A minap a Jedi…
előkészületi kapcsán csodálkoztam rá Fazekas Attila képregény-alkotói
munkamódszerének arra a sajátosságára, hogy negyven éves rajzolói múltja,
rutinja ellenére még ma mozdulat- és fázisrajzok, portrék, figuratervek tömegét
készíti el egy-egy folyamatban lévő munkához. S nem csak vázlatokat:
részletesen kidolgozott ceruzarajzokat s azok tussal kihúzott változatát is.
Nem ritkán egy-egy oldal előkészítésére (ide értve a látványvilág hitelességét
biztosító s a képekhez felhasználható dokumentáció felkutatását) több időt
fordít, mint a képkockák tényleges megrajzolására.
Ennek különösen a történelmi
tárgyú képregények esetében van jelentősége, ahol a részleteknek (tájak,
épületek, öltözék, fegyverzet, lószerszám stb.) is nagy pontossággal kell
hitelesnek lennie. Az előkészületekbe befektetett erőfeszítések nagyságrendje
azonban előttem is csak akkor tárult fel teljes valójában, mikor a nyáron
elkezdtük Attila igen-igen gazdag, s a nyilvánosság előtt mindez idáig
nagyrészt rejtve maradt munkásságának digitális archiválását, rendszerezését. Ennek
során aztán sok-sok, a magyar képregény rajongói számára ínyenc csemegének
számító vázlat és kidolgozott rajz került elő – a még csak a képregényes
pályára készülő grafikus-palánta legkorábbi próbálkozásai is.
Fazekas a vele készült interjúkban saját
pályakezdésére úgy emlékszik vissza, hogy 1972-ben
„teljes fegyverzetben” lépett a magyar képregény porondjára. Sok igazság van
ebben, mert bár rajztudása, technikai felkészültsége 1972 után még jelentősen
finomodott, önálló, a kor hazai mestereitől lényegesen különböző stílusát már
első története megrajzolása előtt sikerült kialakítania. Sosem tagadta, hogy e
stílus előképéül a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején a Pif-ben
rendszeresen megjelenő francia képregény-alkotók szolgáltak – ám korabeli
rajzai arról tanúskodnak, hogy „házi feladatát” mindezektől függetlenül is
elvégezte rendesen.
Mindezt az juttatta eszembe, hogy
első alkotását, Az újvári kalandot a Botond történelmi
képregény-magazin december elején a terjesztésbe kerülő legújabb, 19. számában most újra
megjelentette. A „fő” történet ebben a számban a Rákóczi hadnagya, a
népszerű, ötvenes években készült film nyomán készült képregény, ezt egészíti
ki a 72-es történet 1996-os „remake”-je, melynek színes változata a 2009-es Kincses
kalendáriumban is újraközlésre került.
Fazekas láthatóan szereti ezt a
történetet, melynek eredeti rajzai kétszer is elkeveredtek az idők során. A hat
oldalas, bemutatkozó képregényt először (némileg megszelídítve) a Pajtásban jelent meg. Később a Lobogóhoz került esetleges utánközlés végett, ott azonban a szerkesztőségének
sikerült „elvesztenie”. A Kis füles számára azonban Fazekas
ismét elkészítette, méghozzá a 72-es rajzok szelleméhez, grafikai
megoldásaihoz, kompozíciójához hűen ragaszkodva.
A hárembeli bajadérokat ábrázoló eredeti rajzok még az úttörők lapjába nem kerülhettek be, de az újabb kiadásokban gyorsan lekerült a hölgyekről az immár szükségtelennek mutatkozó top. Magabiztosabbá vált a vonalvezetés, könnyedebbé a rajzok hangulata, ám összességében
mégis az eredeti történet lépett újra elénk. Különösen vonatkozik ez a
dinamikus csata- és lovasjelenetekre, melyek kidolgozásához már a 72-es
változatban is vázlatok tucatjait használta fel.
A Rákóczi hadnagya 1953
nagy sikere volt: a Barabás Tibor történetéből készült, a Bitskey
Tibor, Zenthe Ferenc, Mádi-Szabó Gábor és Vass Éva főszereplésével
játszódó filmet Bán Frigyes rendezte. Egyszer-kétszer kikeltem már a sok
marhaság ellen, amit kritikus szép lelkek és széplelkű kritikusok a
„komonyista” korszak a magyar történelmi témákhoz való viszonyáról összehordtak
– legyen elég annyi, hogy míg abban az időben látványos, költséges, és igen
szerethető filmek készülhettek el, a magát polgárinak mondó demokrácia a mai
napig adós történelmünk új filmeposzával. Azt pedig, hogy ezek a filmek milyen
mélyen vannak jelen az elnyomás ellen mindig lázadó történelmi-kulturális
emlékezetben, számos példa bizonyítja…
Fazekas a film látványvilágához
hűen illeszkedő képregény-változatát 2004-ben készítette el. Az egyik legjobb
képregénye ez: bár a kor ábrázolása, mint mindig, törekszik a pontosságra, a
szereplők jellemei kidolgozottak, s az egész történetet valami derűs humor
lengi körül… Érdemes a gyűjtők, a magyar történelem iránt érdeklődők, a
kalandos akció-történetek kedvelőinek figyelmére. Mint arról a Képregényblog a kiadvány megjelenése kapcsán hírt adott, megvásárolható lesz a Hungarocomix 2012/Karácsonyi Könyvfieszta rendezvényen is, ahol a szerző december 15-én, szombaton 14.00-16.00 óra között Magyar Képregény Szövetség standján dedikálja azt.