Bradley Tamás újra visszaüt

 Rejtő Jenő Zórád illusztrációival tér vissza

A nők sikoltoztak, leírhatatlan zűrzavar támadt, és az általános tolongásban kitörtek egy üvegaj­tót. A vesztibülben rendőrért sípolt a portás és egy elhízott attasé, aki le akart mászni a világí­tóudvarba, most a második emeletről tehetetle­nül lógott fejjel lefelé egy kampón. A büféasz­tal felborult, és valaki a szomszéd vendéglőből telefonált egy esti lap szerkesztőségébe, hogy ír merénylők bombát dobtak a bálterembe. A környéken híre terjedt, hogy elrendelték az általános mozgósítást… A leírhatatlan zűrzavarban Bradley Tamás el­menekült. És megkezdődött az ámokfutása.

Rejtő Jenő (1905-1943), a magyar irodalom tragikus sorsú alakja rövidre szabott életének egy évtizede alatt (1932-1942) olyan alkotói pályát futott be, amely mind a mai napig az egyik, ha nem a legnagyobb példányszámban megjelent hazai szerzővé avatja őt. 

Rejtő a két háború közötti magyar kalandos-szórakoztató irodalom vezető alkotója volt, számára életforma volt az írás, egyben az önpusztítás eszköze is: amit keresett, jórészt szerencsejátékra költötte, arra pedig, ahogy dolgozott, az egészsége is ráment. Sikeres volt színpadi szerzőként, németből, franciából dolgozó műfordítóként, operett-librettistaként és filmíróként - dramaturgiai tudását filléres és pengős regényeinek írásakor is kamatoztatni tudta. Sokféle irodalmi zsánerben volt otthon: éppúgy mestere volt a légiós regényeknek, mint a világ kikötőinek egzotikus alakokkal és helyszínekkel teli környezetében játszódó matróztörténeteknek (ezekkel érte el legnagyobb sikereit), próbálkozott a vadnyugati kalandregénynek (Gibson Lavery néven jegyezte ezeket), de írt kémtörténeteket, gyarmati kalandos elbeszéléseket is. Irodalmi munkássága nagyjából egy étvizedre korlátozódott: kabarészerzőként 1932-ben debütált, regényeit – álnevek alatt - 1934 és 1942 között írta meg.

1935 – Rejtő Jenő és Sándor Jenő operettjét játssza nagy sikerrel a Horváth-kerti Budai Színkör. A főszerepben Honthy Hanna és Törzs Jenő. Zórád Ernő első tabáni albumából (Egy eltűnt városrész nyomában, 1983).

1946 után szórakoztató regényei jó ideig nem jelenhettek Magyarországon, jeleneteit nem játszották, operettjeit sem tűzték műsorukra a színházak. Az 1956-os forradalom leverése utáni „kultúrpolitikai fordulat”, mely a szórakoztató műfaj feltámasztásával is támogatni kívánt a konszolidációra törekvő kormányzat – adott lehetőséget az ő műveinek visszatérésére is. Szerzői rehabilitációját nem kis mértékben Hegedüs Gézának, a kiváló irodalmárnak és irodalomtörténésznek, a hajdani pályatársnak köszönhetjük. A Magvető Kiadónál sorban jöttek a könyvei, és igen nagy szériákban: 1956-ban, a Vidám könyvek sorozatában A láthatatlan légió 100000, 1957-ben, a Neptun könyvek között A fehér folt 60 000, újra a Vidám könyvekben a Vesztegzár a Grand Hotelben 80000, 1958-ban pedig A tizennégy karátos autó 75000 példányban jelent meg.  A hatvanas évek elején Jugoszláviában, a Fórum kiadó gondozásában is elindult egy Rejtő sorozat. A nagy áttörést 1964 jelentette, amikor a Magvető előző évben indult Albatrosz sorozatában rögtön két címmel folytatódott a Rejtő-könyvek hazai kiadása – és tartott aztán évtizedeken át.

A láthatatlan légió 1945 utáni első kiadása 1956-ban jelent meg – 100 000 példányban

A jellegzetes Rejtő-alakokat a magyar olvasók először Kass János (1927-2010) a mai és köztünk lévő Gönczi Béla (sz. 1934) és Kondor Lajos (1926-2006) interpretációjában ismerte meg. Kass illusztrálta A láthatatlan légiót és A szőke ciklont, Gönczi A tizennégy karátos autót, Kondor A vesztegzár a Grand Hotelben-t. Kass rajzai emelkednek ki ezek közül, melyek könnyed eleganciával, nagy beleérzéssel és szeretettel keltették életre a regények jellemző pillanatait. A fehér folthoz Friedrich Gábor (1916-1965) készített méltó borítófestményt, ebben nem voltak belső illusztrációk.

„A gróf kilépett a sátorból. A legénység fenyegető morajjal fogta körül.” Egy Kass illusztráció a Láthatatlan légió 1956-os kiadásából

Sikerének titka a sajátos humor volt, ami legtöbb könyvét jellemezte, és a nyílt, leplezetlen szándék, hogy ő bizony „csak” szórakoztatni akar – a saját módján, egy abszurdba forduló világban is a humanista értékeket követve. Ezt méltatói is kiemelték: dr. Paulay Lajos (1924–1999) pszichológus, Rejtő első kutatója és bibliográfusa már az egyik első újra kiadott könyv, a Fehér folt utószavában kiemelte, hogy tehetsége, életismerete, egyéni orientációja – „már egészen fiatalon filozófiai és lélektani értekezéséket írt” - nagyobb dolgokra hívták volna el, a kor azonban mást várt el tőle: anyagi körülményei a szórakoztató iparba kényszerítették.

Sokan elmondták róla, hogy nem is volt igazi ponyvaíró, mert inkább paródiáját adta e (méltatlanul) lebecsült műfajnak, s szinte már-már valódi irodalmat „csinált” – vagy csinálhatott volna. Sosem tudjuk meg, milyen lett volna a nagyon-nem-péhovardi nagyregény, de Rejtő aligha szorul ilyen igazolásra: a nagy mesterségbeli tudás, ahogy történeteit felépítette, és a szövegeivel szembeni nyelvi igényesség emeli ki őt korának dolgos író-iparosai közül – és teszi élővé, ma is élvezhetővé műveit, melyek egy másik műfaj, a képregény hazai történetében is egyedülálló szerepet töltenek be.

„ – Bocsánat… - hebegte a lord – minden kárát megtérítem… Lord Bannister vagyok. – A tudós! – kiáltotta a hölgy lelkesen. – Igazán örülök, hogy megismerhettem, Mylord.” Egy Kass illusztráció A szőke ciklonból.

Rejtő a háború utáni irodalomba való visszatérése a magyar képregény újjászületésével (1956-1958) esett egybe – nem véletlenül. A forradalom után a hatalom nagyobb teret kívánt engedni a szórakoztatásnak, megszaporodtak a magazinok, Füles címmel pedig heti rejtvényújság indult, mely irodalmi alkotások képregényes feldolgozásait kezdte közölni, aztán egyre több lapban jelentek meg képes történetek.

Cs. Horváth Tibor (1925-1993), a legnagyobb magyar képregény-dramaturg először irodalmi klasszikusokból válogatott: a karikaturisztikus ábrázolásokban jeleskedő Korcsmáros Pál (1916-1973) mellé így lépett be rövidesen a másik vezető képregényrajzolónak a realista illusztrátor, Zórád Ernő (1911-2004). Korcsmáros közreműködésével 1961-ben jelent meg az első Rejtő-képregény, A szőke ciklon, majd 1963-ban A tizennégy karátos autó, 1964-ben a Piszkos Fred, a kapitány. Immár képregényen is élővé vált Rejtő színes, kalandokkal és eredeti alakokkal benépesített világa. 

 Pipacs is színre lép – Gugi Sándor vizuális tolmácsolásában

A hetvenes évek Fenegyerekek sorozatában több remek képregényt jegyzett a karikaturista-illusztrátor, Endrődi István, ahogy a hatalmas szakmai tudással rendelkező Gugi Sándor (1917-1998) is, aki 1954 után elsőként rajzolt Magyarországon modern képregényt. A Tom Bradley visszaüt (1967), a Tigrisvér (1969) és A néma revolverek városa (1971) Magyar Ifjúságban jelentek meg Zórád rajzaival.

A pályáját „festőművész-iparosként” kezdő, éveken át a képügynök-életművész Wallburg Egon neve alatt alkotó Zórád a sajtóillusztrációból érkezett 1957-ben a képregénybe, s vált annak legnagyobb magyar mesterévé. Képregényiben változatos plánokat, igényes oldalszerkesztési módszereket alkalmazott, az egyes képkockák azonban önálló illusztrációként is felfoghatók a műnek, melyek nyomon követik a cselekmény folyamatát.  Bár karikaturistaként is jegyezték, sőt, ezért részesült magas állami kitüntetésben is, ő ebben a műfajban is mindig valamennyire realista rajzoló maradt: a groteszk ábrázolásmód ugyan könyvillusztrációiban – pl. a Betörők, bírák, bűvészek és társaik című válogatás Capek elbeszéléseiből – és számos képregényében – pl. A verhetetlen tizenegy – is megjelenik, azért legtöbbször érezni, hogy nem ez az ő igazi önkifejezési formája.

Zórád, a karikaturista – Touring Club; az Azok a szép napok című rajzsorozatból, megjelent a Fülesben, 1970. október 29.-én

A Bradley Tamás visszaüt először 1939-ben jelent meg a Nova kiadónál. Cs. Horváth, aki gazdag gyűjteménnyel rendelkezett a két háború közötti magyar ponyvairodalomból, ezt az első kiadást használta a forgatókönyv elkészítéséhez. A Bradley… - bár van az elbeszélésnek egy ilyen vonala is – mégsem légiós regény, hanem a görög drámákban gyökerező, majd Dumas Monte Cristoján át a mai koreai hallyu sorozatokig ívelő egyik legnépszerűbb irodalmi zsánerbe illeszkedik: bosszútörténet, kalandregénybe csomagolva. Az induló háttér – természetesen – a ködös Albion, amit a magyar ponyva angol(os) nevű jelesei ismeretlen ismerősként, de annál nagyobb magabiztossággal  kezeltek s vették onnan alakjaikat: Piszkos Fred (Theodor Wilbour) ifjúkorában ugyanúgy brit alattvaló volt, mint Csülök (John Fowler) vagy Fülig Jimmy (bár őt kitiltották Angliából), vagy Charles Lorre számos hőse. Percig sem unalmas, a pergő cselekmény húzza az olvasót, s bár maga a történet azért persze meseszerű, az elbeszélés részleteinek sziporkázó realitása, a filmszerű – és filmes hátterű - cselekménybonyolítás és a rejtői humor ezt gyorsan elfeledteti. Egy másik univerzumban talán tényleg film készült volna belőle Hollywoodban John Wayne, Joan Blondell és Adolphe Menjou főszereplésével – a mienkben „csak” képregényre futotta. Arra viszont kétszer is.

 A képregény első közlése 1967-ből – ahogy a történet elkezdődik

1981-ben Cs. Horváth Tibor újra elővette a 67-es képregényt, hogy a következő évben beillessze a Füles utánközléseinek sorozatába. Két dolog akadályozta meg a tervet. Az egyik, hogy a 67-es első változat a Magyar Ifjúság „kalandozó” évtizedeiben született, amikor a képregények oldalkiosztását, belső panel-elrendezését sokszor változtatták meg. 1967 elején még két csík-képregénnyel kezdődik az év (a Tell Vilmos Sebőkkel, A villámcsatár Zóráddal), a 15. számtól már csak a Tell Vilmos folytatódik két csíkban. A 17. számban indul a Sirius akció és a Tom Bradley visszaüt – a kolumna két jobboldali csíkjának megfelelő helyet kapnak - együtt. Zórád a rendelkezésére álló helyet kreatív módon tölti ki: az oldalbeosztás változatos, szívesen alkalmaz köralakú paneleket, játszik a térrel és a plánokkal. A történet felénél még egy formátum-váltás is jön: változik az oldalelrendezés. Igaz, a stílus nem. A rajzok könnyedek, erős karakterisztikus hatásokkal, sokszor groteszkbe fordulva, de a Mester Korcsmárossal saját terepén nem akart versenybe szállni: humoros, de nem karikaturisztikus képregényt csinált. Látványos, de a Füles oldalkép-arányaihoz nehezen hozzászabható megoldások ezek. Ahogy emlékszem, ráadásul a rajzok egy része is hiányzott (vagy legalábbis a Mester akkor nem találta meg).

Az 1982-es változat nyitólapja.

Cs. Horváth felveti az újrarajzolás kérdését. A Mester akkor már „kifele” tart a képregényből (a következő években inkább utánközlések jelennek meg tőle, a Hajdúk kapitánya hozza el majd a nagy visszatérést), de végül vállalja, hogy újra megcsinálja a történetet. Egy feltétele azonban van: bele akar szólni a forgatókönyvbe. Nem csak a rajzok lesznek tehát újak, de a szövegkönyv is. Mindez egyértelműen a történet javára szolgál: Zórád, az illusztrátor tündököl, Zórád, a képregény realista mestere előre lép. Minden más, mint az első változatban volt. A képregény magasiskolájához tartozik: itt minden vonal a helyén van, minden folt jelentőséggel bír, minden kompozíció tökéletes és kiegyensúlyozott – minden képkocka önmagában is egy egész történetet mesél el.

„Mr. Bradley, szeretem a húgát, és el fogom venni feleségül. – Nagy szerencse ránk nézve – felelte Bradely, és ha Edina úgy akarjam természetesen a magam részéről csak örülök a dolognak.” Egy illusztrációvá alakított képkocka a könyvből.

Amikor Németh Tamás, számos képregényes vállalkozás és könyvkiadási program sikeres elindítója, úgy döntött, hogy a V26 Könyvkiadó égisze alatt rejtő eredeti regényét a képregényekből vett rajzokkal illusztrálva jelenteti meg, alighanem ezt ismerte fel. A 82-es változat eredeti lapjait őrző, s a kiadói jogokat birtokló Karton Galéria készséggel engedte meg a kiválasztott oldalak beszkennelését, és a szöveges elemektől való megtisztítás utáni felhasználását. Az eredmény egészen elképesztő lett: a rajzok úgy állnak meg önmagukban is, hogy közben a cselekménnyel való szerves kapcsolatot sem veszítik el.  A kötet művészeti kivitelezése Fehér Zoltán munkáját dicséri, a szöveget korrektorként Kokovai Péter gondozta.

A könyv megvásárolható a V26 Képregényboltban, a XIII. kerület Visegrádi utca 26/B szám alatt, vagy megrendelhető a Képregénymarket on-line áruház oldalán.