A tenger mélye és a csillagok - a száz éve született Gleb Golubjov képregényes emlékezete

 

A 100 éve született Gleb Nyikolajevics Golubjov azok közé a huszadik századi szovjet szerzők közé tartozott, akik az ismeretterjesztést a kalandirodalom és a tudományos fantasztikum köntösébe csomagolni. Regényeiben és elbeszéléseiben expedíciók indultak elsüllyedt hajók, eltűnt civilizációk, járványok, tengeri különösségek és az emberi psziché titkai nyomába. A fordulatos történetek mögött hosszú és alapos kutatómunka húzódott: tudományos monográfiák, levéltári iratok, szakemberekkel folytatott beszélgetések és személyes utazások tapasztalata érlelte Életművében huszonhét regény és kisregény mellett novellák, népszerű tudományos írások, forgatókönyvek, tudóséletrajzok és történelmi dokumentumprózák kaptak helyet. Műveit a Вокруг света (Vokrug szveta – A világ körül), az Искатель (Iszkatyel – A felfedező) és a Мир приключений (Mir prikljucsenyij – A kalandok világa) című folyóiratok közölték, könyvei pedig számos idegen nyelven eljutottak az olvasókhoz.Magyarul két könyve és több elbeszélése jelent meg többek között az Univerzum című népszerű ismeretterjesztő folyóiratban. Mindkét regényéből képregény is született – az első Sebők Imre, a másodikat Sarlós Endre rajzaival

A Viszontlátásra, Föld! (До свиданья, Земля!) - egy el nem készült film forgatókönyv 1961-ből

Golubjov írói világának középpontjában a megismerés öröme állt. A rejtély nála egy kutatás kiindulópontja, amely próbára teszi a szereplők tudását, bátorságát és erkölcsi tartását. Fiatal olvasóit titokról titokra, felfedezésről felfedezésre vezette, mert a tudomány minden megfejtett kérdés után újabbakat tár fel. Ez a szemlélet pályája egészét összefogta.

Tveri gyökerek és a háború évei

Gleb Nyikolajevics Golubjov 1926. január 15-én született Tverben, amelyet a szovjet korszakban Kalinyinnak neveztek. Késői, egyetlen gyermek volt, nyolcéves korában elveszítette édesapját. Nevelésében édesanyja, Johanna Robertovna Elzberg játszotta a meghatározó szerepet. A műveltség, a pontosság, a kötelességtudat és a természettudományok iránti érdeklődés az anyai család örökségeként vette körül. Anyai nagyapja, Robert Heinrichovics Elzberg a szentpétervári Birodalmi Erdészeti Intézetben tanult, magas rangú erdészeti tisztviselőként dolgozott, tudományos írásokat közölt, különleges hegyi-tajgai síléceket tervezett, valamint a tveri régészeti és természettudományi társaság tevékenységében is részt vett. A családi emlékezetben ő testesítette meg a világ iránti fegyelmezett kíváncsiságot, amely később Golubjov műveiben is állandó értékké vált.

Tver a múlt század huszas éveiben

A nagyapa 1929-ben meghalt, így unokája a róla őrzött történetekből, tárgyakból és családi szokásokból ismerte meg alakját. Golubjov hosszú ideig megőrizte annak a farkasnak a bőrét, amelyet Elzberg egy vadászat során ejtett el. A családtagok szerint édesanyja rokonságának alaposságát, mértéktartását és következetességét örökölte. Ezek a tulajdonságok később az író munkamódszerében is felismerhetők: minden adatot ellenőrzött, a részletek pontosságát a történet nagy szerkezeti kérdéseivel azonos komolysággal kezelte.

Édesanyjával, Kalinyinban . a negyvenes évek második fele

1941 tavaszán befejezte a nyolcadik osztályt. Októberben a német csapatok elfoglalták Kalinyint, ezért édesanyjával gyalog hagyta el a várost. Johanna Robertovna a területi oktatási hivatal munkatársaként gyermekotthonok evakuálásában vett részt, majd fiával együtt az Urálba, a szverdlovszki területen fekvő Azbeszt városába került. A tizenéves Golubjov nappal kolhozban dolgozott, esténként szakmai képzésre járt. Később bányavasúti villanymozdony vezetője, műszakvezető és normás lett. A háború vége felé katonai szolgálatra hívták be; látásproblémái miatt egy Cseljabinszk környéki tartalékos lövészezrednél írnoki feladatokat végzett. A korai munkatapasztalat és az evakuáció bizonytalansága későbbi hőseinek fegyelmében, gyakorlatias gondolkodásában is visszatért.

A rádiótól az expedíciós újságírásig

Leszerelése után visszatért Kalinyinba. A helyi rádióbizottságnál előbb bemondóként, majd irodalmi munkatársként dolgozott, középiskolai tanulmányait magánúton fejezte be. Ezt követően felvételt nyert a moszkvai Össz-szövetségi Állami Filmművészeti Intézet, a VGIK forgatókönyvíró szakára, ahol 1952-ben szerzett diplomát. Később elvesztegetett időként emlegette az intézetben töltött éveket, ám a dramaturgiai képzés nyoma jól érzékelhető feszes jelenetépítésében és a cselekmény vizuális erejében. Pályája kezdetén már családos ember volt, első házasságából fia született. A házasság felbomlása után szakmai érdeklődése az újságírás és a tudomány népszerűsítése felé fordult.

Felesége, Tatjana Alekszandrovna a hatvanas évek elején - több, mint harminc évig éltek boldog házasságban

A Крестьянка (Kresztyanka – Parasztasszony) című női lap szerkesztőségében külső munkatársként kezdett, később irodalmi munkatársi állást kapott, egy időben a tudományos rovat irányítását is ellátta. Itt ismerte meg Tatjana Alekszandrovnát, aki később a felesége lett. Több mint harminc éven át éltek együtt. Tatjana élénkebb személyisége jól kiegészítette Golubjov nyugodt, fegyelmezett természetét, kapcsolatuk pedig biztos hátteret adott az utazásokkal és hosszabb távollétekkel járó munkához.

A Vokrug szveta népszerű ismeretterjesztő magazin volt, amely több, mint százezer páldányban jelent meg. Gloubjov 1954-ben csatlakozott a szerzői kollektívához

A döntő fordulatot a Vokrug szveta hozta, ahol utazó tudósítóként dolgozott. Kutatóhajókon, halászati felderítőhajókon és vonóhálós hajókon járta a tengert, tudósokat, tengerészeket és halászokat kísért el munkájuk során. Ezekből az utakból történetek, szakmai ismeretségek és regényalakok születtek. Egy krími út során víz alatti régészekkel dolgozott, más alkalommal Üzbegisztánba utazott. A tengeri tapasztalatok olyan művek alapanyagává váltak, mint a Vendég a tengerből (Гость из моря, 1967), a Levél a túlvilágról (Письмо с того света, 1971) és a Lolita titka (Секрет «Лолиты», 1974). A krími expedíció emlékei A szél nyomában (По следам ветра, 1963) történetében kaptak irodalmi formát, a közép-ázsiai tapasztalatok pedig az Allah által elátkozott völgy (Долина, проклятая Аллахом, 1966) világát gazdagították.

Egy illusztráció a Vendég a tengerből 1967-es első kiadásából

A folyóirat szerkesztősége szakmai műhelyként is fontos volt. Viktor Sztyepanovics Szaparin főszerkesztő támogató közeget teremtett, a lap körül pedig a háború utáni szovjet fantasztika több későbbi jelentős alakja megfordult. Golubjov kéziratvitákon, tudományos beszélgetéseken, kutatókkal és utazókkal rendezett találkozókon vett részt; egy alkalommal Stanisław Lem is a társaság vendége volt. Ebben a közegben tisztult le saját iránya, amely a földi rejtélyekből, a tudományos kutatásból és a klasszikus kalandregény eszközeiből építkezett.

A tudományos kalandregény saját hangja

Golubjov korai írói bemutatkozása 1946-ra tehető, szélesebb figyelmet első tudományos-fantasztikus kisregénye hozott számára. Az Atlantisz aranyérme (Золотая медаль Атлантиды, 1956) a Vokrug szveta hasábjain jelent meg, és egy különös atlantiszi pénzérme köré szervezett nyomozásban kapcsolta össze az ókori kultúrák hasonlóságait, az elsüllyedt földrész legendáját és a detektívtörténet feszültségét. A művet az NDK-ban is közölték, ahol a Berliner Zeitung folytatásokban adta közre. Golubjov később egész pályája programját látta benne: a „földi” titkok, a világ szépsége, a váratlan fordulatok és a tudományos kutatás romantikája már ebben a történetben egységes formát kapott. Irodalmi elődjének Jules Verne-t tartotta.

Tudományos kutatóként a terepmunka sem volt idegen számára

Első kötetei érdeklődésének tágasságát mutatták. A Szokatlan utazások (Необычные путешествия, 1958) tudományos célból vállalt rendkívüli utak hőseit mutatta be. A Megoldatlan rejtélyek (Неразгаданные тайны, 1960) az éghajlat változásait, a költöző madarak tájékozódását és különös régészeti leleteket tárgyalta. A tudománytörténeti érdeklődésből született az Ulugbek (Улугбек, 1960), majd a Danyiil Zabolotnij élete (Житие Даниила Заболотного, 1962). Utóbbi olyan eleven képet adott a mikrobiológusról, hogy egy egykori tanítványa a könyv egyes szám első személyű elbeszélését valóságos önéletrajzi vallomásnak hitte.

Szakértőjévé vált a tengeralatti régészeti kutatásoknak, melyek műveiben mindig hitelesen jelentek meg

A régészet különösen közel állt hozzá. A szél nyomában (По следам ветра, 1963) fekete-tengeri víz alatti kutatásokból bontotta ki a Szavmak vezette ókori felkelés történetét. A Hiren piramisának titka (Тайна пирамиды Хирена, 1964) szovjet régészeket követett az asszuáni gát építése miatt elárasztásra ítélt területekre, ahol egy elveszett fáraósír nyomába eredtek. A Nyomozás évszázadokon át (Следствие сквозь века, 1969) a maja városok elnéptelenedésének titkát kapcsolta össze egy mexikói expedíció veszélyeivel. Golubjov az ásatások technikai részleteit és a tudományos hipotéziseket olyan meggyőzően ábrázolta, hogy több olvasó valós személyeknek hitte kitalált kutatóit, sőt forrásokat és naplókat kért tőle.

A Hiren piramisának titka a hiteles, dokumentált valóságot kalandos és fantasztikus elemekkel ötvözte - ez volt nemzetközi sikerének a titka is

Munkamódszerének alapja a gondos előkészítés volt. Íróasztalán vaskos szakkönyvek sorakoztak, órákat töltött levéltárakban és múzeumi gyűjteményekben, szakemberekkel konzultált, expedíciókhoz csatlakozott. A tényeket és a hétköznapi részleteket többször ellenőrizte, majd úgy építette a történetbe, hogy az ismeretanyag a cselekmény természetes részeként hasson. Történészek, geográfusok, oceanológusok és orvosok is méltatták pontosságát. A tudomány nála életforma, emberi szenvedély és erkölcsi vállalás lett; a kutató alakját a kitartás, a felelősség és a világ megértésének vágya tette hőssé.

Művei a szocialista korszak sok más alkotójával együtt ma (joggal-jogszerűtlenül) elektronikus formában terljes körűen hozzáférhetők az orosz interneten, mégis maradt a nyomtatott kiadásoknak is piaca. Az Atlantiszi aranyéremnek ez a kiadása 2010-ből származik.

A tenger, az emberi elme, a sci-fi és a detektívtörténetek

A tenger Golubjov képzeletében a hétköznapi munkavégzés helyszínét, de egyben rejtélyek végetelen tárát is jelentette. A Tűzöv (Огненный пояс, 1965) egy leszakadt kábel miatt a mélyben rekedt batiszkáf legénységét sodorta életveszélybe, majd egy vulkáni sziget születésének és eltűnésének eseményeit kapcsolta a történethez. A Vendég a tengerből (Гость из моря, 1967) a tengeri bionika kutatóit állította középpontba, akik az angolnák tájékozódásának titkát vizsgálva kalózokkal, diverzánsokkal és egy különös „tengeri kígyóval” találkoztak. A Kalózkincs (Пиратский клад, 1971) egy szigeti legenda nyomán indult, a Levél a túlvilágról (Письмо с того света, 1971) pedig egy palackposta alapján látszólag eldöntött hajókatasztrófa ügyét fordította át kriminalisztikai vizsgálattá.

Az Üzenet az utókornak 1986-ban jelent meg - 100 000 példányban. 

A Lolita titka (Секрет «Лолиты», 1974) a legénység nélkül sodródó hajók legendáját vizsgálta, az Ördög szája (Пасть дьявола, 1977) pedig a Bermuda-háromszög eltűnéseit próbálta természeti és technikai magyarázatokkal megközelíteni. Golubjov kedvelte azokat a helyzeteket, amelyekben a babonás vagy szenzációs értelmezés mögül fokozatosan kirajzolódik egy ellenőrizhető ok. A megfejtés útja közben megőrizte a rejtély hangulatát, mert számára a tudományos magyarázat önmagában is izgalmas történet volt. Az Üzenet az utókornak (Потомкам для известия, 1986) kevéssé ismert levéltári anyagok felhasználásával Alekszej Csirikov, Tatjana és Vaszilij Proncsiscsev, Szemjon Cseljuszkin, valamint a Nagy Északi Expedíció (1733–1743) más úttörőinek hőstetteiről és azokról az izgalmas legendákról és rejtélyekről mesél, amelyeket örökségül hagytak ránk.

Az Üzenet az utókornak egyik illusztrációja

Ez a téma teljesedett ki az Orosz Kolumbuszok (Колумбы Росские, 1989) című történelmi krónikában. Golubjov nyolc éven át gyűjtötte hozzá az anyagot monográfiákból, régi tanulmányokból és levéltári dokumentumokból. Vitus Bering ismert útja mellett bemutatta a Szibéria partvidékén, tundráin és folyóin csapatok, számos egyszerű matróz, katona, hajóács sorsát. A könyv a térképen fennmaradt nevek mögött élő embereket keresett, a szakmai bírálók pedig az archív források hiteles beépítését és a korabeli hajózás részleteinek pontosságát emelték ki.

Az 1970-es években az emberi psziché rejtett lehetőségei felé fordult. A Hang az éjszakában (Голос в ночи, 1972) hipnotikus befolyással dolgozó csalókat leplezett le, az Emlékezz! (Вспомни!, 1972) egy emlékezetét vesztett ember múltjának feltárását kapcsolta össze a hipnózissal. Az Alvajárók (Лунатики, 1976) távolról adott szuggesztió révén elkövetett bűncselekményeket vizsgált, a Lélekvándorlás (Переселение душ, 1976) pedig nyilvános szeánszokon fellépő szélhámosok módszereit tárta fel. A detektívforma lehetőséget adott a manipuláció erkölcsi veszélyeinek bemutatására. Egy szocsi pszichoterapeuta szakmai levélben méltatta a Hang az éjszakában hatását, ami jól jelzi, milyen komolyan vették Golubjov ismeretterjesztő törekvéseit.

Tudományos-fantasztikus elbeszéléseinek jelentős része Iszkatyelben jelent meg. Ez műfaját tekintve „irodalmi almanach” volt: a Vokrug szveta irodalmi mellékleteként alapították 1961-ben. Évente hat alkalommal jelent meg, havi folyóirattá csak 1997-ben alakult. Fantasztikus, kaland-, detektív- és katonai-hazafias műveket, tudományos-ismeretterjesztő esszéket és cikkeket közöl. Rendszeresen közölte a szovjet és orosz fantasztikus és kalandirodalom mestereinek műveit, többek között Dmitrij Bilenkin, Kir Bulicsov, Szever Ganszovszkij, Georgij Gurevics, Anatolij Dnyeprov, Mihail Jemcev és Jeremej Parnov, Lazar Lagin, Olga Larionova, Georgij Martinov, Vlagyimir Mihajlov, Roman Podolnij, a Sztrugackij fivérek, Lev Uszpenszkij írásait. A külföldi szerzői közé tartozott Isaac Asimov, William Irish, Ray Bradbury, Erle Stanley Gardner, Francis Carsac, Arthur Clarke, Agatha Christie, Stanisław Lem, Sinclair Lewis, Clifford Simak, Georges Simenon, Rex Stout, Dick Francis, Robert Heinlein, James Hadley Chase, Gilbert Keith Chesterton és Robert Sheckley. 

Az ördög torka című kisregény rövidített közlése, Iszkatyel, 1977. évi 2. szám. Az illusztrátor: Makarov

Az Iszkatyel egyik erőssége az illusztrációk gazdagsága volt: a rajzolók sokszor éltek képregényes grafikai eszközökkel vagy beállításokkal: itt nem volt követelmény a „művészieskedés”, a rajz a történetmesélés eszköze volt – természetesen sokféle művész stílust megengedve. Az almanach közvetve a hazai sci-fi világára is kihatott: az Univerzum című ismeretterjesztő magazin 1957 és 1988 között gyakran vett át belőle írásokat - ilyenkor a magyar fordítás alapjául is az orosz nyelvű szöveg szolgált.

Tudóséletrajzok, orosz történelem - és a képregényes feldolgozások

Pályája későbbi szakaszában egyre nagyobb teret kaptak a tudóséletrajzok és a történelmi non-fiction. A Nagy magvető: Nyikolaj Vavilov (Великий сеятель: Николай Вавилов, 1979) a világhírű botanikus és genetikus földrészeket átfogó gyűjtőútjait, tudományszervező munkáját, letartóztatását és börtönhalálát mutatta be. Az Aki felkavarta a világot: Darwin (Всколыхнувший мир: Дарвин, 1982) azt az intellektuális utat követte, amely az evolúció elméletéhez vezetett, és érzékeltette a felfedezés tudományos, világnézeti következményeit. Golubjov a tudós személyiségét, utazásait, kételyeit és kitartását helyezte előtérbe, így az életrajzot is a megismerés kalandjaként beszélte el.

Egy ifjú olvasóval

Az orosz történelem rejtélyei szintén erősen foglalkoztatták. A slisselburgi képtelenség. Kísérlet egy sötét ügy utólagos kivizsgálására (Шлиссельбургская нелепа. Попытка доследования одной тёмной истории, 1984) Vaszilij Mirovics 1764-es összeesküvésének hátterét kutatta. Golubjov tizenkilencedik századi tanulmányokat és korabeli közleményeket vetett össze, majd felvetette II. Katalin kormányzatának felelősségét a fogságban tartott VI. Iván halálában. A történetet vizsgálati eljárásként építette fel: az olvasó dokumentumok, következtetések és elhallgatott összefüggések mentén jutott közelebb a múlthoz.

Az Orosz Kolumbuszok szerzői példányait alig egy héttel halála előtt vehette kézbe. Gleb Nyikolajevics Golubjov 1989. október 14-én, hatvanhárom évesen hunyt el Moszkvában. Egy évvel korábban egyik szerkesztőjének azt írta, hogy a fordítások és az olvasói levelek száma alapján úgy érzi, munkája nem volt hiábavaló. Könyveinek újrakiadásai és külföldi fordításai ezt igazolták.

Egy hatvan részes sorozat még a korabeli Népszava mértékével is jelentős vállalkozás volt 

A német változat elvesztette képregény-jellegét

.Műveit német, kínai, lengyel, bolgár és további nyelvekre is lefordították. Magyarul a Hiren piramisának titka (Тайна пирамиды Хирена, 1964) 1966-ban jelent meg az Univerzum Könyvtárban, A tűzörző (Огонь-хранитель, 1964) című elbeszélése az Élet és tudományban folytatásokban jelent meg 1967-ben. A Kígyóisten nem válaszol (Следствие сквозь века, 1969) 1977-ben került a Delfin Könyvek olvasóihoz, az Elrabolt Atlantisz (Украденная Атлантида, 1981) pedig 1982-ben az Univerzum című folyóirat lapjain vált hozzáférhetővé. Cs. Horváth Tibor 1969-ben készített képregény forgatókönyvet a Hiren piramisából, amely végül 1969 II.15. - IV.29. között a Népszava olvasóit szórakoztatta, 60 folytatásban – legutóbb a Windom Kiadó Sebők Imre Munkái sorozatának 13. kötetében jelent meg szépen felújított változata. A képregény teljesen átszabva és lerövidítve német nyelven is megjelent a Trommel 1970 35.-46. számaiban, 12 folytatásban (Im Tal des Pharaos, Nach Gleb Golubjow; Text von Tibor Horvath, Zeichnungen von Imre Sebök) – érdekességét az adta, hogy a német szerkesztők szöveggel illusztrált képes elbeszéléssé alakították át az eredetileg szövegbuborékos magyar történetet. A Kígyóisten nem válaszol képregényváltozata a Fülesben az 1977/34 - 1977/45 számokban futott, 12 folytatásban – természetesen a forgatókönyvet itt is Cs. Horváth Tibor készítette.Ez utoljára a Sarlós Ende képregényei osorozat hetedik füzetében jelent meg.

Golubjov csendes, visszahúzódó, rendkívül lelkiismeretes alkotóként maradt meg kortársai emlékezetében. Kedvelte Konfuciusz gondolatát a sötétség átkozása helyett meggyújtott kis gyertyáról. Saját munkáját is ilyen fényforrásnak tekintette. Történetei kíváncsiságot ébresztettek az olvasóban. Hősei a tenger mélyén, sivatagi völgyekben, ősi sírokban, levéltárakban és az emberi emlékezet rejtett rétegeiben kutattak. Minden megfejtés újabb kérdéshez vezetett, minden kaland a tudás értékét erősítette. Golubjov az olvasás izgalmát a felfedezés vágyával kapcsolta össze, és több nemzedék számára mutatta meg, hogy a tudomány történetei éppolyan fordulatosak lehetnek, mint a legjobb kalandregények.