2013. január 16., szerda

Rettegte őt bojár, s félte képregényes...



 

Az évfordulók eddig is számos alkalommal adtak ürügyet arra, hogy egy-egy irodalmár vagy történelmi alak képregényes megjelenéseit számba vegyük. Egy képregény-rajongó számára talán érdekes lehet, ha olyan máshonnan esetleg jól ismert alakkal találkozik kedves műfajában, akiről igazán nem gondolta volna, hogy utat talál oda – a témák kitalálása, a források felkutatása és a poszt megírása meg a szerző számára okoz örömöt. 


Valójában azonban e megemlékezések valami ennél lényegesebb, összetettebb jelenség bemutatására is alkalmasak: a tömegkultúrához tartozó képregény és az irodalom, a film, a történelem egymásra hatásának érzékeltetésére, vizsgálatára. Sokszor egészen elképesztő eredményekre juthatunk: ki gondolta volna, hogy De Gaulle tábornok alakja először, Raisza Gorbacsova alakja pedig kizárólag amerikai szuperhősös képregényben jelent meg, hogy az Anna Kareninából a kilencevenes években sikeres manga készült Japánban, vagy hogy a katolikus egyház szentjeinek történetét – Jeanne d’Arc-ot is ide értve - külön képregényes album dolgozza fel?


Az orosz történelem és kultúra iránti vonzalmam nyilván már eddig is feltűnt a Nyájas Olvasónak. Tervezem, hogy az orosz képregény történetét egyszer majd nagyobb cikkben is megírom. Valódi képregény-kiadásra csak 1990-től nyílt lehetőség (jellemző módon az egyik első, még szovjet képregény kötet Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete című örökbecsű művét adaptálta, Szokolova egészen kiváló rajzaival), s az első alkotók szívesen vették elő az orosz történelem nagy eseményeit, győzelmeit, nagy alakjainak élettörténetét.


Az orosz képzőművészet, irodalom és a film örök témái voltak ezek, s azok ma is: a nagy történelmi filmeposzokat imádja a közönség. De töretlenül népszerűek a régi klasszikusok, melyek – annak ellenére, hogy a Moszfilm már mindegyiket online is nézhetővé, letölthetővé tette – DVD-n is szépen fogynak. Mint például Eizenstein filmjei, s köztük a leghíresebb, a IV. Iván cár (1530. augusztus 25.– 1584. március 18.) uralkodásának (is) emléket Rettegett Iván, melynek szerte a világon hatalmas rajongótábora van. Angol nyelvű változatát Image Entertainment legutóbb 2012 márciusában jelentette meg, az első rész borítóján a film híres koronázási jelentével.


Erre 1547. január 16-án került sor - minden oroszok első cárja tizenhét éves ifjúként lépett trónra. Ellentmondásos alakja ő az orosz történelemnek, de – erős mezőnyben - kétségtelenül az egyik leggonoszabb uralkodója. Imádságokat írt, egyházi zeneműveket komponált, Istenbe vetett sajátos, de mély hite megrendíthetetlen volt. Számító reálpolitikus és Európa felé tekintő birodalomépítő – ugyanakkor erkölcsi gátlásokat nem ismerő szadista, aki valódi örömmel, válogatott mód kínozta vagy kínoztatta halálra vélt vagy valós ellenségeit. Igaz, később ezekről listát állított össze, szétküldte a templomoknak, s parancsba adta az elhunytak lelki üdvéért való imádkozást…


Emlékét számos és híres műalkotás őrzi – a legismertebb közöttük Ilja Repin Rettegett Iván és fia című, 1885-ben készült festménye. Ami – igencsak tiszteletlen módon – az orosz Internet egyik legnépszerűbb mémjévé nőtte ki magát: a gyilkos apa fia helyett az egyik képen kedvenc kutyáját ölelgeti, egy másikon (Hillary White geek-artist interpretációjában) pedig épp egy idegen kezd a vérző fejű cárevics elfogyasztásához láthatóan igen jóízűen. Gardner F. Foxnak köszönhetően népszerű ponyvaregény készült életéről, képregény azonban mindmáig nem – én legalábbis sem orosz alkotóktól, sem az orosz történelmi témákra fogékony francia, belga vagy holland művészektől nem találtam „komoly” feldolgozást.


A hangsúly a „komoly feldolgozáson” van – mert persze az amerikai szuperhősös képregény neki sem tudott ellenállni. 1941. júniusában a Captain America aktuális füzetében jelent meg Joe Kirby, Joe Simon és Al Avison „Amerika kapitány és a rettenetes Iván” című, meglehetősen zavaros története.  A történet nem a „valódi” Rettegett Iván alakját mixelte a legrosszabb korabeli képregényes klisékkel össze, hanem egy kitalált figurát, aki a távoli Szibériában, a tatárok fölött uralkodik Amikor készült, Sztálin Szovjetuniója még nem állt hadban Hitlerrel, június 22-én azonban megindult a támadás, néhány hónappal később pedig Muszkaföld rettegett Vörös Cárja az Amerika Kapitány szövetségesévé vált…


Bár IV. Iván cárral foglalkozó igazi képregényt nem találtam, igazi képregényestől származó komoly ábrázolást azonban igen. A nagyszerű francia grafikus, Jean Sidobre (aki Georges Lévis álnéven a hetvenes évek végétől nagyon ízléses, nagyon szépen megrajzolt, felnőtteknek szóló erotikus képregényeket is készített) állandó munkatársa volt a tudományos, technikai, kulturális és történelmi kérdések népszerűsítést szolgáló Tell Me Why füzeteknek, a hetvenes majd a később helyükbe lépő évkönyveknek is. nem „modern” képregények voltak ezek, hanem míves kifestéssel készült, színes rajzok, képaláírással. Sok érdekes feldolgozás (például egy opera, a Sevilla-i borbély képes változata) után 1981-ben Sidobre Rettegett Ivánról is készített történetet, melyből nem maradhatott ki a koronázás jelenete sem…