Mindig izgalommal megyek látogatóba
Fazekas Attilához: egy képregény-rajongónak kevés felemelőbb érzés
adatik meg annál, mint hogy az alkotó válla felett lesse meg az épp a
rajzasztalon fekvő munkát, annak állását. Több, mint negyven éve csinálom ezt:
1973 decemberében Zórádnál kezdtem, Attilánál 87 körül vendégeskedtem
először, s ha nem számítom, hogy közben kimaradt két évtized, a mulatság
csakugyan közel folyamatos.
Az elmúlt években sok képregényét láttam így megszületni, többekről – Hunyadi,
Jedi – cikket is sikerült írnom, így örömöm a többi rajongóval
megoszthattam. Hasonló szándékkal érkeztem a mostani alkalommal is.
 |
| A rajzasztalon alakul a mese. Attila, mint mindig, rengeteg vázlatot, képbeállítás-próbát készít, mielőtt nekifog a rajzok kidolgozásának. |
Attila szeptember elején
költözött vissza Pestre a Balatonról, ahol ezt a nyarat is töltötte. Júniustól augusztusig,
hacsak nincs valami extra sürgős munkája, nem rajzol: az egész évi hajtás
után jött a jól megérdemelt pihenés. Így maradt ez akkor is, mikor formálisan
már nyugdíjba vonult. No, nemcsak a munka önzetlenszeretete folytán - próbáljon valaki egy szabadfoglalkozású művész
néhány tízezer forintos munkájából megélni. A megjelenési lehetőségek
szűkülésével a jogdíjak is alig-alig csordogálnak – az örömteli kivételt most a régi
Rejtő-adaptáció, az Egy úr a pokolban is úr Cs. Horváth Tibor által írt, az új kiadás számára Kiss Feri által megszerkesztett, s persze Téjlor által kiszínezett változata jelentette,
mely a Kincsesben fog majd megjelenni. 2014 nyarán aztán elérkezett az a pillanat is,
amikor Magyarország első számú képregénygrafikusa, az élő legenda, Fazekas is
munka nélkül maradt. Pontosabban kiadói megrendelés nélkül, mert, mint látni
fogjuk, világ életében aktív ember lévén, most is alkot, dolgozik.
 |
| A történet nyitóoldala. A cselekmény a nem oly távoli jövőben, a belgrádi erődben kezdődik. Itt folyik össze a Duna és a Száva, s itt folynak össze a cselekmény különböző idősíkon játszódó fő vonalai is. A kézből fotózott reprodukciók minőségéért elnézést kérek a Nyájas Olvasótól, de még én sem szkennerrel járok barátaimhoz látogatóba. |
Mikor Petren Gábor
barátomtól az egyik fórumon sok hónappal ez előtt először hallottam, hogy az
egyik Nagyon Népszerű Napilap vasárnapi száma folytatásokban közölni kezdi a Hunyadit,
nagyon megörültem. Nem igaz ugyanis, hogy a képregény, ami Magyarországon
eredetileg sajtóműfajként indult, egészen kikopott volna az újságokból. Sok
országos és helyi lap közöl még képregényeket – csak éppen nem magyar
rajzolótól, szerzőtől valót, hanem főként amerikait, mindenek előtt az
elnyűhetetlen Garfield kalandjait. Szép gesztus, gondoltam, hogy a Nagyon Népszerű a Korcsmáros-Rejtő újraközlések után, íme a magyar
történelmi képregény népszerűsítését is támogatja. Már láttam magam előtt a
folytatást: mint egykor a Népszavánál, a magyar szerzőtől származó
magyar csík-képregények hosszú-hosszú sorát…
 |
| A Hunyadi, vasárnapi mellékletként újratöltve. Sokan várják már a folytatást, leginkább Petren Gábor barátom, akinek gyűjteményében természetesen ez a változat is megtalálható - ez úton köszönöm, hogy a cikk kedvéért rendelkezésemre bocsátotta |
Aztán azt is megtudtam, hogy a Nagyon Népszerű a rajzokért Fazekasnak nem fizetett honoráriumot
– nem, mert nem engedhette volna meg magának, hanem mert a mai kiadói világban
az természetes, hogy a közlés jogáért a megjelenést, mint reklámot (!) adják
cserébe. Azért pedig nem lehet parízert kapni a Közértben. Hogy
fogyott-e több Hunyadi-album az utánközlés eredményeképpen, nem tudom, de mert
a kiadó azóta sem rendelte meg a folytatást, talán alappal gondolom, hogy nem. Így,
hacsak a Jóisten csodát nem tesz, mint egykoron Nándorfehérvárnál, a
Hunyadi – bármennyire is várják a feketeöves gyűjtők és Bán Mór rajongói
– mostanában aligha tér még egy fordulóra vissza.
 |
| Nehéz úgy beszélni egy megjelenés előtti történetről, hogy ne szólaljon meg a spoilerveszélyt jelző csengő: hagyjuk inkább a képeket szóhoz jutni. |
Mint ahogy a Jedi sem: az
előzetes várakozásokkal szemben ennyi idő után sem fogyott el még minden
példány belőle, s bár az önköltséget, s Attila szolíd munkadíját már behozta,
ez is csak azért sikerült, mert, mint emlékszünk rá, a Lucasfilm nem
kért jogdíjat a magyar megjelenésért. Most, a börzére új Botond sem jelenik
meg: talán majd a decemberi vásárra jön ki a következő, ismét egy történelmi
tárgyú képregénnyel, Attila egyik legszebb munkájával. Láttam a borítórajzot: szép, igényes, a régi
világ hangulatát idéző munka – a színezésért kedves barátomat, Leslie
Téjlort illeti a dicséret és a köszönet. A Botond Attila
magánkiadása, minden költségét, kockázatát ő viseli. Igaz, kizárólag nála
csapódik le a nyereség is, tehetnénk hozzá keserű humorral: ez egy-egy számra
körülbelül annyi, mint amennyit (értékarányosan) a nyolcvanas évek végén egy
oldalpár Füles-képregényért kapott.
 |
| Vannak képek, ahol a szöveg már rákerült a kartonra, ám a beírás főszabályként most is utólag, digitális úton történik majd - ez a munka Kroboth Jenő barátunkra, yuyura vár. |
Mondhatnánk, persze, a „régi”
iskola már kiment a divatból, Attila nem „modern”, nem a ma formanyelvén szól a
közönséghez. Biztos így van: de körülnézve a hazai piacon, azt látom, hogy
(talán a 5Panels kivételével) a modern formanyelven megszólaló, modern dramaturgiát alkalmazó hazai alkotók
dolgaiból sem fogy néhány száznál (tucatnál) több – ez pedig, ahogy a
társadalomtudományban mondják, már rendszerszintű problémát jelez. Annak a
2012 óta még mindig előttünk álló feladatnak megoldását pedig, hogy hogyan
tudjuk a képregény 1993 után elbitangolt olvasóit vissza hozni, bizony azóta sem
nekem, sem másnak nem sikerült megtalálni. Az ezüstös gereznájú, vén, együtt
üvöltő és vadászó farkasok csapata (a Kiss Feri körül kialakult, meglett
korú seniorokból álló kemény magot értem ez alatt) azonban még nem adta fel:
vannak ötleteink, s vannak tartalékaink is, amit most ideje megmozgatnunk.
 |
| Igen, időjáró hőseink eljutnak a honfoglalás korába is... |
Közénk tartozik Fazekas Attila
is, aki megrendelés nélkül is tovább alkot – immár a maga örömére rajzol
képregényt. S persze a mienkre is, hisz a „végtermék” azért majd meg is
jelenik: remény szerint karácsonyra a fa alá kerül. A történet a Mohács
kommandó folytatása – sokunknak volt olyan érzése, hogy a Fülesben,
majd füzet formájában is megjelent sztori folytatásért kiált. Nos, ennek rajzait
láttam megszületni Attila híres rajzasztalán – de milyen rajzokat! A történet,
mint emlékszünk, ott ért véget, hogy az alternatív jövőket, múltakat megjárt, a
téren is időn át újra egyesült, kalandos sorsú család tagjai egymásra találnak,
s a belőlük alakult, immár háromtagú Mohács kommandó készen áll az újabb
küldetésre.
 |
| Feltámadunk! - ennél jobb jelszavat a magyar tömegképregény számára sem lehetne választani. |
Ennek részleteibe nem avatnám be
a Nyájas Olvasót (a poénok előzetes lelődözése nem az én műfajom), de
annyit elárulhatok, hogy az most az egykori és hajdani Belgrád körül
mozog, s középpontjában a szexi történész, Köves Réka, a történet női
főszereplője áll. Az idővel való játék ismét alkalmat adott Attilának arra,
hogy beleálmodja magát a jövőbe: a jövőbeni Belgrád rajzai éppoly lenyűgözők,
részletgazdagok, meggyőzőek és realisták, mint az alaptörténet Budapestje. A
szerző ismét Bán Mór, a Hunyadi-könyvek ünnepelt írója, Attila régi
munkatársa, aki maga is szeretne nyitni a képregény folytatásos formájának a
sajtóba való visszatérése felé.
 |
| Negyvenhárom év az asztal mögött... Folytatása? - Követezik! |
Az albumok, füzetek kiadása – legyenek
bár mégoly igényesek is – számomra úgy tűnik, Magyarországon elérte a
vásárlóerő és a vásárolni kívánó közönség szűkösségéből adódó, néhány száz példányos határt. Az új kiadványok, sőt, sorozatok számának
örvendetes gyarapodása után most a piacépítés korszakának, az olvasói tábor növekedésének kellene elkezdődnie. Ehhez azonban az út az évtizedek során megkopott magyar
képregény-olvasási- és kulturális hagyomány újraélesztésén keresztül vezet,
ahhoz pedig a tömegmédiákon keresztül juthatunk csak el. A képregénynek meg kell találnia az erre nyitott, s a munkáért még fizetni is
hajlandó szerkesztőségeket, s azokat a témákat, azt a formát, amely akár
elektronikus, akár nyomtatott formában meg tudja fogni a mai olvasót. A múltból
a jövőbe egyenes ösvény vezet - már csak a jelennel kell valahogy megküzdeni. A
sokat megélt magyar képregénynek azonban ez is sikerülni fog - ha más nem, a
Mohács kommandó majd gondoskodik róla…
