Hát, nem sok hiányzott hozzá,
hogy befejezze. Az augusztusi KKK iránti igen lanyha érdeklődés sokat
tűrő barátunkat, Kiss Ferit is kiborította - oly annyira, hogy a KKK
tizedik évében, száznál több rendezvény után úgy döntött: letészi a lantot.
Idő, türelem, nagyfokú empátia és némi pohárcsengés kellett hozzá, hogy visszaénekeljük szájába a
sajtot. Bíró Ferivel vörösbor mellett győzködtük, Bayer Tóni egy Facebook-csoportban
próbálta rábírni a visszatérésre, Domján Zolival és Yuyuval sörözés
közben álltuk körbe, mint a jó pilzeniek a karácsonyfát, s aggattuk rá a díszeket:
az elmúlt évek nagy sikerű találkozóinak emlékét, mikor a Kartonban csak
azért nem ültek a csilláron, mert ott, olyan, ugyebár nincs.
 |
| Nyakkendőosztás a hűvösvölgyi Nagyréten, 2012. június 30. |
Én 2011 őszén, a Zórád-emlékév
rendezvényén jártam először KKK-n. Mikor Feri 2004-ben elindította, még boldog
főtanácsadó voltam a Miniszterelnöki Hivatalban, s bizony meg nem fordult volna
a fejemben, hogy nekem valaha újra közöm lesz a képregényhez. De 2011-ben
minden megváltozott, s a régi-új világ ismét magába szívott. E szívás egyik
központi tere, mit tere: fényekben úszó bulvárja kezdetektől a Karton Galéria és a KKK volt. Főként
azok a találkozók, mikor a számomra kedves régi idők régi képregényei, alkotói
kerültek terítékre - de itt ismertem meg a zseniálisan rajzoló fiatalokat is. A
KKK mára intézmény lett. Sajtótörténeti kuriózum, s a magyar képregényes élet
egyedülálló színfoltja: frissen sült, sajtos perec a habzó kelyhek mellett,
mely nem csak táplálja a testet, de egyben a sör ízét is jobban kiemeli.
 |
| Tamási Áron sírjánál a Farkasréti temetőben, 2012. július 27. |
Az idei év évet én önös szempontjaim szerint (mert oly sok régi baráttal találkozhattam) igencsak sikeresnek értékelem: Nemere Istvánnal
kezdtünk, Lőrincz L. Lászlóval folytattuk, a sajtótörténet lapjairól
előlépett Marosi László… A jubileumi találkozót sajnos
kihagytam, de hallottam, Ferinek vannak tervei – annak pedig különösen
örültem, hogy ezek megvalósításában alkalmanként én is segítségére lehetek. Az
augusztusi KKK-t sem éltem meg oly tragikusan: mint a beszámolómból talán kiderült, aki ott volt, jól szórakozott – annak pedig, hogy sokan nem jöttek
el, csakugyan összetett okai lehettek: a legprózaibb talán az volt, hogy nem
szereztek kellő időben információt a tervezett rendezvényről.
 |
| Endrődi Istvánra emlékezve, 2012. december 6. A vendég a művész lánya, Endrődi Marietta. |
Feri végső soron racionális
ember, végül hallgatott az észérvekre: a KKK folytatódik, a következő
rendezvény időpontját, a 5 Panels köszöntését már ki is tűzték
szeptember 25-ére. A dolgok folyása mindazonáltal elgondolkodtatott. Ott vagyok
több olyan Facebook-csoportban is, melyek a régi, szép idők iránti nosztalgia
jegyében szerveződtek. Van, amelyiknek csak néhány tagja van – s van, amelynek
közel húszezer. Ha az „admin” kiposztolja az itt, a blogon megjelent valamelyik
írásomat, meglepően sokan el is olvassák a cikkeket, s ugyancsak sokan találnak
ide a Google valamilyen címszóra való keresése alapján is. De hát valahonnan
azért össze kellett jönni a számláló mai állása szerinti 67 120 látogatónak!
 |
| Epicline bemutató, 2013. szeptember 9. |
Mert – ezzel én is tisztában
vagyok – törzsolvasóim, a magyar képregényes „kemény mag” azért cikkenként 35-40-nél több látogatót aligha jelenthetett. A többi hatvanezer jó eséllyel „civil
volt”, a képregény, elsősorban az aranykor képregényei iránt érdeklődő Nyájas
Olvasó. Ez a műfaj egykor az ő életüknek is része volt, s most is szívesen
olvassák újra a régi történeteket – mint kedves barátaim, a régi kisdobosok és
úttörők is, akiknek semmihez sem hasonlítható, sok-sok száz fős családként élő és működő csoportjában minden nap kiteszek valami régi érdekességet. És nem
csak képregény-oldalakkal próbálok kedveskedni nekik, de a régi Pajtásokból,
Úttörőkből, Kisdobosokból kivett cikkekkel, riportokkal, tudósításokkal is –
hisz ezek is részei voltak „mozgalmas” mindennapjainknak.
 |
| Elkészült a Füles bibliográfia, 2014. január 30. |
Vagy annak a – politikamentes –
nosztalgiacsoportnak tagjai, akik nem akarják kidobni „filléres emlékeiket”,
egykori múltunk tárgyi és kulturális emlékeit, ők vállalják (nem nagy divat ez
manapság), hogy egy másik korban voltak fiatalok, hogy ott is volt élet, s
voltak értékek, amelyek mentén működtek hétköznapjaink. Aki persze az 50+ és
60+ korosztályból ma a vad kommunistázásban leli örömét, és már kitörölte
emlékezetéből, mikor még párttagkönyvet lobogtatva maga is csak egy volt a
vörös téglák között a falban, nyilván nem érzi ezt a nosztalgiát – vagy csak
titokban meri megélni azt, a Kajla meg a Pif kalandjait a
pornóképek között dugdosva. Pedig hát hiábavalóság ez: meglehet, e bolondoktól még ma éjjel
számon kérik a lelkük, s a mennyei csapatvezető pajtás nyilván rovancsnál
azt is számba veszi majd, hogy az előtte álló delikvens (egyéb szabályok, parancsolatok mellett) mennyiben tartotta meg a kisdobosok
hat, s az úttörők tizenkét pontjait.
 |
| A vendég Lőrincz L. László, 2014. május 29. |
A félreértések elkerülése végett:
magam sem a kort sírom vissza, csak a kor képregényeit, s kicsit azokat a
körülményeket, melyek azok megszületését lehetővé tudták tenni. Maguk az
alkotások amúgy már itt vannak velünk: mára – igaz, jogilag ugyancsak vitatható
módon – az aranykor szinte minden magyar képregénye felkerült az Internetre.
Kis keresgéléssel bárki rájuk talál – mert ami egyszer
kikerült a hálóra, az a hálón is marad. Azok a
tiszteletre méltó próbálkozások, melyek a klasszikusok nyomtatott formában,
jogszerű keretek közötti újra kiadást célozzák, a színes Korcsmáros-Rejtő-átdolgozások
kivételével legfeljebb a nyomdai önköltséget „hozzák vissza” – sok esetben még
azt sem. S még azt sem mondhatjuk, hogy ez tipikusan magyar jelenség: kiváló
barátom, Terry Hooper-Scharf a brit klasszikusok újra kiadásával járta pontosan
így meg odahaza – fel is hagyott vele.
 |
| ... és akkor jöttek a partizánok. Mondd, figyelsz te egyáltalán, Kádár elvtárs? Kerepesi temető, 2014. augusztus 28. |
A régi magyar képregény azonban
jóval több, mint sajtótörténeti érdekesség, vagy puszta eszköz a múltidéző
nosztalgiára. Adaptációs jellegéből adódóan részét képezi a magyar- és világirodalom
számtalan nagyszerű alkotása, a történelmi eseménye, s mert
ezt művészileg kiemelkedően magas szinten sikerült megvalósítania, komoly
esztétikai értéket is képvisel. Erről persze legkevésbé a régi képregények
rajongóit kell meggyőzni – sokkal inkább azon kellett elgondolkodnunk, hogy
vihetjük el a – szélesebb - mai közönséghez ezeket az alkotásokat, hogy
kelthetjük fel az irántuk való érdeklődést? A megoldás meglehetősen egyszerű: hát persze, hogy az Internet segítségével.
 |
| Két KKK között így mennek a dolgok Pannóniában. Bíró Feri, Alaksza Tamás és a kocc. |
Kiss Ferinél összegyűlve így
aztán páran úgy döntöttünk: elindítjuk a Képregény Kedvelők Klubja Facebook-csoportját,
s ehhez kapcsolódva megpróbálunk fórumot biztosítani az aranykor magyar
képregényei számára. Mert persze a csoport csak a napi kapcsolattartás célját
szolgálja majd – a csapattagok saját oldalainak önállósága megtartása mellett
azonban tervezünk egy közös blog-felületet is. A Magyar Történelmi Képregény
Társulatnak is szeretnénk új lendületet adni: ennek keretei között indítjuk
majd el a Nemzeti Képregénytárat, illetve készítjük elő a Fazekas
Attila történelmi tárgyú képregényeiből összeállításra kerülő
vándorkiállítás anyagát.
A KKK Facebook-csoportnak lesznek
persze szabályai: szívesen látunk bármilyen képregénytörténeti vagy a KKK
aktuális témáihoz kapcsolódó anyagot, bejegyzést, de a szuperhősöket, új füzetes
megjelenéseket, Garfieldot és a többieket (bármennyire is szeretjük
őket) hagyjuk meg azoknak a már működő csoportoknak, melyek közönsége épp az
ilyen híreket, témákat várja. Szeretnénk kerülni az ismétléseket is: bízunk abban, lesz elég érdekesség, újdonság, rekvizitum, s persze hír, olvasni való. Mindezek figyelembe
vételével hívjuk és várjuk mindazokat, akik olvasóként érdeklődnek a régi
magyar képregény iránt, s azokat is, akik gyűjtőként, alkotóként, vagy valamilyen más, szakmai szempont alapján szeretnének bekapcsolódni a nagy, közös információ-áramoltatásba. Itt lehet jelentkezni.
