Lopdosni csak pontosan, szépen... - a másolás művészete

Még a boldogult Táltos kiadónál egyszer megjelent egy kihajtogatható mini-gyermekkönyv Weöres Sándor három téli hangulatú klasszikus versével: én készítettem hozzá az illusztrációkat. Ez alapot adott arra, hogy ezután mívelt társaságban, ha csak lehetett, illő szerénységgel hivatkozzak Weöres Sándorral közösen készített könyvünkre. Nem hazudtam: ha nem is a címlapon (később olyan is volt), de a belső borítón együtt szerepelt nevünk. Zóráddal is volt egy olyan közös munkánk, ahol alkotótársként én is feltüntetésre kerültem. Ezzel ugyancsak szeretek dicsekedni – bár szerepem akkor és ott csak egy elveszett 12 lapos történet újra rajzolására korlátozódott.

A nyomtatott oldal és az elkészítés négy fázisa: 

a kidolgozott ceruzarajz, a tussal kihúzott vonalas rajz, 

a szürke tónussal kifestett eredeti és 

ahogy végül az Igaz Szóban megjelent

Ez volt A szív parancsára, amiről korábban már említést tettem. Zórád viszonylag korai képregényes szakaszából, 1961-ből származott s eredetileg - igen rossz papírra nyomva - a Pajtásban jelent meg. Ezt kellett 1985-ben újra megcsinálni. A Mester úgy kívánta, hogy először a ceruzarajzot, majd a kihúzást végül a kifestést készítsem el, s egy-egy munkaszakasz végeztével korrigálás végett a teljes anyagot mutassam be neki. Elég pontosan elmondta, melyik fázisban mit és hogy szeretne látni, hogy építsem fel a képkockákat, még azt is, hogyan tartsam a ceruzát, a kihúzó tollat vagy az ecsetet. 

1961-1985

Ha valaki azt hiszi, a másolás olyan nagyon könnyű és lenézhető dolog, javaslom, próbálja meg a szakma legjobbjának egy oldalával kezdeni. Fogják meglepetések érni. A Táltos adta ki annak idején az első színes Disney-meséskönyveket is Magyarországon. Marosi Laci hozott vagy kapott egy csomagtartónyi képregény-fénymásolatot Disneyéktől, fekete-fehér, vonalas, még kifestetlen, szöveg nélküli tusrajzokat. Aki akkor neki dolgozott, a magyar grafika krémje volt. Magamat ugyan nem számolom közéjük, de én is kaptam egy csomagot, azzal, hogy ha sikerül megtanulnom a figurákat, a Táltoson keresztül az amerikai Disney is ad majd munkát. Hallatlan lehetőségnek ígérkezett!

A sorozat Kissferynek hála vált teljessé: az ő mindent megőrző gyűjteményéből 

kerültek elő az Igaz Szó-ban végül megjelent (a szöveggel kiegészített) rajzok. 

A produkció bizonyos fokig egyedülálló, hisz Zórádtól nem maradtak fenn 

egyetlen történet fázisrajzai sem. Nem az ő stílusa lett volna a fénymásoldába 

rohangálni, én viszont az általa már látott, korrigált rajzokkal megtettem. 

Talán némileg alkalmas alkotói módszere rekonstruálására is

Nem jött össze. Ahogy egyébként később hallottam, másnak sem: akik igazán jók voltak Magyarországon, kialakították egyéni stílusukat, nem tudtak vagy nem is akartak, a kevés tudású fiatalok (mint jómagam is) meg nem voltak képesek az idegen formavilághoz alkalmazkodni. A ceruzarajzok még mentek volna valahogy, de a kihúzás sehogy se sikerült: itt egy speciális ecsetkezelésre lett volna szükség, amit valahol viszont meg kellett volna tanulni. És nem másolni kellett volna a rajzokat, hanem a figurákat mozgatni, animálni, helyzetekben ábrázolni. A Disneynél a minimum a maximum volt (ma is az), és ezt a szintet helyből nem lehetett megugrani.

Képkocka-vázlat: a Twist Olivér nyitóképe

A képregény mindazonáltal másolós műfaj. De hát végső soron a grafika, a festészet is az. A minap olvastam arról, hogy megkerült a Mona Lisa egy „iskola-példánya”, a festmény egy tanítvány által készített hű másolata. A másolás sok évszázada a művészképzés egyik legfontosabb eszköze. Önképzéshez is kiváló, hisz a munkánkat az eredetivel összevetve könnyű megtalálni, s aztán korrigálni az eltéréseket. Segít megismerni az egyes stílusok sajátosságait, új és új technikai elemekkel gazdagítja a művészi eszköztárat. A tanítvány idővel aztán el kell, hogy szakadjon a másolt művektől, halott papírmestereitől, s ki kell alakítsa önálló stílusát.

A bonyolultabb elemekről akár több részletrajzot is el kell készíteni, 

hogy végül sikerüljön megragadni a figurát - itt a Podolini kísértet egy nőalakját

A képregény rajzoló fényképről vagy más rajzairól dolgozik. Van, aki „fejből” is – ezt vagy azok tudják megcsinálni, akik mindent tudnak a rajzról, vagy megbízhatóan keveset, de ez a kevés pont az, amire a munkához épp szükségük van. Az utóbbiak jobb, ha inkább kartonistának állnak - történelmi, vagy valósághű környezetben játszódó sztorit ugyanis aligha lehet fejből megcsinálni: a ruhák esésétől a hajviseleten át egy-egy kor építészeti- és lakberendezési részleteiig mindennek hitelesnek kell lennie. Könnyű volt Leonardonak reneszánsz környezetben Madonnákat meg a monáék Lizáját ábrázolnia, hisz abban a korban élt (s nem mellékesen ő aztán tényleg a rajzolásról is mindent tudott).

A Három testőr egyik képkockájának egyik részkompozíciója: 

az öltözködő asztala előtt ülő Ausztriai Anna

Kissferynek van egy gyűjteménye, amelyben a tetten ért magyar képregényesek lopatikáit szedi össze. Igen sok azonos helyről való. A Pif, mint hosszú ideig az egyetlen elérhető színvonalas külföldi forrás mindenkinek rendelkezésére állt – az onnan a magyar képregénybe „átvándorolt” rajzok eredetijét könnyű megtalálni. Még könnyebb, ha a kollega magyar grafikust (főképp Zórádot) másolt. Mára mindez megváltozott: inkább már az igényes amerikai képregény lendületes, dinamikus ábrázolásmódja dominál – és sokszor sajnos az igénytelenebbé is. A weben a rajzok végtelen választéka hozzáférhető - kincsesbánya a hatékonyságot az eredetiség elé helyező rajzoló számára.

Az erőd egyik dögös szőkéje – a főalak kidolgozott ceruzarajza

Másolni lehet kreatívan, sőt, talán művészien is. Amerikában nagyon kedvelt blogműfaj a repanel, ami a képregény-kocka (panel) újrarajzolását jelenti. A repanel valamilyen ismert figura, rajz „lekopizása”. Ez lehet az eredetivel mindenben egyező (amikor a rajzoló azt bizonyítja, érti, tudja az eredeti rajzot, s képes híven visszaadni is azt) és lehet művészi – néha „művészi” – amely egy ugyancsak ismert figurát, rajzot más felfogásban, az újraalkotó grafikus interpretációjában mutat be. És ez néha csakugyan egészen magas hozzáadott értéket jelenthet.

A Fekete Lovag - teljes képkocka kidolgozott ceruzarajza

Az újrarajzolás, másolás rendben van tehát, ha tanulási, bizonyítási vagy művészi célt szolgál – és nagyon nincs rendben, ha csak úgy ellopjuk az eredetit, mint Dunajevszkij, a neves szovjet komponista oly kedvtelve tette, aki az 56 utáni nyugati magyar emigráció vezető humoristája, Vajda Albert szerint zenéjét zömiben bécsi operettekből „szerezte”. Másolni pedig sokféleképpen lehet. Vannak az egyszerű, de célratörő módszerek (pauszpapír, az eredeti világítóasztalra, ennek hiányában ablaküvegre helyezéssel való kopírozása), az így született rajzok azonban nyomban leleplezik azt, ahogy készültek. Aztán neki lehet futni messzebbről is: vázlatokat készítve, arányokat méricskélve. Ez már majdnem olyan, mint a valódi alkotás, de hogy valódi munka, senki nem vitathatja el.

… végül néhány kocka kedves barátom, Fazekas Attila a Fülesben most futó, 

Hunyadiról szóló nagyszerű történelmi képregényéből

Majd három évtizede én is így álltam neki Zórád lapjainak: skicc, részletes vázlat, kidolgozás, kihúzás, kifestés. Minden köztes fázisról sikerült fénymásolatot készíteni, s szerencsére a végső rajzok eredetije is fennmaradt.  Amikor január elején 22 év kihagyás után újra kezdtem, ismét ezzel mértem le éledező rajzkészségemet. Kollárik Péter Facebookos Zórád-oldalán a Mester munkáit elemezgetve „loptam be” képeiről készült, különböző fázisú előzetese skicceket, még elnagyoltabb vázlatokat és pontosan kidolgozott ceruzarajzokat. Elméláztam azon, mit mondott volna Zórád, ha annak idején ezekkel járulok elé. „Nem rossz, nem rossz... Most már igazán csak rajzolni kéne megtanulnod!” Yeapp, Mester, azon vagyok - bár azt megígérhetem, hogy képregényt többé már nem fogok készíteni...