Fazekas Attila sokszor s szívesen mesélt arról, hogy hivatásos képregény-rajzolói pályafutása „előszobájában”, a hetvenes évek elején (persze nevének feltüntetése nélkül) Zórád „keze alá” dolgozott. A Mester nagyon tudott ugyan hajót rajzolni, de a részletekkel (ezer árboc és vitorla!) bíbelődni annál kevésbé szeretett - így 1970-ben felkérte őt a készülő Bounty lázadói és Blood kapitány hajóábrázolásainak kidolgozására. Úgy alakult, ugyanis hogy e két „tengeri klasszikust” közel egy időben sikerült Cs. Horváth Tibornak a Magyar Ifjúság, Halász Gyulának a Füles számára „eladnia”... A közös munka úgy zajlott, hogy Zórád nagy vonalakban felvázolta egy-egy képkocka fő kompozíciós elemeit, Attila pedig ceruzarajzban „feltette” a megfelelő beállítású, részletesen kidolgozott hajó-képet. A rajzot a „figurák”, a főalakok kidolgozásával a Mester fejezte be.
 |
| Az ismeretterjesztő célú, vagy csak pusztán kalandos hajós történetek kezdetektől fogva komoly, önálló vonulatot töltöttek be a magyar képregényben. A Magellán (1964) az osztrák Stefan Zweig (1881-1942) 1937-ben írt regényének feldolgozásával készült. Zweig regényes, de a történeti hűséghez ragaszkodó életrajzát Zórád mesterien ültette át a képek nyelvére |
A magyar képregény nagy alkotói mindig jeleskedtek a hajók ábrázolásában. A szakmai hitelességgel persze néha akadtak gondok: Sebők mester az Iliászban például viking gályára ültette Homérosz hőseit, de a rajzok szépek voltak, s legtöbbször igen-igen látványosak. A kor szerkesztői sokszor választottak hajós történetet a soron következő adaptációs forgatókönyv témájául. 1957-től Pajtásban szinte egymást érték a hajós képregények: a Jelky András kalandjai (1957) Zórád, a Thor Heyerdahl utazásait bemutató 101 nap a tengeren (1964) és a Blood kapitány kalandjai (1964) Friedirch Gábor, a Magellán (1964) újra Zórád rajzaival. Sok emlékezetes történet a Magyar Ifjúságban jelent meg (Kincses sziget, Hét tenger ördöge, Blood kapitány), de persze jutott a Népszavának, a Fülesnek és a Lobogónak is. A magyar közönség (is) imádta a kalózhistóriákat, meg a romantikus, tengeren játszódó történeteket, s persze a „klasszikus” ifjúsági irodalom legtöbb alkotásában (mint pl. Jules Verne szép számban feldolgozott művei) szintén majdnem mindig volt valamilyen „hajós” elem.
 |
| A Hét tenger ördöge először a Magyar Ifjúságban, 1963-ban jelent meg Sebők Imre rendkívül szép, lendületes, tökéletesen megkomponált rajzaival. Nem könyv-adaptáció volt, hanem az 1940-ben Kertész Mihály által rendezett film forgatókönyve alapján készült. |
 |
| 1981-ben a Fülesben a történet (átszerkesztve) újra napvilágot látott. Meglepő módon újabb képekkel gyarapodott – az első folytatás csatajelenetébe bekerült, a két fregatt harcát ábrázoló rajz azonban szerintem nem Sebők, hanem (stílusjegyei alapján) Fazekas munkája |
Ezeknek a történeteknek rajzait ki-ki habitusa szerint dolgozta ki. Sebők (már csak stílusából adódóan) inkább elnagyoltan, a szakmai pontosságra kevéssé ügyelve (de tökéletes arányérzékkel), Zórád becsülettel, a korhűség követelményeinek mindig megfelelve, Sarlós láthatóan örömet találva a részletekkel való foglalatosságban, Korcsmáros inkább csak kulissza-szerűen… A legtöbb hajós történet alighanem Fazekas nevéhez fűződik, aki nem csak szeret és tud hajókat rajzolni, de személyében is kötődik a hajókhoz. Ifjú legényként – ahogy azt a hitvesem által 1994-ben készített interjúban is kiemelte - matróz szeretett volna lenni egy tengerjáró hajón – ez az álma azonban egészségügyi okoknál fogva nem sikerült. A víz, a hajózás iránti szenvedély azonban megmaradt, s mikor a nyolcvanas évek „képregény-szuperboomja” révén munkáival már komolyabb összegekhez jutott, vásárolt egy vitorlást is: három évtizede kedves hajóján, a Balatonon tölti a nyarait.
 |
| Egy régi nyár emléke: a kalózkapitány a Balatonon, 1994 |
Attila a hajózás iránti vonzalmával Cs. Horváth is tisztában volt, s (leginkább a nyolcvanas években) szívesen „kényeztette” őt el ilyen történetekkel. Később, mikor Fazekas már maga választotta a Fülesben megjelenő képregények témáját, ugyancsak több klasszikus hajóstörténetet feldolgozott (Őfelsége kapitánya, A kalóz, Blood kapitány viszontagságai). Élvezetes, látványos képregények ezek – de a tenger szerelmese számtalan más történetben is talált alkalmat arra, hogy „elhelyezzen” korhű hajóábrázolásokat (Aranykoporsó, Az özönvíz balladája, Esőisten siratja Mexikót stb.) Túlzás nélkül mondhatjuk: e rajzaiból akár a hajózás négyezer éves történetének teljes enciklopédiáját is össze lehetne állítani.
 |
| Római gálya az Aranykoporsó (1984) nyitóképén |
Azt a Fazekas életművét ismerő képregény-olvasók jól tudják, hogy (miként Zórád az Ál-Petőfibe), Attila is „belerajzolta” magát a magyar képregény-történelembe: Perseus kapitányt saját arcával ajándékozta meg. Egy kép erejéig megjelent a Jedi visszatér-ben is. Az azonban kevéssé ismert, hogy egy másik történetének is az ő vonásait viselő hős volt a főszereplője. Jókai Mór 1851-ben a Pesti Napló számára írt hosszabb elbeszéléseinek egyike volt A kalózkirály címet viselő, romantikus történet, mely egy évvel később egy másik beszéllyel együtt önálló kötetben is megjelent. Az irodalomtörténet nem sorolja Jókai legjobb alkotásai közé – gyors vonalakkal odavetett, kalandos, de végső soron tragikus véget érő történet. Főhőse, Bartholomew Roberts (1682-1722) valós, történelmi személy volt. Roberts kapitányt az utókor inkább később ráragasztott „mozgalmi nevén” ismeri: a híres-hírhedt Fekete Bart-ot tisztelhetjük benne, akinek alakját számos hollywoodi film, sőt, televíziós sorozat, sőt: manga is feldolgozta. Mint Attila arra nyomatékosan felhívta a figyelmemet, nem keverendő össze a másik híres kalózvezérrel, Fekete Szakállal, Edward Teach-el - én nem csak megtettem, de még vitatkoztam is a magam igazán vele. Sose szállj szembe hajózási kérdésekben egy igazi hajóskapitánnyal!
 |
| Esőisten siratja Mexikót (1989) |
A walesi származású Roberts fiatalon, 13 éves korában állt tengerésznek, s sokáig „rendes” hajósént, kereskedelmi vitorlásokon szolgált. 1719-ben hajójára kalózok csaptak le – kényszerből csatlakozott hozzájuk, ám csakhamar az akkor a kalózok paradicsomának számító karibi szigetvilág legeredményesebb kapitányává emelkedett: rövid pályafutása során 470 hajót sikerült elfoglalnia. Marjai Imre – akinek más helyütt már emléket állítottam – A nagy kalózkönyvben „minden idők legsikeresebb tengeri rablójának” nevezi, aki ebben a vad világban képes volt az erények szigorú őreként élni, viselkedni. Hajóin nem tűrte a káromkodást és a szerencsejátékot, alkoholt sosem, csak teát ivott s szigorúan betartotta az egyházi ünnepeket. Kalózainak amolyan „viselkedési kódexet”, egyszerű törvénykönyvet állított össze, mely a zsákmány igazságos elosztásáról és a harcban megsérült bajtársak kárpótlásáról is rendelkezett.
 |
| Egy kocka A bögöly (Vihar Itália felett) 1978-as feldolgozásából: a Charlotta kifut Livorno kikötőjéből |
Szemben a karibi szigetvilág sok legendás kapitányával, nem pártolta a fölösleges erőszakot, ha tehette, inkább csellel, megtévesztéssel élt. Nem kegyetlenkedett, de, ha szükségesnek látta, az öldöklésre minden nagyobb lelkifurdalás nélkül parancsot adott. Híres volt eleganciájáról, melyet sikerült a hosszú hajóutakon is megőriznie. Hosszú, szép, gondozott hajat, bajuszt és kis kecskeszakállt viselt: a raszta fürtöktől eltekintve a valóságban leginkább talán Jack Sparrow kapitányra emlékeztethetett. Az őt jellemző igényesség, elegancia abban ott és akkor csakugyan furcsa volt: késztette a Gabriel Kuhn - Tyler Austin szerzőpárost, hogy egy 1997-ben megjelent könyvben fantasztikus elmélettel álljanak elő: szerintük Roberts valójában egy férfiként élő transzvesztita nő volt. Erre – persze – bizonyítékkal nem tudtak szolgálni, legfeljebb kikövetkeztették, olyan tényekből, mint hogy maga nem nagyon szívelte az asszonyokat, sőt, halálbüntetéssel sújtotta azt, aki nőt a hajóra hozott.
 |
| Egy lap A kalózkirály a Fülesben megjelent, 1992-es változatból. Fazekas szinte minden kockába „beledolgozza” magát |
Az, amit Jókai a korabeli, számára hozzáférhető forrásokból róla összeszedhetett, csakugyan jó forrásul szolgálhatott egy romantikus, kalandos történet számára, melyből – természetesen – nem hiányozhatott a szerelmi szál sem. A történet – a Magyar Elektronikus Könyvtárban itt érhető el - a valós eseményekre építkezett – mindezt Cs. Horváth a maga forgatókönyvében igyekezett kicsit tényszerűbbé, s persze nyelvezetében korszerűbbé alakítani. A történet azzal kezdődik, hogy az ifjú kalóz egy tengeri ütközetben miként ragadja magához a parancsnokságot, s miként tesz tekintélyre szert a kalózok között. „Rooberts Barthelemy neve ismeretes lőn az Óceánon. A hollandi és portugál hajósok reszkettek előtte, ha a sík tengeren vitorláit megismerék, s ha kétségbeesett üldözés után biztos kikötőbe menekültek, Rooberts utánuk rontott, s ott a kikötő ágyúi előtt fosztá ki őket, s ha megtámadák, összelöveté az egész partvárost, s felgyújtá erősségeit.”
 |
| 1998: az Őfelsége kapitánya nyitóoldala |
A szerelmi szálat a távoli földön odahagyott kedvessel való futó találkozás képviseli: menyasszonya nem tudja, hogy kedvese azonos a rettegett kalózvezérrel, tőle félti őt legjobban – William (mert ez volt hősünk eredeti keresztneve) erről nem beszélhet, mint ahogy nélkülöző családjával sem oszthatja meg rablott kincseit. A történet igazi konfliktusát azonban mégsem ez adja, hanem az, ahogy a kapitány saját embereivel szembe kerül. A valóságban, s az elbeszélésben is a kalózok sorsa végül beteljesül: Chaloner Ogle, a Swallow nevű fregatt parancsnoka a nyomába szegődik Roberts hajójának, végül beéri őket – az utolsó barbatrükk (hogy ügyes manőverezéssel, egy ágyúsortüzet elviselve elsuhanjanak a rejtekhelyükül szolgáló öböl kijáratát elálló királyi hajó elől) nem sikerül, a Swallow másodszor is elsüti ágyúit. A kapitányt halálos kartácslövés éri… „Robertssel oda volt a kalózok lelke. Sem harcra, sem menekülésre nem gondoltak többé. Azon pillanatban gyáva önfeledéssel hányták el fegyvereiket, s megadták magukat. Senki sem tudta, mit tegyen: mint egy fejevett test, összerogytak önmagukban.” – veszejti el törvényen kívüli hőseit Jókai.
 |
| Vihar a tengeren… A kalóz (2002) nyitóképe |
A kisregényből (inkább hosszabb elbeszélés) Cs. Horváth 96 folytatásos, pergő cselekményű, látványos csatajelentekben bővelkedő kalandfilmet formál – Fazekas pedig láthatóan teljes önátadással rajzolta meg minden kockáját. Először 1978-ban a Népszavában jelenik meg, 1991-ben az eredetileg képcsíkos, folytatásonként 3-3 képből álló történetet a Füles számára négy képsávos oldalakká rendezik. Ez persze nem tesz jót az eredeti képkockák kiegyensúlyozott kompozícióinak, mint ahogy az sem, hogy a kézzel beírt szöveget most nyomtatott váltja fel, s takar el a rajzokból újabb részeket. A kalózkirály (eddig) utoljára 2007-ben, az eredeti változatban, újra folytatásokban jelent meg: a Bács-Kiskun megyei napilap, a Petőfi Népe olvasói örülhettek neki.
 |
| A Blood kapitány kalandjai (2002) Fazekas filmképregényeinek sorába illeszkedő, látványos alkotás |
A Blood kapitány (2002) óta Fazekas nem készített újabb hajós történetet - de talán egyszer a Botond valamelyik számában újra közreadja majd a régieket. Ebből nyilván A kalózkirály sem hiányozhat. Az sem lenne persze rossz, ha legalább – rajzaiból válogatva – ő maga írná meg a hajó, hajózás képes történetét. A nyári hajózási szezon megkezdődött, s a képregény Mestere ismét vízre tette kedves vitorlását. A rajzolás ilyenkor szünetel - a munka majd augusztus végén folytatódik. Jó nyarat, jó szelet, Kapitány! Visszavárunk.
