Matrózok, hajók, képregények - a KKK októberi találkozójáról

Onnan, ahol a magyar képregény kedvelőinek legrégebbi közössége augusztusban tartott, csak felfele vezethetett az út – mint arról annak idején beszámoltam, minden idők talán legkevésbé látogatott rendezvényeként magának a KKK-nak jövőjét, létének indokoltságát tette kérdésessé.  Feri hajlott arra, hogy jó egy évtized után megszünteti a KKK-t – végül, kérlelésünkre, elállt ettől, s a folytatás mellett döntött. Jött a szeptemberi klubrendezvény, a 5Panels negyedik születésnapjának köszöntése. Erről én is írtam, Bayer Tóni is írt: s bár egy rendezvényen jártunk, mégis ketten két egészen különböző eseményről számoltunk be. Magunk között: ez az alkalom tényleg nem tartozott a legszerencsésebb irányt vevő találkozók  közé – kis közösség a mienk, de érzelmekben gazdag, s úgy tűnt, többen is pont ezt a szeptemberi délután találták legalkalmasabbnak ennek kimutatására.

1969-ben jelent meg a Hosszú Ben, a kalózvezér Marjai Imre forgatókönyve alapján, Sebők Imre rajzaival készült diafilm-változata. Elkészültének műhelytitkaiba Bíró Feri avatta be a találkozó résztvevőit. Az ő gyűjteményéből származik maga a kép is.

S ha már a kritikáról van szó: meggyőződésem, hogy ha a magyar képregényben kevesebben foglalkoznak a bírálattal, s többen az érdemi alkotómunkával, nem itt tartanánk. Kritikát írni nem kunszt, elég, ha ki-ki a maga ízlését, preferenciáit emeli a minőség etalonjává, már ennek magaslatáról bárkit fikázni tud – s aligha gondol arra, hogy egy zömében amatőr rajzolók, lelkesedésből alkotó fiatalok „uralta” mezőnyben ennek mily elkedvetlenítő hatásai lehetnek. A KKK nem kritikusok gyülekezete, s az sem célja, hogy a pályakezdő alkotók bemutatkozó fóruma legyen (bár alkalmanként Feri örömmel vállalta fel, hogy tehetséges fiatalokat ily módon segítsen nyilvánossághoz), nem alkotói közösség, nem kiadói hátterű üzleti vállalkozás, hanem egy laza, sok tagból álló baráti kör, melynek tagjait a képregény szeretete, értékeinek megbecsülése tartja össze. S ez az az érték, melyért talán „száz lóval, száz határon át” érdemes meg- és fenntartani.

Marjai Imre eredetileg jogot végzett, de az ötvenes években - kényszerből - műszaki területre került, majd a Táncsics Kiadó szerkesztője lett. Rajzolónak, festőnek autodidakta volt - szakmai tudása azonban kiváló arányérzékkel, nagy tehetséggel párosulva egy nagyon nehéz alkalmazott grafikai műfaj, a művészi hajóábrázolás igazi mesterévé emelte őt. Maga is számos diafilmhez készített illusztrációkat - mint ezt a hadihajók történetét áttekintő képsorozat részeként kiadott alkotást is. Heckenast Péter gyűjteményéből

Kiss Feri „egyszemélyes zenekarként”, néhány barát, s mindenekelőtt a kArton Galéria segítségével becsülettel eleget tett a maga vállalta feladatnak: egyszerre volt a magyar képregénytörténet krónikása, aktív képregény-alkotó és közösség-szervező, amolyan modern Csili-Csala, aki a legváratlanabb pillanatokban is képes volt előre rántani a köpenye ujjából valami pöpi kis varázslatot. A régi kor nagy alkotóinak emléket állító kiadványokon túl – melyek megvalósításban Kroboth Jenő, Domján Zoltán, Kertész Sándor és Bíró Feri a legközelebbi munkatársai – gyűjtött, gyűjteményt rendezett, szervezett kiállítást, szerkesztett lapot - mindenekelőtt azonban emlékezett, s, mint az egyszeri kávé esetében, valószínűleg ez volt a legtöbb, mint adható, hisz ennek köszönhetően nem vesztek el a jövő számára a múlt kincsei, az egykor oly népszerű, de már sokszor méltatlanul elfeledett írók, rajzolók. 

Az este harmadik díszvendége egy magyar ős-képregény, egy, az 1880-as évekből származó Kolumbusz-feldolgozás volt. Yuyu felvétele.

Mindezt valamilyen formában a Zórád Ernő halálának évében alapított KKK fogja keretbe – tény, mi tény, folyton változó (és ritkán javuló) viszonyok között. Tetszik, nem tetszik, régi, papír-alapú világunkat felváltotta egy új, digitális éden: emberi kapcsolataink éppúgy „elektronikus útra” terelődtek, mint olvasási vagy filmnézési szokásaink. Az, hogy a KKK (is) éljen az Internet adta lehetőségekkel, aligha volt megkerülhető – a küldtetés, amit felvállalt, változatlan maradt, eszköztára azonban jelentősen kibővült azzal, hogy szeptemberben létrehoztuk a KKK Facebook csoportját. Sokfelől kaptunk segítséget a hír „terjesztéséhez” (Kepregényblog, Kilencedik), s rövid idő alatt sokan csatlakoztak hozzánk: olyan megbecsült, vidéken élő barátaink, gyűjtőtársaink is, akik a havi rendezvényeken személyesen nem nagyon tudnak részt venni. Jöttek „civilek” is, olyanok, akik a nosztalgia hullámhosszára hangolva érdeklődnek a régi magyar képregény iránt – s fiatalok, akik többet szeretnének megtudni erről a korról, mely a klasszikus magyar képregény zenitjét jelentette.

Az este során több száz képregény-oldalt tekintettünk át együtt - az értelmezésben szakkommentátoraink, a születés körülményei vonatkozásában Kiss Feri szolgált útmutatással

A csoport ma 120 taggal büszkélkedhet – s minden napra jut valami érdekesség, néha szenzáció. A gyűjtők legritkább, legféltettebb kincseiket veszik elő s teszik a csoport számára hozzáférhetővé – a képregénytörténettel foglalkozók kemény vitákba bonyolódva sorolnak érveket, ellenérveket. A csoport működik, a tagok száma lassan bár, de gyarapodik – erős érv ez a KKK új korszakba léptetésének indokoltsága mellett. Jó, hogy közvetlen kapcsolatban vagyunk egymással, jó tudni, ki épp milyen munkán dolgozik, milyen cikk megírására készül. A közösség működik, s talán egyszer magva lehet valami újnak, valami nagyobbnak is – terveink nagyok, már klubkiadványban, akár nyomtatásban is megjelenő „házi” lapban (is) gondolkodunk. A havi személyes találkozókat jobban elő tudjuk készíteni, ötleteket, véleményeket kérünk és kapunk, s persze a „törzsközönség” részvételére a KKK rendezvényein bizton számíthatunk.

A talán leghíresebb kalózos képregény, a Blood kapitány viszontagságai három magyar alkotó feldolgozásában

Így történt októberben is, mikor Matrózok, hajók, képregények címmel hirdettük meg a KKK havi találkozóját – a tenger és a képregény kapcsolatának vizsgálata jegyében. A meghívó időben elkészült (Fazekas Attila egy remek rajza szolgált alapjául: maga a grafika yuyu munkáját dicséri), kiküldésre került, s eljutott a hazai képregényes fórumokhoz – nem nagyon csodálkoztunk tehát, mikor október 30-án majd’ minden széknek gazdája akadt a kArton galériában. Feri megkért arra, hogy működjek közre az est előkészítésében, és én boldogan mondtam igent: a hajózási tárgyú képregényeknek kölyökkorom óta nagy rajongója vagyok magam is. Két meghívott vendégünk volt: Fazekas Attila, akinek a hajózáshoz való vonzalma, „hajós énje” képregényes körökben közismert, s kedves barátom, Heckenast Péter mérnök, akivel Marjai Imréről (1912-1997) írott visszaemlékezés kapcsán sikerült néhány éve megismerkednem. 

Kolumbusz útját a magyar képregény is feldolgozta: Korcsmáros Pál rajzaival a Képes Újságban jelent meg 1961-62-ben

Péter első szóra vállalta, hogy eljön közénk felidézni Imre bátyánkról, a magyar hajózástörténet e meghatározó személyiségéről őrzött emlékeit. Ifjú gimnazistaként és szenvedélyes modellezőként került kapcsolatba vele – barátságuk tartósnak bizonyult, Marjai Imre haláláig tartott. Péter sok-sok képet, Marjai Imre által festett címlapot őriz gyűjteményében – ezeket készséggel rendelkezésünkre bocsátotta. A hajózás-történet „élő lexikonjaként”, ma is aktív hagyományőrző hajósként elmondta véleményét az épp vizsgált képregényes hajó-ábrázolásokról is – mert hogy az este során különböző korokból származó képregény-oldalak százait volt alkalma a résztvevőknek megtekinteni. Ferivel több napon keresztül dolgoztunk azon, hogy elkészüljön az monstre power point prezentáció, mely hang- és filmbetétekkel „feldúsítva” az este résztvevőinek bemutatásra került – s amit az Interneten keresztül is hozzáférhetővé, letölthetővé tettünk.

Hajók, lányok kalandok - a nyolcvanas évek Balatonján. Fazekas Attila több, mint három évtizede tölti a nyarakat Almádiban, a vitorlásán.

Fazekas Attilát elsősorban arra kértük, hogy ő is hajózás-történeti szempontból elemezze a magyar képregény nagy alkotói által készített történeteket – sajátjairól szólva pedig idézze fel keletkezésük körülményeit. Fazekas készítette a legtöbb hajózási tárgyú képregényt – hajós rajzai pontosak, kidolgozottak. „Csak az látszik, hogy örömmel dolgoztam rajtuk…” – hárította el magától a dicséretet. Az illusztrációkat legnagyobb részt Feri válogatta össze – hat nagy blokkba rendeztük őket. Az estet egy, Milo Manara Kolumbusz-feldolgozásából készült filmmel vezettük be, hisz a találkozó történelmi apropóját Amerika októberre eső felfedezése adta. Ezt követően amerikai és európai példák segítségével áttekintettük a hajós képregény a negyvenes évek végétől napjainkig ívelő megjelenési formáit, alkotói stílusait. Ezt a tematikus blokkok – történelmi korok hajóábrázolásai, nagy földrajzi felfedezések, a Jules Verne regényeiből készült képregény-adaptációk s persze a kalózok – követték. Az este lezárásaként Fazekas Attila három évtizede kezdődött hajós-életének titkaival ismerkedtünk meg – s felidéztük a régi balatoni nyarak általa készített képregény-ábrázolásait is. Folytatás novemberben; az évszázad perén, ahol komoly jogászok segítségével fogják bíróság elé állítani az öreg, megátalkodott bűnöst – a magyar adaptációs képregényt…