez, a kihúzást Josef Rubinstein
és Mike Whiterby készítette. Az öt ifjú szuperhős ötlete, meglehet,
csakugyan a kései Asimovtól származott – a cselekmény-ábrázolás és a dialógusok
kifinomult mestere azonban aligha talált volna örömet a képtörténetek akcióban
tobzódó, digitálisan túlszínezett világában…
Uramisten! Ezek minden héten karácsonyt akarnak...! |
A nemzetközi képregény-irodalom
persze nem tud róla, de attól még örömteli tény: Magyarországon Asimov több
elbeszéléséből is készült képregény-adaptáció. A Karácsony a Ganymedesen és
a Parányi eltérés forgatókönyvét Kiss Feri írta: az első rajzait Podmaniczky
Ferenc, a másodikét Csordás László készítette. Mindkettő „tipikus”,
könnyed, egy-egy inkább humoros, mint komoly csattanóra építkező történet, amit
mindkét rajzolónak kedves, hangulatos módon sikerült ábrázolnia. Ferit
egyszer arról faggattam, miért épp ezeket az írásokat szemelte ki, a
képregényesítésre. „Mert tetszettek!” – jött a válasz. Magyarított változat készült a Törődik-e a méh című elbeszéléséből, melynek képregény-adaptációja eredetileg 1976-ban a Gold Key Starstream:
Adventures in Science Fiction című sorozata negyedik füzetében látott napvilágot. Mindhárom történet (sok-sok egyéb anyag társaságában) itt elérhető.
Parányi eltérés... |
Az asimovi mű és a képregény
közvetlen összekapcsolása tehát nem sok babérral kecsegtetett – szerencsére egy
másik megközelítés viszont igen. Az amerikai képregény kialakulásának
körülményeit, előtörténetét kutatva ebben az évben elég sokat foglalkoztam a pulp,
a szórakoztató, folyóiratokban megjelenő vagy füzetes ponyvairodalom kiadóival,
magazinjaival, szerzőivel és – természetesen – illusztrátoraival. Az első
„komoly” képregények alkotói (akik, mint Alex Raymond vagy Bourne
Hogarth azért nagyon tudtak rajzolni) végtére is innen érkeztek – s
innen hozták azt a technikát is, amivel a „realisztikus” comics kezdeti
formavilágát megteremtették. A két világ között megmaradt az átjárás: a
képregény-rajzolók a harmincas-negyvenes években is illusztráltak – s sokszor
az inkább a magazinoknak dolgozó illusztrátorok is készítettek egy-egy
sorozatot. Vagy éppen reklámrajzokat...
Az első Astounding Stories címlap 1930-ból: a rajzoló a porosz származású Hans Waldemar Wessolowski (1894-1948), művésznevén: Wesso |
Asimov kilenc éves volt
akkor, mikor elindult
tudományos-fantasztikus műfaj legendássá vált magazinja, az Astounding
Stories. A reménybeli író a lap éppen akkor hivatalba lépett új szerkesztőjéhez, John W. Campbell, Jr.-hoz 1938 júniusában személyesen vitte be első kéziratát. Campbell ezt még visszaadta, de a lelkes ifjút azonban további írásra
ösztönözte, s harmadik kéziratát (Marooned Off Vesta
- Hajótörés a Vesta térségében) elfogadva meg is jelentette azt a lap 1939.
évi márciusi számában. 1941. szeptemberében kerül először címlapra írásával: ez volt a Leszáll
az éj (Nightfall), minden idők egyik legnagyobb hatású
tudományos-fantasztikus elbeszélése. A magazin jó tucatnyi művészt
foglalkoztatott. Ekkoriban Charles Schneeman (1912-1972), Frank
Kramer (1909-1993), Manuel Rey Isip (1904-1987), Edd Cartier
(1914-2008) és Paul Orban illusztrálja a legtöbb számot, s legtöbbször Graves
Gladney (1907-1976), Hubert Rogers (1898-1982), majd a negyvenes
évek elején már William Timmins (1915-1985) készíti a címlapokat.
Először címlapon: a rajz Hubert Rogers munkája |
„Tudományos-fantasztikus írói
tevékenységemet még jóval tizenéves korom előtt kezdtem el. Első elbeszélésem
1938-ban talált vevőre, tizennyolc eves koromban, amikor negyedéves
középiskolás voltam a Columbia Egyetemen. Voltaképpen mar jelentős
tudományos-fantasztikus írónak számítottam 1942 közepe táján, amikorra megírtam
negyvenkét elbeszélést, és kiadtak harmincegyet, köztük a Leszáll az éjt,
az első három elbeszélést a pozitron robotokról és az Alapítvány-sorozat
két első kisregényét. És meg mindig csak egyetemi hallgató voltam, akinek
magiszteri oklevélen alig száradt meg a tinta.” – emlékezett vissza
pályakezdésére A Hold tragédiája egyik írásában. Bele gondolni is
döbbenetes: egy tizenéves, pályakezdő, ifjú írópalánta kezdeti próbálkozásaiból
születtek meg a sci-fi később kultikussá váló történetei – s valójában maga a
műfaj is.
Az Astounding illusztrátorai
keltették először rajzban életre Heinlein, De Camp, Herbert, Silverberg,
Pohl, Van Vogt és a többiek elbeszéléseinek alakjait. Az 1942. májusi számhoz Manuel Rey Isip, Frank
Kramer, Paul Orban és Charles Schneeman egyaránt készített rajzokat
– Campbell kifürkészhetetlen akaratából Isip, egy
Fülöp-szigetekről származó grafikus testvérpár idősebb tagja kapta meg Asimov
az Alapítvány című, új történetét, egy több részre tervezett ciklus
első darabját. A történet kezdete azt a formáját, ahogy mi ismerjük csak
1951-ben nyeri el: Asimov a Psychohistorians (magyarul: Az enciklopédisták)
című bevezető részt a Gnome Press-féle első kötetben való kiadás számára
készítette el. A magazinban megjelent „ős változat” Hari Seldon a két
Alapítvány sikeres létre hozása után tudósaihoz intézett utolsó beszédével
indítja a történetet.
Az Astounding 1944. augusztusi számának címlapján az új Alapítvány-történet: The Big and The Little (magyarul: A kalmárfejeldemek) |
A következő folytatásokat azonban
már legtöbbször Paul Orban illusztrálta – az első magyar az Alapítvány
szolgálatában. Orbán Pálként született 1896. június 23-án, Budapesten. Korán
elhalt anyja nevét nem ismerjük. Apja egy kovácsmester volt, aki rövidesen újra
megnősült, de a szegénység elől 1902-ben kimenekült Amerikába. Chicagoban
telepedett le, s rövidesen már sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy előbb
az első házasságából származó fiát és annak nővérét, Margitot tudta
kihozatni, majd Paulinát, a második feleséget és a tőle született
kislányt is. Az ifjú Orbán ügyesen rajzolt. 1910-ben, 14 éves korában az akkor
igen komoly summának számító öt dollárért sikerül eladnia az egyik
vízfestményét – e pillanattól ha nem is a művészet, de a művészetével való
pénzkereset kötelezi el magát…
Jorane Sutt összeérintette gondosan kimanikűrözött körmeit, és megszólalt: – Kész talány. Bizalmasan megsúgom magának, hogy a jelek szerint újabb Hari Seldon-válságnak nézünk elébe. |
1913 és 1917 között elvégzi a
chicagói Szépművészeti Akadémiát, de már közben is dolgozik újságoknak.
1917-ben megnősül, a következő évben elnyeri az amerikai állampolgárságot. A
húszas évek elején már az egyik chicagói reklámügynökség művészeti igazgatója,
amit azonban felesége halála után felad. Újra megnősül, s a svéd származású új
asszonyával, Karin Annával New York-ba költözik, ahol szabadfoglalkozású
illusztrátorként kezd dolgozni.
A The Avenger, Detective
Novels, Doc Savage, Exciting Western, Giant Detective, Horror Stories, Popular
Detective, Popular Baseball, Popular Western, Rodeo Romances, The Shadow, Texas
Rangers, Thrilling Mystery, Thrilling Ranch Stories, Thrilling Sports,
Top-Notch, Triple Western, Unknown, Western Story sorozatoi kiadói és
persze az Astounding számára készít illusztrációkat. Az 1974-ben elhunyt
művész késő öreg koráig aktív maradt – a hatvanas években az Analog tudományos-fantasztikus
magazin számára készített illusztrációkat.
1945. novemberében egy újabb Alapítvány-folytatást hirdet a címlap – a belső illusztrációkat továbbra is Orban készítette. |
Az Alapítvány-idézeteket Baranyi Gyula fordította
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)