Zongoraszólam - az első akkordok

A Zongoraszólam hősnőjét, Bettinát a történet szerzője, Lora „egy másik világban élő lányként” álmodta meg. Így jellemezte őt: „Nagy szenvedélye a zongora, már öt éves kora óta tanulja és szinte bármit el tud rajta játszani. A zenéből minden fajtát szeret, ha annak jó a dallama, vagy mély a jelentése. Gyönyörűen énekel - nem egyszer mondták neki, hogy énekesnőnek kéne állnia - ezzel szemben az iskolában nagyon rosszul áll. Hamar elveszti az érdeklődését, a füzeteibe egyfolytában violinkulcsokat rajzol, vagy ujjaival dobol a padon - gondolatban gyakorolja  a dalokat. Szülei erősen hajtják a karrier felé: az apja karmester, s ő tanította meg zongorázni is. Úgy érzi, lánya tehetségtelen minden iránt, ami nem kapcsolódik a zenéhez.”  Bettitának nem csak a továbbtanulás miatt kellene iskolai eredményein javítania, de ezért is, mert az iskolában versenyt indítanak az osztályok között. Három esélyes osztály van - ezek közül az övék az egyik, és csak a lány jegyei húzzák le a többiek átlagát. Az osztály legjobb tanulója siet a segítségére: David, akinek jó esélye van bekerülni Magyarország vezető orvosi egyetemére…

Ez a történet alapkonfliktusa, ennek budapesti, új-lipótvárosi környezetben való kibontására vállalkozik a Zongoraszólam, amelynek előkészítésén hetekkel ez előtt kezdtünk dolgozni. Míg a Gál utcai csajok – ennek forgatókönyvét ugyancsak Lora vette át – inkább „akció központú” mese, fordulatos, sok szálon futó cselekménnyel, a Zongoraszólam édes-bús története inkább Tina és David szerelemmé mélyülő barátságának döntő pillanatait követi nyomon.

Egyik mentorom a manga-világban, Goldentigers, a nagyszerű rajzoló. Sok jó tanácsot kaptam tőle. „Nézd azt, hogy te mint olvasó mit tartasz értékesnek egy történetben. Mi tartja fent az érdeklődésed annyira, hogy el is olvasd, min lepődsz meg, stb. és gondolj arra, hogy másokra is ugyanezek a dolgok hatnak. Olyan történetet írj, amit te magad is szívesen látnál viszont mástól.  Egyébként nagyon sok mangánál külön író és rajzoló van, mivel két külön műfajról beszélünk - ritka az mikor valaki egyszerre tudja hozni a kettőt. Egyszerűen fizikai képtelenség komolyabbra venni a sztorit, mert nincs rá kapacitása egy embernek” – írta néhány hete. Igaza van. Egy, a tizenéveseknek szóló történetet hitelesen tényleg csak olyas valaki írhat meg, aki „benne él” ebben a korosztályban, ismeri örömeit, bánatait – ugyanakkor, manga-forgatókönyvről lévén szó, a műfaj minden sajátosságával, követelményével is tisztában van. Sikerült ilyen szerzőtársat találnom - nekem „csak” az ábrázolás, a képi megjelenítés marad. Ez pedig jóval nagyobb feladatnak mutatkozik, mint kezdetben gondoltam. 

 

Az elmúlt hónapokban – egy másik mentorom, Írisz tanácsait követve – úgy százötven mangaka közel ezer történetét „vizsgáltam meg”. Lenyűgözött a stílusok sokszínűsége – s elkezdtem köztük mintát keresni ahhoz, hogyan tudnám manga nyelven legjobban kifejezni magam. A ceruzarajzokkal viszonylag kevesebb gondom volt: lassan rájöttem, hogy (ésszerű keretek között, amibe persze a Vízisten-szerű képvilág nem tartozik bele) tulajdonképpen bármit meg tudok rajzolni. Animés és mangás barátaim, kritikusaim, a projekt „szurkolói” legnagyobb része szerint a rajzok jók, szerethetők: ezt mutatják az Aqualuna által az AnimeWeb.hu-n indított fórum bejegyzései (köszönet, Aqualuna!) s a közvetlenül nekem küldött levelek is. Első lépésként meg kellett teremteni a főszereplők karakterét. A Gál utcától… eltérően most nem fényképeket hívtam segítségül Tina ábrázolásához: vázlatok, ceruzarajzok során keresztül próbáltam megragadni a figura lényegét. A ceruzától azonban tovább kellett lépni a kihúzás irányába, hisz végső grafikus formáját a történet ezzel nyeri el. Végül egy könnyed, ugyanakkor a forma és tér-ábrázolás szempontjából kegyetlenül szigorú stílus mellett köteleztem el magam. És innen jön majd a folytatás…

Manga nyelven megszólalni IV.

Úgy augusztus vége felé már olyan előérzeteim voltak az eljövendő egyetemi félévvel kapcsolatosan, mint Van Helsingnek lehet, mikor igen régi, még a gótika idején vámpírrá vált falu temetője felé közelít: tudtam, hogy a mutatvány nem lesz könnyű, mégis borzongó izgalommal vártam a találkozást… Nos, tényleg nem lett (lesz) könnyű – mégis nagyon tudtam örülni neki. 

 

Egy új év kezdete a BME-n mindig tartogat meglepetéseket, valamit, amit csak itt kaphat meg a Nagyérdemű Hallgató – tessék nekem még egy egyetemet mondani, ahol a gólyák Csillagok háborúja paródiájához a Terrorelhárító Központ marconáit is sikerül megnyerni statisztának.

Persze járnak tanévkezdéssel kötelezettségek is. Az órákra való felkészülést mindig komolyan vettem. Bár kedves tárgyaimat tanítom, minden évfolyamnak kicsit másként vezetem fel az anyagot. Felkérést kaptam egy szakcikk elkészítésére, ami a Gazdaság és jog októberi számában jelenik majd meg, s egy másikra, ami a legtekintélyesebb magyar tudományos folyóiratban. S mint mindig, akad tennivaló rendesen a tanszéki adminisztráció körül is… Projektes és szakdolgozatot író hallgatóimmal ezen a héten már sikerült konzultálni – biztos vagyok benne, hogy ebben a félévben is remek dolgozatok születnek majd.

Akadt azért örömre is ok rendesen: a héten megjelent a HVG-Orac kiadó gondozásában E-jog című jegyzetünk, melynek előkészítésén kollégáimmal együtt hónapokig dolgoztunk, s melynek elkészülte (itt se hallgassuk el) a „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen” c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához kapcsolódott, s az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatta.

Mindez persze óhatatlanul oda hatott, hogy a rajzolásra, képregénnyel való foglalatosságra (ahogy az várható volt) a nyári hónapokhoz képest jóval kevesebb idő maradt. Pedig ifjú szerzőtársammal, Molnár Laurával – aki remek észrevételekkel segítette már a Gál utcai csajok alakjainak csiszolgatását is – a korábban elindult tervek mellett új projektbe kezdtünk. Egy igazi, hamisítatlan shoujo elkészítésére vállalkoztunk – Laura írja, én pedig megpróbálom majd megrajzolni Bettina és David történetét, mely – természetesen – magyar környezetben, magyar szereplőkkel játszódik majd napjaink Budapestjén… 

Az elmúlt hetekben - ha találtam egy kis szabadidőt - főként ehhez a történethez próbáltam skicceket, oldalterveket, karakter-rajzokat készíteni. Nem megy könnyen, hisz – oly sok évtized után – most ismét „idegen”, más által megálmodott alakokat kell életre keltenem. A Gál utca… főszereplőit „élő” alakok alapján próbáltam megalkotni – Laura viszont szigorúan ragaszkodik a műfaj szabályait tiszteletben tartó ikonográfiához, ábrázolásmódhoz.

Az év eleji hajrá után talán októbertől több időm lesz a rajzolásra – más, képregényes foglalatosságra azonban nem nagyon: két év előkészület után ugyanis rövidesen nekifogok az akadémiai nagydoktori megírásának...

A Kardforgató visszatér

Mangás projektjeimnek - határtalan örömömre - egyre több szurkolója, támogatója van. Nem csak a Gál utcához… és a Pálmay Színitanodához kapok véleményeket, de néha új gondolatok is előjönnek. Így vetődött fel egy magyar hátterű mágikus-misztikus történet ötlete is...

 

Negyedszázada már készítettem egy ilyet - igaz, az még a fantasy világában játszódott. A Kardforgatót eredetileg Szentmihályi-Szabó Péter rendelte meg a Galaktika számára, de végül a Hepiend képregénymagazin 1989. évi 5. számában jelent csak meg. A szövegkönyvet - Winston MacDonald néven - én magam írtam: egy zsoldoskatonáról szólt, akit megbíznak a sárkány formájába átváltozva szüzeket elragadó, gonosz varázsló elpusztításával. 

Nyitó jelenetében a főhős – ura parancsát teljesítve – a sárkánnyal való leszámolásra indul a kopár hegyek közé. A korabeli dramaturgiai szokásoknak megfelelően sok volt az elbeszélő szöveg. Az indító képek után időben visszaugrott a történet a megbízás elvállalásának körülményeire, a varázsló ténykedésének bemutatására – hogy aztán a jelenbe visszatérve kövesse nyomon a fejleményeket. Elgondolkoztam azon, hogy is nézne ki a történet „manga nyelvre” lefordítva. Az újragondolt (a zsoldos először a királyi várba érkezik a megbízás átvételére), újra rajzolt nyitóképet valahogy így képzeltem el…

A fiúk a Gál utcából

Ha az ember a magyar ifjúsági irodalom egy olyan alkotásából próbál ihletet meríteni, melyben kizárólag fiúk fordulnak elő, s azután ebből próbál lányok főszereplésével játszódó történetet keríteni, előbb-utóbb komoly problémával szembesül.  

Valódi, hús-vér fiúk - tesók és szerelmek, jók és gonoszok, barátok és bajkeverők - nélkül  a sztori nem működik. A karakter-tervezés folyamatában most jutottam odáig, hogy őket is bevonjam a történetbe. 

A rajzok egy része ismét „tábori” körülmények között, a Szintézis Sárkányünnep-hétvégéjén készült. Már az érkezéskor sikerült egy nagyszerű embert megismernem: Hervay Tamást, a magyarságtudomány magisterét, a „lélekemelgető” táltost és gyógyítót, az ősi titkok őrizőjét és elevenen tartóját. 

A tudásért, így a Mester, ahhoz kell fordulni, aki azzal rendelkezik. Nem az illető kora, végzettsége, tenger papírja vagy épp azok hiánya számít, hanem az, hogy a tényleg birtokában van-e annak az ismeretnek, amit szeretnénk megszerezni – s ha szépen kérjük, hajlandó lesz-e azt megosztani velünk. 

Itt, a Sárkányünnepen alkotó társat találtam: Molnár Laura személyében egy olyan ifjú hölgyet, aki sokat, nagyon sokat tud a manga világáról, s aki – mint ahogy arról a fenti kép tanúskodik - tehetséges grafikusként maga is rajzol történeteket. A Gál utcai fiúk „végső” formájukat már az ő segítségével nyerik majd el: most a részletes személyiség-profilok és az egész alakos karakter-tervek kidolgozása következik.Valahogy így...

A Gál utcai csajok színre lépnek

Gáludvard csendes, nyugodt kisváros valahol, Magyarországon. Területe 5763 hektár, lakosainak száma 11602. A környék kulturális központja: van színháza (ami sajnos azért állandó társulattal még nem rendelkezik), itt működik az ország egyik legjobb hírű gazdasági főiskolája, s van két szakképző iskolája és  három gimnáziuma is...

1990 előtt csak kettő volt: mindkettő a város szívében lévő Gál utcában. Az egyik az állami reálgimnázium (mely 1957-ben vette fel Nyáry Pál nevét), a másik pedig az egykor az Orsolyák által alapított Martos Flóra, ahol szinte kizárólag nyelvszakos és egészségügyis lányosztályok indultak. 1993-ban a régi, 1908-as épület a katolikus egyháznak történő visszaadásával a rend ismét saját fenntartásba vette, s Tormássy Klotildról nevezte el egykori iskoláját. A Martos a hetvenes években épült új szárnyát (amelyhez egy modern tornacsarnok is tartozott) a város a Brüll Kulturális Alapítványnak adta át. Az alapítványi suli vaskos tandíját csak a város legtehetősebb szülei engedhették meg maguknak - a Tormássyban azonban világnézeti hovatartozástól függetlenül bárkit szívesen láttak. A két iskola – ahova ma már kizárólag csak lányok járnak - állandó versengésben áll egymással. A Brüllös csapatot Bács Zsani vezeti, a Tormássys lányokat Bokányi Rita irányítja. Csatáik mindennaposak, s ezek nem kímélik sem a szülők, sem a Nyáry Pálba járó srácok idegeit… Az iskolai konfliktusok jelentős része a két suli közötti  terület miatt keletkezik: ezt a Tormássys lányok (akiknek tesiórákra a két épület elválasztása után csak a régi, kicsi és korszerűtlen tornaterem maradt) kora tavasztól késő őszig sportpályaként használják, a Brüllösök (akik sokszor vörös színű „egyentopban” járnak) pedig szeretnék parkoló céljára megszerezni. Jogilag ugyan a két iskolához fele-fele arányban tartozik, ám hivatalosan hasznosítani egyik sem tudja: 1996-ban ugyanis, mikor elkezdték a városi sportcsarnok építését, római kori leleteket találtak alapozás közben, s a feltárások végéig a város beépítési tilalmat rendelt el a területre. Ám a pénz elfogyott, s most áll minden – csak az indulatok forrnak a lányok körül, a Gál utcában…

A színpad sok-sok hét tervezése után tehát készen áll: az első hanga, azaz magyar környezetben játszódó, romantikus-szerelmes manga már csak a szereplők belépésére vár. Mint a képregény-hősök általában, ők is az író képzeletében, s a rajzasztalon születnek meg. Minden szereplőnek saját „élettörténete”, személyisége van: ezek kidolgozásának nehéz feladatát Ilka lányom (25 éves) vállalta magára. Ezek birtokában próbáltam megtervezni a főszereplők figuráit, amihez két lépcsős módszert alkalmaztam. Először a karakter jellegéhez illő képeket kerestem az Interneten, s ezek alapján elkészítettem egy „realisztikus” ábrázolást - majd egy következő szakaszban ezek a manga-fordítású, megfelelő változatát.

A Vöröstoposok csapatával kezdeném a főszereplők bemutatását. A Brüllös lányok vezére, Bács Zsani 1995. június 11.-én született. Kék szem, 168 cm, szőke, göndör, hosszú haj, vékony alkat... Látszatra törékeny, de valójában kemény, mint a vídea. Az atlétika csapat tagja, jó tanuló, kicsit (na jó: nagyon) elkényeztetett. Mindig a legdivatosabb ruhákban jár. Tekintélye megkérdőjelezhetetlen. A fiúkkal nem jön ki túl jól: első szerelmét az óvodában verte meg, az utolsót nyolcadikban. De legalább próbálkozik…

Mihelics Zora 1995. május 20-án született. Világító zöld szeme van, gesztenye-vörös, hosszú haja. Sokat olvas, néha kicsit visszahúzódó, máskor kőkemény. Lovagol, saját lova van, és, ha teheti, az egész hétvégét, a lovardában tölti. Cipőmániás, főként laposat hord. A fiúkra végzetes hatást gyakorol: sokak szerint róla nevezték el a Heartbreak Hotelt.

Bojtár Lilla („Nagybojtár”) 1995. december 6-án született, s már az óvodában is Mikulást verő krampusz volt a jele. Szeme meleg barna, haja félhosszú, szőke, 179 centiméterével ő a legmagasabb a lányok közül. Szenvedélye az úszás és vízgimnasztika, de jó a küzdősportokban is. Mindemellett jól is tanul, s ő segíti a többieket, ha elakadnak a tananyagban. A csapat esze. Szereti a jó bulikat, mindig zenét hallgat. Egyszer egy fiúnak, aki tréfából el akarta csenni a fejhallgatóját lehúzott egy taslit: ha azóta a rádióban a Jó napot, édes bojtárom című erdélyi népdalt  játsszák, az illető rögtön csuklani kezd…

A képek kiválasztásakor ügyeltem arra, hogy a hajviselet eleve „manga stílusú” legyen. Most csak a portrék készültek el, az első rajzhoz hasonló, egész alakos alaktervek kidolgozása egy következő fázisra marad. Igyekszem majd „jól öltöztetni” a lányokat és persze a fiúkat is: ebben a divatrajzos tapasztalat, azt hiszem, mindenképpen segítségemre lesz…

Bojtár Anna („Kisbojtár”) 1997. április 14-én született. Barna hosszú haját két oldalra választva, kibontva hordja. Hasonló alkat, mint a nővére. Mindene a tánc: próbál saját koreográfiákat is alkotni. A fiúkkal jól kijön, szívesen flörtöl velük, de tartósabb kapcsolatot már nehezebben teremt. Kínaiul tanul: ezt Csang úr, a Kossuth utcai Császári Palota tulajdonosa akkor tudta meg, mikor Anna Mircit, elveszett kandúrját keresve az ételbár kínai nyelvű étlapját is átböngészte.

 

Agg Gabi 1995. szeptember 1-én született. Rövid vörös haj, zöld szem, átlagos alkat. 165 cm magas. Kicsit kilóg a sorból. Nem sportol semmit, a szülei viszont nagyon gazdagok. Sportkocsival jár, rengeteg ruhája van, amit az anyja Párizsban és Milánóban vett neki - ő azonban legszívesebben a kedvenc farmerjét hordaná mindig. Igaz, ez korábban Katy Perryé volt és egy jótékonysági aukción vette neki a papája New York-ban, szó és betű szerint két falu áráért. A rockzenét szereti, de igyekszik nem nagyon kilógni a sortból. A lányok azért is szeretik, mert meglehetősen különc. Mert ki hordana Donna Karan ruhához Nike futócipőt?

Bereki Kinga 1995. október 17-én született. Középhosszú haja barna, 172 cm magas, átlagos alkat. Jóban van a lányokkal - amolyan csatlós. Mindent megtenne, hogy közelebbi barátok legyenek. A szüleinek jól megy, de azért nem „annyira” gazdagok. A fiúkkal jól kijön, bár távolságtartó. Meghódítani nehezen hagyja magát. A színjátszó kör oszlopos tagja, ebben nem csak jó, de roppant kreatív is. Meglepetést keltett, mikor az iskola Bánk bán opera-adaptációjában a Melinda áriája helyett a Bánkot játszó Udvardy Mikivel a High School Musical Gotta Go My Own Way című betétdalát adták elő…

Persze a fényképektől azért két irányban is el kellett térni. Egyrészt próbáltam valamilyen, a karakterre jellemző „érzelmi” mozzanatot is belevinni a hajviseleteket bemutató, beállított modellfotókba – másrészt itt-ott azért egyszerűsítettem a rafináltabb frizurákon.

Szamosi Mara 1996. augusztus 21-én született. Szintén csatlós típus. Szőke hosszú haja egyenes szálú, szeretne olyan lenni, mint Bács Zsani. Önbizalom-hiányos, pedig nagyon szép lány, és jól is tanul. Szabad idejében sokat rajzol, mangákat is. Szeretne művész lenni, de apja, aki a gáludvardi kórház igazgatója orvosnak szánja. Ő nem igazán érzi erre alkalmasnak magát, mert ha vért lát, rögtön elájul. Újabban már a ketchuptól is.

Weinberger Éva 1996. július 30-án született. Haja rövid, szőke, apai ágon német származású. Szülei bankárok, nagyon okosak: apja a főiskolán is tanít. Szívesen segít a lányoknak. Nagyon okos, matekból korrepetálja a lányokat. Sokszor lóg a fősuli körül, de nem a srácok miatt, hanem mert néha üzleti útra távozott apja helyett ő tartja az angol és német nyelvű pénzügytan előadásokat.

A történet tulajdonképpeni főszereplője: Kelemen Hanga, becenevén Kishugi. E nevet nővére, Kelemen Dorina ragasztotta rá, aki 17 évesen az iskola szépségkirálynője lett, majd modell - most New York-ban dolgozik. Hanga 1998. március 28-án született.  Hajszíne természetes szőkésbarna, haja nyakközépig ér. Szeme kék. Sportos alkat. Kis vadóc, de közben nőies is. Szeret a szabadban edzeni. Okos is, szép is, de nagy bajkeverő. Hatodikban ugyanazon a napon sikerült felgyújtania az iskola kémia-szertárát, mikor a váratlanul kitört iskolatűzből megmentette Salamont, a suli ízületi bántalmak miatt épp mozgásképtelen törpesnauzerét. A két eseményt szerencsére azóta sem sikerült senkinek sem közvetlen kapcsolatba hoznia.

A „mangásítás” munka szempontjából kulcsfontosságú lépés. Az igazán jó manga-rajzolási kalauzok nagy teret szentelnek annak, hogyan lehet (kell?) a „hétköznapi” szituációkat, alakokat ábrázoló fotókat a manga formavilágának megfelelően „átalakítani”. Ezt próbáltam itt magam is megvalósítani...

Bokányi Rita, a Tormássys csapat vezére 1995. március 5-én született. Haja hosszú, szőke. Nagyon karcsú, balett táncos szeretne lenni, táncol. Jó a ritmikus sportgimnasztikában is. Elsősorban a klasszikus zenét kedveli. Kedves, okos, ugyanakkor határozott, jó vezető. Anyja zenetanár az iskolában, apja az év nagyobbik részében külföldön dolgozik. Bátor, sőt, néha vakmerő, de másokat nem sodor veszélybe. Titkos szenvedélye a sárkányrepülés és az ejtőernyőzés, ennek azonban csak akkor hódolhat, ha apját látogatja meg Skóciában.

A városban egy mopeddel közlekedik. Néha tiltott helyeken is: legemlékezetesebb büntető céduláját a Polgármesteri Hivatalt körbe futó erkélyen való rodeózásért gyűjtötte be. A fiúkkal óvatos, de már nagyon szeretne egy komolyabb kapcsolatot. Nem ő kereste a vezető szerepet: úgy alakult, hogy a többiek fokozatosan kezdtek igazodni hozzá.

Széllovast polgári nevén, Vadász Csillának hívják. Ez azonban már neki sem jut könnyen eszébe…

1995. november 9-én született. Szőke, vállig érő haja, zöld szeme van. Karcsú, sportos alkat: kajakozik, szörfözik, lovagol, futóversenyeken díjakat nyer. A Gála Pláza divatbemutatóinak örökös szereplője, akire akár még komoly modell-karrier is várhat. A legtöbb Nyáry Pálos fiú álma… Apja edző, sokat van a vízparton, pálya mellett, segít neki. Kedves, ugyanakkor nagyon határozott, tudja, mit akar. Mindamellett lelkes amatőr természetgyógyász is. Eredményei e téren ellentmondásosak: igaz, hogy Gazsi bácsinak, a pedellusnak az általa kevert gyógyteától elmúlt a gyomorfájása, haja viszont kihullott. Sebaj: addig sem látszott a svájci sapka alatt.

Szirtes Kata 1996. február 2-án született. Nem igazán érzi jól magát a Tormássyban: ha szülei ki tudnák fizetni a tandíjat, bármikor szívesen átiratkozna a Brüllbe. Néha a Brüllös lányokkal is „lóg”, amolyan küldöncféle a két csapat között. Fekete hosszú haj, barna szem, különleges lány. Osztályelső, a kórus oszlopos tagja – ugyanakkor a gimi Pink-klubjának elnöke. Néha egészen vad fazonokkal képes mutatkozni: hétvégenként egy jó koncertért akár Pestre is elszökik velük. Egyszer szerepelt a „királyi” tévében is: egy különösen jól sikerült koncertről három rendőr vezette el. Akik aztán rövidesen összekaptak azon, ki is kísérje a vadóc kislányt fatornyos városába haza…

A szereplők mindenek előtt: karakterek. A rajzoknak nem csak őket, de a világhoz való viszonyukat is ki kell fejezniük: ennek számtalan eszköze van. Ezek a jellemzők a manga-alakká való transzformáció során is meg kell, hogy maradjanak, megjeleníteni azonban már egészen más technikával tudjuk...

Szánthó Judit 1995. október 25-én született. Szemüveges, félhosszú, szőke haja van, kék szeme. Matek zseni, kicsit elvarázsolt lány. Nagyon kedves, de roppant komoly, s állandóan a saját belső világával van elfoglalva: mindig valami feladványra gondol. A városi matek és fizika versenyek örök győztese. 11 éves korában egyszer állítólag volt szerelmes, ám mikor megtudta, hogy Lovász László nős, egy világ omlott össze benne. Egy fiúval találkozik rendszeresen: Vető Tibivel, a Nyáry matek zsenijével állítólag a Szánthó-Vető sejtés igazolásán dolgoznak.

Tordai Anna 1995. április 1-én született.  Haja barna, félhosszú, szeme zöld. Szintén kórustag. Nagy rajongója a Spartacusnak s általában a római korban játszódó történelmi sorozatoknak, de szívesen el is olvas mindent, ami az ókori világgal kapcsolatos. Az egyetlen a gimiben, aki görög és latin különórára jár. 12 évesen belopózott a templomba és a szószékre állva ékes latin nyelven – fejből - végigmondta a liturgiát: bár Kalamár nagytiszteletű úr lelkesen megtapsolta ezért, a produkció érdeméből sokat levont, hogy arra a református templomban került sor. Anna a Nyárys haditorna-klub lelkes rajongója, nagy titokban néha maga is felveszi a gladiátorok jelmezét.

Kamarás Linda 1996. január 16-án született. Hosszú vörös haja s zöld szeme van. Könyvmoly, akinek ösztönös érzéke van a pszichológiához. Nagyon oda tud figyelni másokra. A rá bízott tikokat megőrzi. A helytörténeti klub oszlopos tagja, akit viszont inkább a középkori és az újkori történelem érdekel. Titokban novellákat és verseket ír, s csak kevesen tudják, hogy egy irodalmi portálon több alkotása már meg is jelent. Tesiből – gyenge egészségi állapotára hivatkozva – egyszer már majdnem felmentést kapott, de amikor megtudta, hogy abban a félévben a tornaórák idején a könyvtárban, olvasással töltheti az időt, örömében helyből 2 méter negyven centit ugrott: ezzel – miután sikerült az iskolai rekordot megdöntenie – rögtön az atlétikai csapat oszlopos tagjává emelkedett…

S ezek csak a kezdeti lépések: grafikus kidolgozásra vár még a többi fontos szereplő – mindenek előtt a fiúk - no meg a város helyszínei. Természetesen készen áll az első kaland forgatókönyve, addig azonban nem fogok neki a rajzolásnak, míg A Gál utcai csajok képzelt világát minden szereplő számára otthonossá nem teszem. Ha pedig az Olvasó egy magyar ifjúsági klasszikussal talán párhuzamosságokat vél „menet közben” felfedezni, biztosíthatom, hogy ez csak a véletlen műve lehet...

Cseke Andrea 1996. május 17-én született. Vöröses-szőke, fiúsan rövid hajat visel, szeme zöld. Szeret a fiúkkal kosarazni, aminek a tanárok nem örülnek. Néha a fiúk sem: Andrea ugyanis szeret keményen játszani. Meccs végén nem csak a pontokat szokták össze számolni, de Cseke Andi kiosztott tockosait is. Amúgy nagyon békés természet: egyszer három egész percig bírta a szomszéd kezdő hegedű-játékát, s csak utána dobta ki az ablakon a hegedűt. Majd a szomszédot is…  Szerencsére a földszintről, így, mikor pironkodva később bocsánatot kért az érintettektől, nagyobb ügy nem lett első zenekritikai próbálkozásából. Szerelem viszont igen: egészen addig tartott, míg Bárt Laci zongorára nem váltott. Első Richard Clayderman-átirata azonnali szakításhoz vezetett…

Bíró Tamara 1996. november 3-án született. Fekete haja háta középig ér, szeme kék. A vívó csapat tagja, elérhetetlen szépség. Mamája orosz, egyik nagybátyja grúz, a másik csecsen. A konyhaművészet utolérhetetlen mestere, feltéve, hogy kedvenc orosz, grúz és csecsen ételeiről van szó. Kiemelkedő zenei tehetség, az iskolai kórus tagja, aki a színjátszó körben is gyakran vállal szerepet. Valószínűleg ő az egyetlen a gimiben, aki igény esetén jól irányított gerilla-hadműveletekkel és némi rokoni segítséggel két hét alatt el tudná érni Gáludvard Ausztriához csatolását. Három hét alatt a Kanadához való csatlakoztatást is…

Itt tartunk hát most… S ami a jövőt illeti: olvasóim arra kérem: tartsanak velem! Válasszák ki a szereplők közül kedvencüket, adjanak „színeket”, hobbit, érdeklődést, kedvenc zenét, olvasmányt, bármit képzeletbeli hőseink profiljához!

10 000

Amikor idén januárban elindítottam ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy alig több, mint fél év elteltével már a tízezredik látogatót köszönthetem… De ma délelőtt megtörtént. Köszönöm azoknak, akik segítettek a blog a képregény-olvasó közönséggel való megismertetésében.

Bayer Antalnak, aki már az első, Zórád Ernő emlékének szentelt írásról is hírt adott a kepregeny.blog.hu oldalain, s ma is figyelemmel kíséri az új bejegyzéseket. Farkas Dávidnak (fdave), aki a kepregeny.net sajtószemléjében rendszeresen ismerteti az új írásokat. Meglivorn-nak, aki a manga.hu, s a Mondo magazin csapatának, akik a lap Facebookos oldalán segítettek bemutatni új alkotói terveimet. Köszönet illeti azokat, akik mások figyelmébe ajánlották a blog számukra érdekesebbnek tűnő cikkeit: különösen Szakács György barátomat, a klasszikus magyar képregények digitális archívumának őrizőjét. S persze a legnagyobb köszönet az olvasóknak, különösen a rendszeres olvasóknak jár. Nekik, velük, s egyre inkább visszajelzéseik alapján készül a blog a jövőben is.

A „hiperaktív” július után most jó két hét „nyári szünet” következik – rajzok, karakter-kidolgozások azonban készülnek a két új sorozathoz, s ha gépközelbe kerülök, fel is teszem őket. A Képregényiskola augusztus végén folytatódik, a Képregény hősei sorozatban pedig egy olyan – európai – „világsztár” portréját mutatom be, akinek nevével a címlapon 1961-től napjainkig 80 000 különböző könyv és füzet több, mint egymilliárd  (!) példányban talált gazdára.

Legyen hát a neve: hanga… (Manga nyelven megszólalni III.)

A Manga nyelven megszólalni második része – a manga.hu-nak és a Mondo magazin Facebook-oldalának  köszönhetően – igen sok, a mangát szerető és értő olvasóhoz jutott el. Érkeztek visszajelzések is rendesen: volt, aki egyszerűen „siralmasnak” nevezte az írást (vagy a rajzokat - esetleg mindkettőt?), volt, aki bizarrnak, képtelennek – nagyon sokaknak viszont tetszett a kezdeményezés. Kaptam – nem kevés – jó szándékú kritikát, és persze rengeteg segítséget. És próbáltam minél jobban megismerni a világot, aminek szabályaihoz most igazodni szeretnék…

Néztem és bámultam a Mondo Facebookos oldalára beküldött rengeteg jobbnál jobb rajzot, s az alkotók őszinte lelkesedését. Beszereztem a Keretbe zárt világ és a Blush idáig megjelent köteteit, letöltöttem a Random Fan Service sorozatának idáig megjelent számait, megismerkedtem a magyar alkotók munkáival. Sok nagyon szép, néha már egyenesen művészi igényű rajzzal találkoztam, s minden alkotónál a műfaj lenyűgöző ismeretével.

És be kellett látnom: bizony ezt nem pótolhatják sem a pontosan definiált projektcélok, a klasszikus képregényből hozott dramaturgiai szabályok szerinti gondolkodás, de még a lelkesedés sem. Erre születni kell, ahogy a japán vagy koreai művészek teszik – vagy lélekben kell keleti emberré válni, mint tették a mangát „anyanyelvi” szinten beszélő amerikaiak és európaiak, köztük a nem kevés, igen tehetséges hazai rajzoló. Ebben a fantasztikus, de zárt közösségi világban én már mindig csak kívülálló maradok…

 

 

Ezt el is fogadom – s valójában ennél többre nem is törekedtem. Amikor a műfajjal ismerkedve a Vízisten menyasszonyát, vagy Vampire Kight-ot először kézbe vettem, rögtön tisztában voltam vele: ezekkel a rajzokkal nem csak nem lehet, de értelme sincs versenyezni. Bár persze engem is „megfogott” a japán és koreai mangák varázsa, elkápráztatott művészi tökéletességük és az alkotók szakmai igényessége, én első pillanattól kezdve a magyar közönségnek szóló, hazai környezetben játszódó történetek lehetőségét kutattam. Az én „világom” a global manga lett: számomra az a követendő példa, ahogy – manga nyelven – az amerikai, német rajzolók saját közönségüknek mesélnek szórakoztató vagy oktatásban is felhasználható történeteket. 

Ehhez persze az kell, hogy legyenek történetek. Az elején még eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha a magyar mitológiából, mondavilágból keresnék megrajzolható történetet? Ezernyi mesénk közül sok szól tündérekről, hegyek, völgyek, vizek legendáiról… Lipták Gábor a magyar mesekincset tájegységenként összegyűjtő köteteit gyermekkoromban rongyosra olvastam: a Balaton tündére és a többi kedves, a magyar múlt varázsvilágban játszódó történet – a magyarul is megjelent Grimm-mesékhez hasonlatosan – izgalmas kaland lenne olvasónak, alkotónak egyaránt. Aztán - Kacsuk Zoli eredeti ötlete alapján - gondolkodtam a klasszikus magyar képregények „mangásításában” is:  rengeteg olyan, elsősorban történelmi témájú, vagy a világ- és magyar irodalom híres regényét feldolgozó magyar képregény van, mely ehhez alapanyagul szolgálhatna. Mindezekre talán a munka egy későbbi fázisában sor is kerül – úgy gondoltam, hogy először azonban valami mással próbálkozom.

A történet (pontosabban: történetek, hisz két, „fejezetenként” 28-32 oldal terjedelmű sorozat megvalósításán gondolkozom) – mindkettő ma játszódik, mindkét sorozat főszereplői tizenéves fiatalok. Az elsőnek két gimi lánycsapatának versengése áll a középpontjában – a másodiknak egy színi tanoda mindennapjai. A színhely: „Mangamagyország”. Egy képzelt világ, ami talán egy napon még valóság is lehet… A magyar olvasó sok ilyen sorozattal találkozhatott már: Amy Redder Hadley Bolondok aranya c. története, a Love Com-ot vagy a Nana  hangulatában készült történetek lebegtek szemem előtt, de persze magyar szereplőkkel, mai, magyar helyszíneken. 

Hogy miért lényeges ez? Mert - s voltaképp ez indított arra, hogy egyáltalán belefogjak ebbe a vállalkozásba - hiszek benne: fontos, hogy még a távol-keleti eredetű, s közben nemzetközivé lett manga világának is kell legyen egy belakható, otthonos, magyar „szeglete”. Szerethető alakokkal, hazai környezetben játszódó mesékkel. Hogy mindezt az olvasók miként fogadják – rövidesen kiderül. Egyelőre készülnek (mint a mellékelt képek mutatják: még utazás és nyaralás közben, „tábori” körülmények között is) a karakter-kidolgozások, mintarajzok, próbaoldalak, alakul a két történet cselekménye. A két történeté, amit azonban a fogalom klasszikus értelmében jó szívvel mangának már nem nevezhetek.  

 

A megoldást a gimis sorozat főhőse hozta meg: őt Kelemen Hangának neveztem el… Global manga, magyar manga, Hungarian manga - hanga... Legyen hát a klasszikus magyar képregény hagyományaiból is táplálkozó, „manga nyelven megszólaló” képi világ neve: hanga. És fogadják e néven szeretetükbe a leendő olvasók…