Ismét egy évforduló, mely
alkalmat ad némi képregényes összefüggések felidézésre… Ma 749 éve, 1263.
november 14.-én hunyt el Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkij vlagyimiri
nagyfejedelem, az orosz történelem legendás alakja, az 1240-es teuton invázió
megállítója, az ortodox egyház szentje - a „jégmezők lovagja”.
Mert hát mi, itt Magyarországon
inkább így ismertük őt – Eisenstein 1938-ban készült, s a mozikban,
iskolai előadásokon sokszor levetített filmje, az Александр Невский magyar
címe alapján. Mi, gyerekek elsősorban persze nem a művészi értékeket láttuk
Eisenstein fekete-fehér alkotásában, hanem az akciódús jeleneteket. Mondanom
sem kell, hogy ebben a harcban mindenki az oroszoknak drukkolt, s mikor a
galád, gyermek- és anyagyilkos betolakodók alatt beszakadt a jég, az egész mozi
harsányan együtt ünnepelt…
A történet 2008-as orosz feldolgozása, az Igor Kalenyov rendezte Alekszandr
– a névai csata (Александр. Невская битва)
a magyar forgalmazásba sajnos nem jutott el, pedig egyike volt az új orosz
filmgyártás epikus alkotásainak. A viszonylag kis költségvetésű mozi (nyolc
millió dollárból készítették) ugyan a nagy, monstre csatajeleneteket
nélkülözte, jeleskedett viszont a jellemábrázolásban, a bojárok intrikáinak s
persze a fejedelem nagyságának, emberségének árnyalt ábrázolásában.
Vaszilij Jan azonos című
„regényes életrajza” Csergezán Pál illusztrációival 1958-ban jelent meg
magyarul, s ezt követően sok kiadást ért meg: utoljára a nyolcvanas évek elején
adta ki a Móra. Magyarországon képregény – tudomásom szerint – nem készült Jan
könyvéből, de túl sok más országokban sem: meglepő módon Oroszország is csak
egy alkotással adózott nemzeti hőse emlékezetének.
Az 1990 után szárnyait bontogató
új, orosz képregény (ahogy később aztán az animációs film is) szívesen fordult
a történelmi témákhoz. Az orosz történelem hősei című sorozat első
füzete 1991-ben Alekszandr Nyevszkij életét dolgozta fel. A
forgatókönyvet Viktor Frolov és Oleg Jakovlev írták, a rajzokat Viktor
Trofimov készítette. A 100 000 példányban megjelent album annyiban
egyedi, hogy a szöveget orosz és angol nyelven egyaránt tartalmazta.
A
történeten – és az alkalmazott formanyelven – még erősen érződik az
Eisenstein-film hatása. „Vegyes” technikájú képregény: képaláírásos és
szövegbuborékos kockák váltogatják egymást. Trofimov rajzai itt-ott
karikatúra-szerűek: bár tehetséges művész, ehhez a realista megközelítést
igénylő feladathoz láthatólag nem igazán tud felnőni…
A második Paul Teng, a
holland történelmi képregény nagyszerű rajzolója és Vladimir Volkoff 1994-ben
készült Nyevszkij-feldolgozása volt. A finom, könnyű vonalakkal dolgozó Teng
munkáiban maximális történeti hitelességre törekszik. Rajzai pontosak,
részletgazdagok, hitelesek - egyedi hangulatot is közvetítenek. Volkoff
forgatókönyve kicsit romantikába hajló, szerelmi szálat sem nélkülöző, de a
történeti tényekhez ragaszkodó mese, sok látványos csatajelenettel – eszményi
alapjául szolgálhatna egy újabb filmes feldolgozásnak.
Ben McCool
és Mario Guevarra 2012 májusában megjelent albuma, a Nyevszkij: a nép
hőse (Nevsky: Hero of the People) viszont tudatosan az Eisenstein-filmre
építkezik. Ízig-vérig modern, mai képregény: Mario Guevarra rajzai
erőteljesek, lendületesek, David Barron, Allen Passalaqua és Peter
Panatzis digitális színezése a legtöbbször a kor hangulatához méltóan sötét
képeket vibrálóvá, kicsit talán túlságosan is „neon-hatásúvá” teszi.
Az alkotók kifejezett szándéka volt, hogy a mai néző számára, mai formanyelvet használva
értelmezzék újra Eisenstein klasszikusának képi világát. Alig titkolt vágyuk, hogy munkájukkal egy új, monumentális történelmi filmhez
adjanak inspirációt – s alighanem egy ilyen alkotás (persze nemzeti
történelmünk valamely nagy alakjával) a magyar nézők szívéhez is könnyen
találná meg az utat. Bán Mór és Fazekas Attila Hunyadija –
melynek karácsonyra jelenik meg színes album-változata - szintén felkínálja ezt a
lehetőséget – a magyar filmgyártáson múlik, hogy mennyire tud majd élni vele…
