A KGB szépei – filmen, képregényen és a valóságban

Egy, még a nyolcvanas évek végén Nyugatra menekült KGB-tiszt amerikai újságírók azon kérdésére, hogy a külföldön dolgozó ügynökök hány százaléka került ki a hölgyek közül, habozás nélkül így válaszolt. „Öt.” Aki egyszer KGB-s, mindig KGB-s, miért mondjon igazat, ha hazudhat is – nyugodtan felszorozhatjuk a számot (legalább) kettővel. Tény, hogy a (sokszor nyers erőt, kegyetlen brutalitást kívánó) műveleti feladatokra a „szerv” elsősorban férfiakat alkalmazott, a női ügynököket (vajon miért is?) inkább finomabb és speciális célokra vetette be. Az is tény azonban, hogy e hölgyek jelentős része nem szovjet állampolgár volt: a KGB profi beszervező tisztjei minden számukra fontos országban megtalálták a megfelelő pozícióban dolgozó lányokat, asszonyokat, akiket aztán rá tudtak venni, hogy saját hazájuk ellen dolgozzanak.

 

Melita Norwood, minden idők egyik legeredményesebb KGB-ügynöke beszervezése (1935) idején.

E nőkről még ma is viszonylag keveset lehet tudni – a Mitrohin-archívum révén szivárgott ki, hogy a KGB legeredményesebb és leghosszabb ideig működő brit ügynöke, az amúgy félig lett származású, a Brit Színesfémkutató Társaságnál titkárnőként dolgozó  Melita Norwood a harmincas évek derekától negyven éven talicskázta a KGB-nek a brit hadiipar és az atomprogram (a TUBE ALLOY-terv) titkait. Mindezt tisztán ideológiai alapon, mélyen elkötelezett kommunistaként: mikor 1979-ben Moszkvában járt, s akkor már majd’ negyedszázados szolgálatáért jutalomban kívánták részesíteni, köszönettel és némi gőggel visszautasította. Szomszédai a kedves, régimódi hölgyet kissé excentrikusnak tartották, de kedvelték: egészen 1999-ig senki nem tudta, hogy a brit atomtitkok árulóját, a legendás „Holát” tisztelhetik benne. Idős korára (87 éves volt, amikor lebukott) s a büntetőjogi elévülésre tekintettel nem került börtönbe: mikor hat évvel később elhunyt, a brit sajtó a hidegháborúra emlékező csöndes nosztalgiával búcsúzott el tőle.

Anna Chapman hazájába visszatérve médiasztár lett: a REN-TV-n saját műsort kapott. Legújabb vállalkozása: a nevével fémjelzett, tradicionális orosz öltözködéshez visszatérő ruhák piacra dobása. Sokak szerint ő, s nem Scarlett Johansson lett volna az ideális a Natasa Romanov szerepére. Kár, hogy örök időkre kiutasították az Egyesült Államok területéről...

Melita Norwood nem volt egy Mata Hari, vagy egy a rossz oldalra tévedt Bond-lányok közül. Nem volt szexi, nem csábított el férfiakat – ötven évig élt boldog házasságban férjével, aki – hozzá hasonlóan - a brit Kommunista Párt tagja volt. S egészen biztos, hogy nem ő jut eszünkbe, ha a KGB leghíresebb női ügynöke kerül szóba. Hanem… Csakugyan, ki is? Néhány éve a brit Munkáspárt egy vezető politikusa mellé beépült (s őt el is csábító) Kátya Zatulivetyert emlegették az utóbbi harminc év legjobb KGB-ügynökeként, de azért legtöbbünknek csak-csak az USÁ-ból 2010-ben kiutasított Anna Chapman jutna eszébe. A gond csak az, hogy e hölgyeknek már semmi köze az időközben megszűnt KGB-hez – s hagyományos értelemben véve nem is kémfeladatokat láttak el. Kátyára – a brit hatóságok őszinte bánatára – semmi jogellenest nem sikerült máig sem rábizonyítani, s Anna Chapmannak is legrosszabb esetben csak az idegen hatalom érdekében végzett tevékenység bejelentésének elmulasztásával és a külföldiekre vonatkozó pénz-kifizetési szabályok megsértésével kellett volna szembe néznie…

Szmokingban a KGB...

... és szmokingban az örök ellenfél, James Bond. Oroszországból, szeretettel.

A leghíresebb női KGB-ügynököket a filmvásznon és a képregényen kell keresnünk. Persze nem az egykori szovjet filmek körül.... - a KGB a kilencvenes évek végéig tabutéma volt, s egészen, 2005-ig kellett várni míg a KGB külföldi felderítőinek 1977-ben játszódó kalandjaiból valósághoz némileg már közelítő feldolgozás (A KGB szmokingban) születhetett - hanem az amerikai és a brit filmek és képregények között. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy ott sem fogunk találni túl sokat… James Bond persze lépten-nyomon orosz ügynökökkel hadakozott – néhányukkal kellemesen testközeli kapcsolatba is került. Rögtön filmes pályafutása elején belefut Tatjána Romanovába (Oroszországból, szeretettel), akit a filmben a szlávosan szőke Daniela Bianchi alakított. A történet képregény-változata azonban három évvel megelőzte a filmet: a brit Daily Expressben 1960 februárja és májusa között futott John McLusky ihletett rajzaival.

Tatjána Romanova filmen...

... és képregényen

Greta Garbo Ninocskája óta tudjuk, hogy a legjobb orosz ügynök a hozzánk átállt orosz ügynök – Ánya Amaszova, a KGB TriplaX néven nyilván tartott ügynöke, A kém, aki szeretett engem című film főszereplője azonban nem csak az eszméhez hű elvtárs, de dühös és bosszúszomjas asszony is, akinek  szerelmét egy sehonnai brit,  James Bond gyilkolta meg. Amaszova őrnagy (Barbara Bach játszotta a filmen) Szűcs Gyula és a James Bond Blog méltatása szerint „legalább olyan jó titkosügynök, mint brit kollégája - alighanem örökre száműzve ezzel a Bond-filmekből az idegesítően butácska, könnyen ágybavihető kémnők kliséjét.”  Bár a Dr. No után több James Bond-moziból készült filmképregény (For Your Eyes Only, Octopussy, Licence to Kill, Goldeneye…), ebből éppen sajnos nem – s bár 1967-68 fordulóján a napilapos Bond-sorozatban McLusky-t váltó Jaroslav Horak ezt is megrajzolta, ennek a történetnek (és női főszereplőjének) nem sok köze van a végére persze Bond karjai közé omló szovjet titkosszolgához…

A kém, aki szeretett engem. Minden idők egyik legjobb James Bond-filmjéből sajnos nem készült képregény

Az amerikai képregényben – mely a hidegháborús politikai kihívásokra is érzékenyen reagált - az ötvenes-hatvanas években feltűntek elvetemült vagy épp a jóra még visszatéríthető KGB-ügynökök. Mint például Irina Dubaja, aki a Charlton Comics Judomaster sorozatának két epizódjában (91-92) jelent meg 1966-ban. Feladata az amerikai földön végzet szabotázs-tevékenység összehangolása volt (galád! galád!) – amibe azonban annak rendje-módja szerint bele is bukott.

Irina Dubaja, a szovjet ügynök titkárnőként csábít. Mint ahogy mai utódai is: Mike Hancock brit munkáspárti képviselő Kátya Zatulivetyer személyében egy igazi „mézesbödön” (a célszemély elcsábítására „szakosodott” fiatal ügynöknő) áldozatául esett

Valenytyina Vosztok, a szovjet légierő pilótája...

... a Doom Patrol szuperhős-csapat tagjává válik

A szuperhősös képregényekből sem maradhattak ki a Szabad Világ ellen áskálódó orosz lányok: Valentyina Vosztok nem KGB-s, hanem a légierő pilótája, így aztán nem csoda, hogy át is áll az ellenséghez, s néhány éven át a DC Doom Patrol csapatának tagjaként tevékenykedik. Sőt: a Marvelnél – igaz, csak a Birodalom végnapjaiban. 1989-ben - egy egész csapat is felállt a muszka szuperhősökből: a Supreme Soviet. Szívós társaság volt, mert a KGB feloszlatása után is megmaradtak: 1991-től a Nép Védelmezőiként folytatták áldásos tevékenységüket.

Szuperhősök, Moszkvában. A hivatalos látogatásra érkező Amerika kapitányt maga Gorbacsov elnök is fogadja.

Találkozás a helyi kollegákkal. Jó kis kaland keveredett belőle...

No persze a világsztár, minden idők legszebb,  legveszélyesebb és legvörösebb KGB-ügynöke biztosan Natalja Aljanova Romanova – ismertebb nevén a Fekete Özvegy. Bár a Marvel adatbázisában nem tartozik a profiljához, nyilván hisz a lélekvándorlásbanaz eredetileg a hatvanas években megteremtett hős az elmúlt évtizedekben többször is újjá született - hol Monica Chang-Fury-ként, hol Jelena Belovaként találkozunk vele. Persze ő is a jó oldalára állt: ma leginkább Scarlett Johansson jut róla eszünkbe, aki minden képregény-rajongó legvörösebb álmait testesíti meg… Bármely csábító, itt és most ne essék több szó róla: a képregény-történet egyik legizgalmasabb asszonyaként ennél többet, jóval többet érdemel…

Ilyen barátokkal kinek van szüksége ellenségre? a Fekete Özvegy minden idők egyik legnépszerűbb képregény-alakjává vált

A KGB (és utódszervezetei) női ügynökei a valóságban nem nagyon mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Kivételt leginkább az FSZB lapjaiban megjelenő „piár” cikkek jelentenek, melyekben gyanúsan sok csinos ifjú hölgy tűnik fel - általában egyenruhában. Civilben, pláne „magánéleti” ténykedés közben – soha. Erre először és utoljára a „szerv” történetében 1990-ben került sor, mikor a titkolódzásról, rejtőzködésről híres szovjet KGB „házon belüli” szépségversenyt rendezett, s nyerteséből, Jekatyerina Majorovából szupersztárt csinált. Mint mindennek a KGB történetében, ennek is megvoltak a maga előzményei, s mint minden akciót, ezt is a legnagyobb gondossággal szervezték meg. 1990 tavaszán a Moszkovszkije Novosztyi felmérése (akkor már lehetett ilyeneket csinálni) a KGB drasztikus és aggasztó tekintélyvesztését mutatta ki. A hajdan nagy társadalmi presztízzsel rendelkező és félve tisztelt szervezetben már csak a szovjet emberek 32 %-a bízott meg – ezzel kicsit rosszabbul állt, mint a hadsereg (35 %), de még mindig messze jobban, mint a kommunista párt (16 %). A szervezet nagy hatalmú vezetői ezen kívántak változtatni azzal, hogy Majorova kisasszonyt a sajtó elé vetették.

A KGB szépe: Kátya Majorova, 1991

Kátya Majorova persze nem operatív ügynök volt: csupán egy vonzó külsejű titkárnő a KGB moszkvai sajtóosztályáról, aki viszont jól játszotta a rá osztott szerepet. Fényképei a nemzeti hírügynökségnek hála nem csak a szovjet sajtót árasztották el, de számos nyugati magazinban is megjelentek: a Getty Images archívumából egy sejtelmesen kémesre sikerült, a fegyvertokból egy nyilván erre a célrakölcsön kapott Makarovot előhúzó „akciófotója” máig lekérhető. De készült róla fotó sminkelés közben, a Moszkva folyó partján sétálgatva, karate edzésen és lőgyakorlaton is. A hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda és a Komszomolszkaja Pravda címlapon hozta a fotóját, s a lapok nem szolgálati kötelességként, hanem a sztori iránti igazi lelkesedéssel közölték a róla szóló történeteket.

Egy szovjet szépségkirálynő mindennapjai... A RIA Novosztyi archívumából

Az általa népszerűsített „új” KGB azonban nagyon is a régi volt: ezt az 1991-es augusztusi puccskísérlet bizonyította. Melynek bedőlése nem csak a szervezet vezetőjét, Krujcskovot temette maga alá, hanem magát a KGB-t is... Hogy az új, orosz hírszerzés igényt tartott-e Miss KGB szolgálataira, számomra is rejtély maradt. 1994-ben az orosz média-Ki-kicsoda még emlékezett rá (s arra, hogy kedvenc étele a pizza, kedvenc filmjei pedig a James Bond-mozik), aztán a kilencvenes évek végének zűrzavarában eltűnt a média látószögéből. Orosz barátaim segítségével próbáltam kideríteni, hol élhet, mit csinálhat ma a KGB egykori szépe, de mintha a föld nyelte volna el. Vagy egy jó házasság. Mondjuk egy, a külföldi felderítő szolgálatnál dolgozó operatív tiszttel, aki - feleségével együtt - most legújabb feladatként egy orosz hitelből készülő nyugati atomerőmű építésének felügyeletét kapta. Oчень рад видеть тебя снова, Mисс КГБ – jó lesz téged újra látni. Persze, mint sejthetjük, azért nem mindenkinek...