 |
| Clark Darlton |
Egy régebbi bejegyzésben „szellemi ponyva-hazámnak” neveztem a Német Szövetségi Köztársaságot – talán nem alaptalanul. A hatvanas évek végén váltam lelkes és tudatos sci-fi olvasóvá, s hála a rádió remek fantasztikus sorozatainak, hallgatóvá is. 1969-ig csak csurrantak-cseppentek az ilyen munkák, aztán, mint ha átszakadt volna egy láthatatlan gát, a Kozmosz fantasztikus sorozatában, a Táncsicsnál s idővel más kiadóknál is egyre több, nemzetközileg is a műfaj élvonalába tartozó szerzőtől származó könyv jelenhetett meg. Elindult a Galaktika, ahol már magáról a műfajról, annak születéséről, legendás magazinjairól és szerkesztőiről is olvashattunk cikkeket.
 |
A fantasztikus irodalom a német
közönséghez az ötvenes évek elején az újságos-kioszkokban kapható füzetes
regények alakjában talált utat. A külföldi fordítások mellett idővel a hazai
szerzők is megjelenhettek – kezdetben azonban angol hangzású írói álnév mögött
kellett rejtőzködniük
|
Az Astounding, az Amazing Stories és a többi „pulp” magazin akkoriban idehaza éppoly elérhetetlen volt, mint az amerikai képregény-füzetek. Szülővárosom, Győr antikváriumában – melyről más összefüggésben már zengtem dicséretet – azonban kilószámra álltak a Moewig és a Pabel kiadók német nyelvű füzetes regényei: néhány forintért westernt, detektívregényt, romantikus-szerelmes történeteket szerezhetett meg az olvasó – és persze sci-fit, minden mennyiségben. Ben Bova, Poul Anderson, Brian Aldiss sőt, Bob Heinlein sok munkáját először német fordításban ismertem meg, s persze faltam az Orion űrhajó kalandjait s az amerikainak gondolt, de valójában echte német Perry Rhodan-történeteket is.
 |
| A rastatti Erich Pabel Verlag 1953-tól adott ki – amerikai mintára – fantasztikus füzetes regényeket. Az első német sorozat középpontjában Jim Parker (egyelőre még szigorúan a Naprendszeren belüli) kalandjai álltak. A szerzőt (a legtöbb történetet Alf Tjörnsen írta) akkoriban még nem volt szokás a címlapon is feltüntetni |
Gyorsan kiderült, hogy az angolszász hangzású nevek mögött legtöbbször igen szorgalmas, termékeny, ahogy ma mondanánk: a tömegtermelésre kiképzett német alkotók állnak. Közöttük is kiemelkedő helyet foglalt el Clark Darlton, a nagy mesélő, a Perry Rhodan sorozat egyik szülőatyja, aki saját (áruvédjegynek is jól csengő) „neve” alatt sok-sok puha fedelű, szórakoztató tudományos-fantasztikus regényt jegyzett. Darltont valójában Walter Ernstingnek hívták, 1920. június 13-án született Koblenzben.
 |
| Poul Anderson sok kisregényét én is ilyen fordításból ismertem meg |
Tíz éves korában kezdett fantasztikus regényeket olvasni, 1939-re már szenvedélyes rajongóvá vált, mindent elolvasott, amihez csak németül vagy angolul hozzá tudott férni. A háborúban egy híradós egységnél szolgált, 1945-ben orosz hadifogságba esett, Kazahsztánba, Karagandába került, ahonnan csak 1952-ben szabadult. Ezt követően tolmácsként a brit megszálló hatóságok vették alkalmazásukba – itt, a sci-fi kedvelő brit tiszteken keresztül került kapcsolatba az angol-amerikai tudományos fantasztikus irodalommal. 1954-től fordítóként és szerkesztőként a Pabel kiadónál helyezkedett el: angol nyelvű szerzők német megjelenéseit gondozta.
 |
UFO az éjszakai égen – az
első Darlton-regény 1955-ből
|
Első regényét (UFO az éjszakai égen, UFO am Nachthimmel) némi trükkel sikerült elhelyeznie. 1955-ben a német kiadók (itthon sem ismeretlen gyakorlat szerint) saját országbeli szerzőtől nem nagyon akartak kiadni regényeket: Ernsting a jól csengő Clark Darlton név mögé bújt, s magát mint a kötet fordítóját tüntette fel.
 | ||
| A már sikeres regényíró a hatvanas évek elején |
A mutatvány bejött (oly annyira, hogy a könyvért két évvel később megkapta a német Hugo-díjat is), s az első önálló kötetet a hatvanas évek elejéig még számos további igen sikeres regény követte. 1961-ben Karl Herbert Scheer-el kitalálták minden idők egyik legnépszerűbb fantasztikus hősének, Perry Rhodannak alakját, s Darlton három évtizeden éven át ontotta a folytatásokat.
 |
| A Vaszabáló első kiadása, 1962. Borítórajz: Johnny Bruck |
A Perry Rhodan-sorozatban
megjelent 192 füzetes regénye mellett továbbra is sorra napvilágot látnak –
ugyancsak álnéven írt - egyéb történetei. A Der Eisenfresser (A
vaszabáló) című, a Hádesz nevű bolygón játszódó űr-kalandregénye a Terra
Extra sorozat 87. füzeteként 1962-ben kerül az újságos kioszkokba. Később
aztán újra megjelent: ekkor már a címlap büszkén hirdette, hogy a szerző azonos
a gyorsan népszerűvé vált Perry Rhodan-történetek alkotójával.
 |
Sebők címlaprajza a magyar
kiadáshoz
Kissfery
digitális archívumából
|
Hogy ez a szórakoztató, de kétségtelenül az imperialista Nyugat ponyvairodalmának részét képező, s őszintén szólva különösebb irodalmi értéket nem képviselő kisregény hogyan talált utat a magyar könyvkiadáshoz, örök rejtély marad, de 1964-ben az épp elindult Delfin könyvek sorozatában Elek István fordításában megjelent – s azonnal a gyűjtők féltett kincsévé vált.
 |
Indul a cselekmény: Warner
tábornok veszélyes küldetéssel bízza meg a két hétpróbás űr-kalandort, de mert
kemény katona, velük tart maga is
Kissfery
digitális archívumából
|
Ami a címlapra és a belső
rajzokra is oda figyelő gyűjtők számára a kötetet különösen vonzóvá teszi, az az
a tény, hogy ezek elkészítésére a kiadó Sebők Imrét kérte fel. Sebők –
1945 előtt és után – igen sok könyvet illusztrált és igen jól. Ez a könyv sem
okozott nehézséget neki: a tőle megszokott profizmussal készítette el a nyolc,
az oldalak kicsit kevesebb, mint felét elfoglaló tusrajzot.
 |
Jenner, az űrkalóz
kimutatja foga fehérjét
Kissfery
digitális archívumából
|
Az általa elénk állított jövő formavilága még az ötvenes évekből ismerős: orsó alakú rakéták, buvárruhára hajazó szkafanderek, némileg elnagyolt belső terek és hátterek, s persze a megszokott karakteres, erősen árnyékolt, sokszor a szereplőket csak hátulról mutató, inkább statikus, vagy valamilyen mozdulatba belemerevedő alakábrázolások.
 |
Naplemente a Hádész
felszínén: a tenger sötét titkokat rejt
Kissfery
digitális archívumából
|
Az idegen bolygó bemutatásával nem pepecsel sokat: az egyik hangulatos, naplementés képre ugyan oda rajzolja a krétakori Tihanyi félszigetet, egyebekben viszont láthatóan nem kívánja gúzsba kötni az olvasó szárnyaló képzeletét.
 |
A nyitó jelenet, az ifjú Sarlós
tolmácsolásában
Kissfery
digitális archívumából
|
A történet elég jó, fordulatos volt ahhoz, hogy érdemes legyen képregényre vinni: erre 1966-ban először a Tolna Megyei Népújságban került sor, mely 1963 óta közölt rajzos sorozatokat. A 29 részből álló széria volt a pályakezdő Sarlós Endre ott megjelent második története. A forgatókönyvet – fő vonalaiban követve a regény cselekményét – ő maga írta.
 |
Torzsalkodás az űrkalózzal
Kissfery
digitális archívumából
|
Legtöbbször erős háttérárnyékokkal dolgozik, a rajzok kontrasztosak, a képek kiegyensúlyozottan komponáltak, a lapok kockabeosztása eredeti, változatos megoldásokat alkalmazó. Sokféle plánt használ, láthatóan kedvét leli az űrhajók és bolygók ábrázolásában. Összességében sikerült egyedi formavilágot teremtenie, s a cselekményt élénk, mozgalmas rajzokkal az olvasó elé állítania.
 |
Akit Warner admirális whiskyvel
kínál, annak a legrosszabbra kell felkészülnie
Kissfery
digitális archívumából
|
A regény következő feldolgozása a Magyar Ifjúság 1969. évi 6-13. számaiban jelent meg. Mint már többször elmerengtem felette, a sci-fi szempontjából valóban sorsfordító esztendő volt ez: ekkor „jött ki” a Pajtásban az Orion és a Vasfejű, a Fülesben A négy békeszerető földlakó.
 |
Ebben a feldolgozásban a
történet igazi főszereplője a dögös szőke lett…
Kissfery
digitális archívumából
|
Cs. Horváth ezúttal alaposan belenyúlt az eredeti történetbe: jóformán csak annak vázát őrizte meg, kiírta belőle a cselekményt elindító, majd a kalandokban végig jelen lévő Warner admirálist, helyette egy dögös szőkét és barátnőjét helyezte a bonyodalmak középpontjába. A rajzoló – Zórád, akinek nyilván már könyökén jönnek ki az űrhajók: nem nagyon talált örömöt rajzolásukban, de persze attól fegyelmezetten és a tőle megszokott magas szinten oldotta meg a feladatot.
 |
Búcsú a Hádesztől
Kissfery
digitális archívumából
|
A titokzatos bolygó könyvváltozata Magyarországon újabb kiadást nem ért meg. Ára még ma is az eget verdesi: ha nagy ritkán kapható az antikváriumokban, öt-hatezer forintot is elkérnek érte. Clark Darltonnak ezt követően mindössze egy kötete jelent meg magyarul: az 1966-os Hádész – a száműzöttek világa 1990-ben, a Guliver kiadó gondozásában került az olvasók elé. A Cs. Horváth-Zórád-féle feldolgozást 1983-ban a Füles még újra közölte, Sarlós változata azonban nem került újból kiadásra.
 |
| Clark Darlton a nyolcvanas évek derekán |
Walter Ernsting a nyolcvanas évek elején Írországba költözött, ahol Harry Harrison szomszédjaként írta tovább történeteit. A Perry Rhodan sorozattól 1992-ben vált meg. Később egészségügyi okok miatt visszaköltözött a kontinensre: gyermekei közelében, Salzburg mellett telepedett le. 300 regényt, s több tucat rövidebb elbeszélést maga után hagyva 2005-ben itt is hunyt el. Életrajzát Heiko Langhans írta meg Az ember, aki elhozta a jövőt címmel: munkái magyar megjelenéséről, képregényes feldolgozásairól azonban ebben a könyvben nem esett szó…
Ez az írás sem jöhetett volna létre kedves barátom, Kiss Ferenc segítsége nélkül, aki nagyvonalúan rendelkezésemre bocsátotta évtizedek alatt összegyűjtött képeiből álló digitális archívumát. Köszönet és hála neki érte!
