Szexi lányok, gyönyörű asszonyok – Fazekas Attila és a női szépség képregényes ábrázolása

A magyar képregény mestereinek különös érzéke volt a női szépséghez. Ez persze nem megy különösebb csodaszámba, hisz azt, aki formákkal, arányokkal, ívekkel és vonalakkal dolgozik, a Jóisten általában megáldotta valami szépérzékkel, aki pedig már rajzolt szép nőt, azt is tudja, hogy ez mennyivel jobb mulatság, mint mondjuk bármi mást rajzolni, ami nem az. Zórád, Sebők, Korcsmáros számtalan esetben bizonyította ezt, s azért azt sem szabad elhallgatni, hogy közben maguk is nagy rajongói voltak annak a bizonyos szebbik nemnek.

Neglizsében szép nőt rajzolni nem nagy kunszt – Sebők Imre azonban értette a módját annak, hogy egy talpig felöltözött, anorákba bújtatott asszonyból is sugározzon az a bizonyos, mindent elemésztő vonzerő

Sebők buja, telt asszonyai, Korcsmáros légies, könnyed szépségei és Zórád kacéran erotikus nőalakjai 1948-49-ig állandó szereplői a magyar szróakoztató sajtónak, de az ötvenes években persze eltűntek a színről: s bár, mint arra más helyen rámutattam, Zórád még annak is megtalálta a módját, hogy az overallba-svájcisapkába bújtatott gyári munkáslányokat is szexi módon rajzolja meg, az 1957-ben megszülető magyar képregény első évtizedében igencsak illemtudó maradt.

A hatvanas évek végére nagyot változik a világ – idehaza is. Sok mindent szabad már, ami néhány éve még tiltva volt, s a képregény ki is használja ezt a frissen szerzett szabadságot. Bár még nem így hívják, de megszületik a felnőttképregény: egyik emlékezetes első darabja Kuczka Péter Négy békeszerető földlakója volt, amihez Zórád készített itt-ott merészen erotikus rajzokat.

A Füles kezdettől „bevállalt” egy kis diszkrét pikantériát, s mint ahogy a hatvanas években már a Ludas Matyi is, szívesen feszegette a korabeli hivatalos prüdéria határait. Pusztai Pál vagy Szűr-Szabó József szexi nőalakjai, Endrődi István dögös macái mellett valószínűleg Zórád asszonyaira-lányaira emlékszik vissza (szívesen) a korosabb olvasó. A Mester szerette az oroszlán bajuszát húzogatni, a hatvanas évek derekától egyre többször „villant”, fél- és egészaktokat, sokszor forró szerelmi jelenteket ábrázol – még Polevoj, a kiváló szovjet szerző partizántörténetébe, az Aranyba is képes egy patakban pucéran fürdőző najádot beleálmodni.

... aki egyébként az aktok rajzolásában mindig igazi örömet talált. Ez a rajza (74-75 körül kaptam tőle) a hatvanas évek derekán készült, azt a nőideált testesíti meg, amivel számtalan történetében is találkozhatott az olvasó.

Korcsmáros mester diszkrétebb, ő általában valami textillel még eltakarja a takarni valót, de egyik-másik kései alkotása (Az ezerkettedik éjszaka, Mikrotánia embert rabol stb.) kifejezetten pikánsra sikeredett: ahol pedig a történet úgy kívánta meg (mint a Hód-sorozat darabjainál), bizony ő sem fukarkodott a szerelmi jelenetekkel. Érdekes módon hármuk közül Sebők volt a legilledelmesebb, legvisszafogottabb: nagyon sok történetében nagyon sok szép nővel találkozhatunk, de legtöbbször talpig felöltözve: még a szex jelenetekben is ügyel arra, hogy amit takarni illik, az takarva legyen. Degesebb pillantású lányokat, asszonyokat viszont nálánál jobban nem rajzolt senki – már csak ezért indokolt lenne, hogy a Magyar Tutajosok Szövetsége poszt tőzeg örökös tagjának válassza meg.

Mikrotánia embert rabolt… Korcsmáros finom eleganciával és humorral ábrázolja a sikamlós témát, jelenetet: a történet hősének a csinos alien általi elcsábítását.

Mikor Fazekas Attila a hetvenes évek derekán színre lép, már sok mindent szabad – s a rajzolók bizony lelkesen élnek is a lehetőséggel. No persze ez is illemtudó keretek között megy végbe: az olyan merész, aktokban tobzódó történetekért, mint A négy békeszerető földlakó (NDK-beli kiadásában az ottani cenzorok csak bikini utólagos „rájuk adásával” engedték megjelenni e rajzokat), no meg persze a merész címlapokért Tiszai László, a Füles főszerkesztője sokszor állt a szőnyeg szélén. Ám a dolgozó tömegek követelték, hogy hétről hétre szembesülhessenek a meztelen valósággal - a „rendszer” pedig volt olyan bölcs, hogy pusztán a cekcuális illem jegyében nem kockáztatott egy újabb ötvenhatot. Meghagyta a népnek az aligbugyis lányokat, s inkább ő fordult félre, mikor (nyilván véletlenül) ez a bugyi is lecsusszant a munkaverseny fülledt izgalmában.

Fazekas a Népszavában megjelent csík-képregényeit új, filmszerű ábrázolásmód jellemezte. Nem a forgatókönyvek vagy a forgatókönyv-író változott (e történeteket szinte kivétel nélkül Cs. Horváth Tibor alkalmazta képregényre), hanem a grafikus alkotói módszere. Fazekas élt a rajzolók részére biztosított, nagy szabadsággal, változatos plánokban, újszerű technikával dolgozott. A szép és lengén öltözött hölgyek a kalandos történetek elengedhetetlen tartozékai voltak - mint az 1979-es Cirkusz a tengeren Katjája is.

Fazekas másként rajzolt szép nőket, mint a korabeli pályatársai, de méltó követőjüknek bizonyult. Miután már első képregényével „megjárta” a túlzásba vitt pucérkodással (ahhoz, hogy Az újvári kaland a Pajtásban megjelenhessen, fel kellett öltöztetnie a bajadérokat, s ez bizony komplett oldalak átrajzolásával járt), kezdetben óvatosan adagolta az erotikát: a Népszavában megjelenő csík-képregényei mindig az illem határain belül maradtak. Még ha a téma „ki is adta” volna a bátrabb ábrázolás lehetőségét (mint a szerelmi jelentekben egyébként bővelkedő Balassi-életrajz, az 1975-ös Sólyomszárnyon), akkor is visszafogottan ábrázolt. 

A Fáraó (1977) áttörést hozott Fazekas pályájában: ez volt a Fülesben megjelent első története.

A változást a Fáraó (1977) hozta meg, ahol a Mester a szinte minden lapon ad a fantáziának: ennyi meztelenkedést egy történetben addig a magyar képregény még nem látott. A következő évtizedben aztán Attila egyre bátrabb és bátrabb lesz – a 82-es Titkok bolygója (magában véve is iskolát teremtő stílusbravúr) erősen súrolja a határt, ameddig akkor az ábrázolás elmehet – s ha túl is lép rajta, a gazdag ornamentikával, art nouveaus ábrázolásmóddal még éppen elfogadhatóvá teszi.

 

A Titkok bolygója már a beérett, a műfajt magabiztosan uraló grafikus műve – ez sem szűkölködött erotikus jelentekben.

Néhány éven belül aztán mindez már nem számít, hisz a nyolcvanas évek végén már (majdnem) mindent szabad: 88-89-ben megjelennek az első magyar szexlapok, 1990-ben aztán minden gát átszakad. Fazekas Attila saját képregény-magazint indít: ez a Szexi, melyben igen bátor rajzok és igen szép lányok köszöntik az olvasót. S persze izgalmas kalandok, mert Fazekas az általa jól ismert balatoni nyarakat teszi meg története hátteréül. Amiben persze a főszerepet a szex kapja, s ezt bizony kezdetben lelkesen fogadják az ilyen típusú képregényes élményhez nem nagyon szokott olvasók. A műfajtól való elfordulás azonban már kezdetét veszi, az olvasók inkább a színes, képes magazinokat keresik, s a Szexi néhány szám után eltűnik a magyar sajtótörténelem útvesztőjében.

A Szexiben azt is szabad volt, amit a képregényt közlő újságokban még nem: forró jelenetek, fülledt éjszakák leplezetlen ábrázolása az épp rendszert váltó Magyarország hátterével

Az erotikus témák immár a „hivatalos” képregényes sajtóban sem számítnak tabunak. Kiss Feri és Fazekas 1990-ben készítik el Gyertyán Ervin (1925-2011) a szex elgépiesedését maró gúny tárgyává tevő A kiberneroszok tündöklése és bukása  című, eredetileg 1963-ban megjelent könyvének képregény változatát. Nem akármilyen teljesítmény volt ez, hisz maga a könyv elég középszerű, bonyolult cselekményét sikerül nehézkes nyelvezet mögé elrejteni. A főfoglalkozása szerint filmkritikus Gyertyán élő példája volt annak, hogy aki tud valamit, csinálja, aki nem, ír róla, vagy tanítja: sok könyvet összehozott a film művészetéről, de a filmszerű gondolkodást a saját írásaiban sosem sikerült megvalósítania. Annál kellemesebb meglepetés a képregény, ahol Feri biztos és könnyed kézzel vezeti a cselekményt, s azzá teszi, amivé eleve is tehető lett volna: kedves, malackodó csacskasággá.

Lady Di az ágyban – s mással, mint az angol trón (akkori) örökösével

A kilencvenes évek elején Fazekas rajzol néhány egészen merész képregényt: ezek a kor egyik kedvelt magazinjának, a Specinek hasábjain jelentek meg. Az egyik legnépszerűbb a Három testőr hm… erotikus képregény-változata (1992) volt, melynek forgatókönyvét a rejtélyes Paukovics Zsolt írta: róla nem sok mindent jegyeztek fel, neve kapcsán a magyar képregény Kiss Feri vezette annalesei sem adnak eligazítást. A történet malac, de jó és szórakoztató: mint műfaj-paródia és mint önálló alkotás egyaránt megállja a helyét. A következő években Fazekas számtalan szép és izgalmas nőalakot teremt: a Perseus sorozat űrcicái s az akciótörténetek kemény, dögös főszereplői mellett „élő” alakokat (Madonna, Diana hercegnő) is „kiábrázol”- s néha bizony elég izgalmas körülmények között, mint Lady Di-t a Kiss Feri forgatókönyve alapján készült Bársönytömlöcben (1998).

Az Egy éj Bagdadban képregény és műalkotás – bár nem szűkölködik szexjelenetekben, mindig a jó ízlés határain belül marad

Fazekas későbbi munkásságában is számos gyönyörű nővel találkozunk: az 1999-ben megjelent Egy éj Bagdadban (talán Attila egyik legszebben megrajzolt, méltatlanul elfelejtett története) visszafogottan, ízléssel és eleganciával dolgozza fel az alapvetően pikáns, kikapós asszonykák kalandjaiban bővelkedő cselekményt (a történetet Kiss Fery szíves tájékoztatása szerint a Füles akkori főszerkesztője Bodansky György írta), annyit és úgy mutat, amennyi az elbeszéléshez, a történet hangulatának érzékeltetéséhez feltétlenül szükségszerű. S mind a mai napig ez jellemzi Attila későbbi munkáit is – kivételt talán csak egy esetben tett, az újabb magyar képregény egyik csúcsteljesítménye, a Gemini jelentés elkészítése során.

A Gemini jelentés izgalmas, misztikus történet és kíméletlen látlelet a rendszerváltás utáni idők újkapitalista, hedonista élvezeteket hajszoló Magyarországáról.

Korcsmáros Péter története a cselekménynél fogva az ősmagyar, misztikus hagyomány háttere előtt játszódó izgalmas és több szálon futó akciótörténet – Bayer Antal alkalmazta képregényre. Az egész mű nem sorozatban, hanem önálló kötetben jelent meg, egy része pedig színes formában is napvilágot látott – mindkét változat élvezetes, s már csak a történet miatt is méltó az olvasók figyelmére. Igazi élménnyé azonban Fazekas rajzai teszik, hisz a Mester ezt a történetet nagyon „odatette”: a valódi helyszíneken játszódó történet minden ízében hiteles, a rajzok kidolgozottak, pontosak, s ahol a cselekmény úgy kívánja, nem fukarkodnak a forró jelenetekben sem. E jelenetek némelyike bizony túlságosan forróra sikeredett – a régi Szexi-napok hangulatát idézve…

Attila egyik legizgalmasabb asszonya, a Mohács kommandó Rékája már egy új, kemény nőideál megtestesítője: az önálló, bátor, dönteni tudó és elvei mellett végsőkig kitartó nőé

2014-re Fazekas Attila, Magyarország első számú képregény rajzolója, a klasszikus iskola utolsó nagy alakja, a történelmi képregény avatott mestere megbízás nélkül maradt. Kicsiben ugyan, de szégyene ez a mai Magyarországnak, mint a letolt gatyával, koronával a fején poénkodó senkiföldi igric, a mindent magával sodró kormányzati lopás, a szegényedő ország és a pofátlanul gazdagodó politikai elit, a felébredt pártállami gőg és senkinek sem kellő, de milliárdokat felemésztő stadionok. Keserű iróniával azt is mondhatnánk: áldott állapot ez Fazekasnak, hisz nem kötik már a forgatókönyvek: végre azt rajzol, amit akar, amit igazán szeret. Bizonyos szempontból így is van: a Botond 21.-ik számában „indult” mindkét képregény ilyen – történelmi téma. Szép lányokban, asszonyokban nem bővelkedik – de egyszer talán visszatérnek majd ők is a rajzasztalára. A férfi sorsa, a Csárdáskirálynő örökbecsű szavaival, a nő, akit kiválaszt: Fazekas pályája kezdetén a képregény szép nőit, asszonyait választotta. Most már nem kéne tőlük elfordulni, drága Mester!

… Isten hozott a XXI. században, baby!