Vonzalmam a kerek évfordulók
iránt immár valószínűleg jól ismert e blog visszatérő olvasói előtt. A minap Győrben
a hajdani osztálytársakkal a Kazinczy Ferenc gimnáziumban 1977-ben
érettségizett IV/C. osztály találkozóján emlékeztünk az együtt töltött időkre – ma egy harminc évvel ez előtti
nap emlékét idézem fel. 1982. november 12.-én jelent meg a Fülesben Rátonyi
Róbert Terefere sorozatában a művész Zórád Ernővel
készített kis interjúja. Szövegét a Képregénynet-en találtam meg, s az alábbi képet is onnan vettem át. A történelemnek sok olyan jelentős eseménye
van, melyet szívesen éltem volna át személyesen is. Ennek az interjúnak a Füles
szerkesztőségében való elkészülte is közéjük tartozik – bár természetesen
súlyában nem mérhető a mohácsi vészhez, Lady Gaga New York-i debütáló
koncertjéhez, de Atlantisz a mélybe süllyedéséhez talán már igen...
Rátonyi akkor már jó
ideje a Füles állandó munkatársa volt, a kor ismert és közkedvelt
művészeivel készült szellemes, jól megírt cikkeit szerették az olvasók. Egy
kivételével: őt Zórád Ernőnek hívták. A Mester igen nagyon utálta és
- élénk mimikával hozzá játszva - szűkebb baráti körben gyakran ki is figurázta „Ez-is-operett-az-is-operett”-urat.
Én nem nagyon értettem ennek az okát – máig őszinte tisztelője vagyok
Rátonyinak, aki nem csak előadóművészként, de a könnyű műfaj történetének
hűséges, s ami saját szerepét illeti, igen-igen szerény krónikásaként is halhatatlant
alkotott. Valamikor hetvenes évek végén, egy újabb kirohanás után aztán végül
megkérdeztem a Mestert, tulajdonképpen mi a baja a kiváló táncos-komikussal.
Előbb elküldött melegebb éghajlatra: „Ezt te úgysem értheted!” Igaza
volt, tényleg nem értettem, de elszántan próbáltam megérteni. Végül, újabb
kérlelésemre foghegyről odavetette: „Asszonyhistória!” Annál többet azonban, hogy
még valamikor Zórád Magyar Vasárnapos korszakában, a negyvenes
években sikerült összetűzniük, nem sikerült kiderítenem - pedig nagyon érdekelt
volna, ki lehetett az a szépasszony, esetleg leány, aki miatt a Mester
még évtizedek múltával is tartotta a (meglehetősen egyoldalú) haragot. Mindez persze az interjú szövegén
nem nagyon érződik – bár ha így újra olvasom…
