Az 1890. november 22-én született és 1970. november 9.-én elhunyt Charles
de Gaulle emléke ma is fényesen ragyog a frankofon világ egén. Halálának 40.
évfordulóját – a számtalan hivatalos és nem hivatalos megemlékezésen túl –
2010-ben Franciaországban Éditions du Signe által gondozott
képregény-kötet is köszöntötte.
Jean-Marie Cuzin igényes, dokumentarista pontosságú rajzait Patrick
Noël színezte: külön érdekessége volt, hogy elkészítéséhez a forgatókönyv-írók
a veterán, de máig aktív politikus, a Tábornok harcostársa és barátja,
az idén 90 éves Yves Guéna segítségét is igénybe vették, aki személyes
emlékeit is megosztotta az alkotókkal.
Nem ez volt persze az első képregényes de Gaulle-életrajz, s persze nem az egyetlen, melynek a Tábornok a rajzolók képzeletét mindig megmozgató személye állt a középpontjában. Volt köztük méltóságteli és történeti hitelességre törekvő, s persze kedvesen tréfás, csipkelődő is, mint Jean-Yves Ferri De Gaulle a strandon címet viselő albumai (Dargaud, 2007 és 2012). 1961-ben még Mexikóban is megjelent a Tábornok pályáját tiszteletteljesen bemutató képregény-füzet.
A hazáját elragadó nácikkal
bátran szembe szálló de Gaulle kedvelt alakja volt a második
világháborús, a hadviselés szolgálatába állított amerikai képregénynek is. Az
egyik első ilyen sorozat az 1941 decemberében indult Air Fighters volt.
Egy-egy számban több, rövidebb történet is helyet kapott, melyben szuper és még
szuperebb hősök (Airboy, Black Angel, The Flying Dutchman és persze a
középkori páncélba öltözött Iron Ace) vitézkedtek a galád németek ellen.
Az 1941. évi 3. számban
nem más, mint (a képregények történetében először megjelenő) de Gaulle
indul (képzeletbeli) kalandra a megszállt Franciaországba. A repülőgépen
ugyancsak Franciaországba érkező Iron Ace előbb az ellenállás
bebörtönzött vezetőjét szabadítja ki (Vive la France!), majd
ártalmatlanná teszi az álruhában és álarcban a Tábornok bizalmába férkőzött
főgonoszt.
Hogy nem csak különösen
elvetemült, de már-már emberfeletti képességekkel is bír ez a von Kreetch nevű
náci, mi sem mutatja jobban, mint hogy Le Monte, a francia ellenálló az
igazság pillanatában letépett maszkja alól gonoszul csillogó monoklit hordva
lép elénk. Arra spekulál - és nem minden alap nélkül – hogy ha végez a Tábornokkal,
vele együtt meghal az ellenállás szelleme is. De rútul elszámítja magát…
Iron Ace (aki valójában
persze brit titkos ügynök: az első azok sorában, akik majd Britannia
Kapitányként vonulnak be a történelembe) ugyanis résen van (pontosabban: a
kritikus pillanatban feltűnik a semmiből), elé lép a gyilkos szándékkal lendülő
tőrnek, lefegyverzi a merénylőt, akit az ellenállás aztán a tőle megszokott módon gondjaiba vesz...
Mielőtt azonban a Tábornok -
férfias egyszerűséggel, ahogy illik - kezet szorítana vele, Iron Ace igazi
hőshöz méltón eltűnik – az utolsó képen azt látjuk, ahogy otthon beszámol a
sikeres küldetésről. A hálás franciák, ha tudnák, mit is köszönhetnek neki, talán a
mai napig kegyelettel őriznék a hazájukat e kritikus pillanatban megmentő Iron Ace emlékezetét. A misszió top secret voltából
adódóan azonban ez a történet számukra talán örökké ismeretlen marad…
