 |
| Valahogy így kezdődött: Pif-figurák gyakorlása 1976 októberéből |
Úgy nagyjából öt éve, 2011 decemberének elején történt, hogy a
Zórád Ernővel kapcsolatos emlék-szilánkokat összegyűjtő
írásomat egyik napról a másikra kihajították a
Mester tiszteletére
indított, a családi alapítvány által gondozott honlap bejegyzései közül.
Rosszul esett persze, de a dolog fel is bosszantott rendesen: nem csak azért,
mert a döntés okát nem ismertem, de azért is, mert korábban épp az örökösök
kérték, hogy a cikk ott megjelenhessen. Hitvesem akkortájt indította el a
blogját, az első írások „feltételében” segítettem neki, így szinte magától
adódott az ötlet: miért ne próbálkoznék meg egy képregényes bloggal magam is? Kézenfekvő volt, hogy a
Zórád-oldalról
száműzött írással kezdjek neki: a szöveget még megszerkesztettem kicsit, s
igyekeztem hozzá megfelelő illusztrációkat összeválogatni. 2012. január 15-én
került ki
az első post,
amit azóta több-kevesebb rendszerességgel 182 másik követett. Néha
gyorsan jöttek egymás után a cikkek – 2012 decemberében például majdnem naponta
találtam valami
megírni valót és érdekeset – néha ritkábban, s 2013 elejétől volt egy bő
féléves
időszak, ami teljes egészében kimaradt. A mondanivaló épp elfogyni
látszott, más irányú
tennivalóm is akadt bőségesen – aztán úgy alakult, hogy egy,
Farkas Dávid
barátom lapja, a
Fandom számára írott
hosszabb értekezés on-line változatával a nyár közepén újra kezdtem a bejegyzéseket.
 |
| 2011 október… Egy régóta várt, nagy
találkozás: először szemtől szemben Kiss Ferivel. Vittem ajándékot is neki… (a
fotót a kepregeny.net a Zórád-kiállítás megnyitójáról készült képes
tudósításában, itt találtam: vajon ki készítette?) Aki figyel: Szatmáry
Öcsi. |
 |
| … imhol, kinagyítva. Bucó,
az Az európai magánjog fejlődéséről írott könyvem belső borítóján, a mű
és a rajz Ferinek ajánlva. |
S
ez azután így maradt a rákövetkező esztendőkben is... Rövidebb-hosszabb
leállásokkal, de eddig minden évben fel-feltámadt a publikációs
lendület, különösen, ha valamilyen téma megérett a feldolgozásra, vagy
valamilyen évforduló különös apropót adott megjelentetésére. A legtöbb
írás a
képregény-történetről, s ezen belül is elsősorban a magyar képregény
történetéről, nagy alakjairól szólt. Szívesen emlékeztem vissza saját
pályám
munkáira, eseményeire, s legfőképp azokra a nagyszerű emberekre, akikkel
harminc éve-negyedszázada együtt dolgoztam, s örömmel írtam azokról a
régi és
új barátokról, képregényes munkásságukról, akikkel az elmúlt évek
összehoztak. Kiss Ferivel – aki
boldogult lapszerkesztő koromban még képregény-forgatókönyvet is írt a lapom
számára – személyesen a Zórád-évforduló kapcsán találkoztam először. Mint ahogy
yuyuval, Fazekas Attila kiadványainak és a RePrintnek
előkészítésében közreműködő munkatársunkkal, Bayer Tónival, a hazai képregényes világ
fáradhatatlan kutatójával, kritikusával, szervezőjével, kiadójával, vagy épp Domján Zoltánnal, Sebők életművének kutatójával és kiadójával is - azokkal, akik ma is igyekeznek magyar
képregénytörténet örök értékeit az új generációk számára is hozzáférhetővé tenni.
 |
| A 2012-es, őszi Börzén, Fazekas
Attilával (Petren Gábor barátom felvétele) |
Majd három évtized kihagyás után
jó volt rendszeresen találkozni azokkal, akikkel anno együtt kezdtük a pályát: Kertész Sanyival, a képregénytörténet
jeles kutatójával és kiadóval, s persze a nagyszerű grafikus kollegákkal: Vass Misivel, Békési Sándorral, inkább a Facebookon a vidéken élő, nagyszerű barátokkal, Sváb Jóskával, Haui Józseffel, Leslie Tejlorral, mindenek előtt azonban a magyar
képregény-történet élő klasszikusával, Fazekas
Attilával. Ehhez remek keretet adott a Kiss Feri által „menedzselt” Képregény Kedvelők Klubja, ahol
sokakat megismerhettem az új generációk tehetséges alkotói közül. Róluk,
rólunk, s persze kicsit magamról is szólt a blog – meg arról a sok-sok magyar
képregény-rajongóról, akik- velem együtt – szívesen emlékeztek vissza az
„aranykor” derűs évtizedeire, olvasták érdeklődve a múltba néző cikkeket, a
jelenhez kapcsolódó tudósításokat vagy éppen méltatásokat. Kritikát soha: túl
sokat foglalkoztam ahhoz már a képregénnyel, hogy bírálni akarnám vagy tudnám mások
alkotásait.
Az
írás öröme szerencsére nem múlt el – úgy gondolom, most már velem is
marad -, a bejegyzések száma azonban megritkult. Mondani-,
jobban mondva mesélni való akadna bőven – az írásra fordítható idő már
szűkösebb. Közben persze sokszor ellenőriztem az oldal látogatottságát:
kicsit furcsa
volt számomra, hogy napi 30-40 látogató még hosszúra nyúlt szünetek
apályos napjaiban
is „eltalált” valahogy az írásokhoz. Ma, 2016. december 27-én, 58.
születésnapomon a számláló 142 068-at mutat. Minden látogatónak örültem,
minden olvasónak személy
szerint is köszönöm a megtisztelő érdeklődést, az oldal olvasásával
töltött
időt - a munka 2017-ben is folytatódni fog!
 |
| Vendégségben Kiss Ferinél:
itt épp régi Pajtásokban gyönyörködöm… Amíg régi képregényes újság akad, lesz
számomra téma is. (yuyu felvétele) |
