Közel két éve már, hogy Kiss
Ferivel és Fazekas Attilával megalapítottuk a Magyar Történelmi
Képregény Társulatot. Bár ilyen szervezeti formát a magyar jog nem ismer, a
zártkörű Társulat máig remekül működik – hiszen mindegyikünk azt csinálja, amit
addig is csinált, de ezt mindig némileg a közös célokat előmozdítva is teszi. E
cél pedig nem más, mint a nagy és nemes hagyományokkal rendelkező magyar
történelmi képregény s alkotói emlékezetének ápolása, népszerűsítése, s
lehetőség szerinti tovább vitele.
 |
| A Géza és István eredeti rajzai – a művész ezúttal a megszokotthoz képest kisebb laptükrökkel dolgozott |
Kiss Feri rendszerez, nyilván
tart, elveszett ritkaságokat kutat fel, emlékező kiadványokat rendez sajtó alá.
Attila a Botond révén minden pénzügyi és terjesztési nehézség ellenére
saját zsebe terhére tesz újra és újra hitet a „történettudományi
ismeretterjesztés” fontossága mellett, én pedig néhány egy-egy évfordulóhoz
köthető vagy jelentős alkotóhoz kapcsolható cikkel próbálom a történelmi
múltunk iránt érdeklődő olvasót megszólítani.
 |
| A történet egyik oldala – az eredeti grafika fényképe… |
Így történt ez augusztus 20-a
előestéjén is, mikor Szent Istvánra emlékezve tekintettük együtt át a
nagy király képregényes megjelenéseit, köztük Fazekas két történetét. A Géza
és István önálló képtörténet formájában megjelent 10 lapos változata
először a Fülesben jelent meg 2001-ben, majd néhány évvel később, a magyar
történelem korai szakaszában játszódó A karvalyos zászlóval együtt a
Botond ma már a gyűjtők féltett kincsének számító, ritkaságszámba menő 13.
füzetében is.
 |
| … s ahogy az a Botondban megjelent. A nyomdai előkészítés Kroboth Jenő munkáját dicséri |
A rajzok szépek, nemesen
komponáltak – csakúgy mint maga az elbeszélés, a képkockába írt történelem.
Megkértem Attilát, mindent megőrző gyűjteményéből keresse erő az eredetiket. A
megszokotthoz képest ebben az esetben jóval kisebb oldaltükörrel dolgozott, az
oldalkompozíciókat meglehetősen szabadon alakítva. Maga a művész, s nem a kiadó
döntött úgy, hogy a szövegeket nem „nyomdai”, előre kiszedett tipográfiával
illeszti a képek közé, hanem a rajzokhoz jobban illeszkedő, hangulatosabb kézi
rajzolással „viszi fel”.
 |
| Horváth Henrik munkában |
Ezt képregény első évtizedeiben
külföldön és itthon is még általánosan alkalmazott megoldást ma már nem nagyon
használják az alkotók – a mint ahogy az amerikai comic book lettering is
inkább számítógép segítségével illeszti a szövegbuborékokba a kézíráshoz
hasonlatos betűtípussal kiszedett szövegeket. Egyszer megkérdeztem Attilát, hol
talált olyan ügyes kezű embert, aki még meg tudja csinálni számára ezt. –
Sehol… – válaszolta. – A szövegeket is én írom be. Hm. Hát így is lehet…
 |
| A színezéssel sokszor megváltozik a képek hangulata, áttevődnek a kompozíció súlypontjai. A fekete-fehér eredetiben a központi alak az áldozatra készülő, fohászkodó táltos… |
Attila nem tud, de nem is akar
elszakadni attól az alkotói technikától, amit immár 41 éve használ. Ceruzarajz, a tussal történő kihúzás és az oldalak „kitisztítása” – ezek
a munkafázisok. Az oldalak nyomdai előkészítésében régi munkatársa, Kroboth
Jenő (yuyu) van segítségére – a Jedi például úgy készült, hogy a
szövege nem az eredeti kartonlapokra ragasztva, hanem a digitális változatba
beszerkesztve kerültek a helyükre. A Géza és Istvánnál már a nyitó grafikus
főcím is jelezte, hogy a művész a szöveg megjelenését is a kép részének tekinti
– a sorok tördelése, a betűk nagysága, vastagsága érzelmeket tud kiemelni,
nyomatékosít, de egyben kompozíciós eszköz is.
 |
| … a színes változatban azonban már a feláldozásra váró fehér ló „vonzza” a tekintetet |
Fazekas nagyra becsüli a
számítógépes grafikához értő rajzolókat, maga azonban nem kíván munkamódszerén
változtatni. Ha színes rajzokat készít (a Botond s más képregény füzetek
borítóit), vegyes akvarell-technikát használ. Néhány próbálkozást (korai
Botond-történetek) kivéve „teljes” színes képregények készítésére nem nagyon
vállalkozik. Korábban már megjelent fekete-fehér lapjai digitális színezésében Horváth
Henrik állandó együttműködő partnere: mindez idáig legjelentősebb közös
munkájuk a Hunyadi tavaly év végén megjelent grandiózus albuma volt.
Sokan megállapították már, hogy Henrik színeivel a történetek a szó szoros
értelmében új formában kezdenek élni: más lesz a rajzok hangulata,
áttevődnek a kép hangsúlyai, mintha maga a kompozíció is megváltozna…
 |
| Folytatása? Következik! |
Nincs ez másként legújabb közös
munkájuk, a Géza és István esetében sem, melynek színes változatával Horváth
Henrik a nyár végén készült el, s ami a Kincses Kalendárium néhány héten
belül megjelenő új kiadásában kerül majd az olvasók elé. Olyan megújult formanyelven,
mely talán képes lesz a digitális világba belecseperedett fiatalokat is
megszólítani - történelmünk szeretetét, múltunk nagy alakjainak tisztelettét a
következő generációk számára átörökíteni.
