A második világháború, a
fasiszták elleni küzdelem kedvelt témája volt úgy a Szovjetunió, mint a szocialista
országok filmgyártásának. Szinte futószalagon készültek
a magasztos, nagy költségvetésű, a dicső honvédő háború minden mozzanatát
feldolgozó monstre szovjet produkciók. Néhány ezek közül mára igazi klasszikussá
vált (Szállnak a darvak 1957, Emberi sors, 1959, Iván
gyermekkora, 1962, Ballada a katonáról, 1959, Felszabadítás,
1970, Csendesek a hajnalok, 1972), néhány emlékét (Berlin eleste,
1950) inkább csak a filmtörténet őrizte meg. Ezeket az alkotásokat a mozik
legtöbbször telt házak előtt vetítették Magyarországon is. Persze a nézőterek
nem az elragadtatott lelkesedéstől teltek meg. A Felszabadítás című
filmeposz megtekintése 1972-ben például valamennyi győri iskolás számára
kötelező penzumként volt előírva – s persze a tanároknak is, hisz a kultúra
előli dezertálást megakadályozandó ők ültek a sorok szélső székein. A hatvanas
évek derekán aztán valami megváltozott. A hatalom – először a Szovjetunióban,
aztán a keleti tömb más országaiban is – felfedezte a televízióban rejlő
propaganda-lehetőségeket, de azt is, hogy a nézőt otthonában akarata ellenére
már nem tudja a székéhez szegezni: az ideológiai üzenetet immár szórakoztató
köntösbe kell csomagolnia.
 |
| Vjacseszlav Tyihonov (1928-2009) Stierlitzként, 1973-ban. Mint Kloss alakítója, Stanisław Mikulski ő is 1948-ban kezdte filmes pályafutását (Молодая гвардия). A Szovjetunió egyik legnépszerűbb filmszínészeként, túl a Háború és béke 1968-as feldolgozásán esett rá a választás. A tavasz tizenhét pillanata után is számos művészfilmben kapott főszerepet. |
A felfedezés jelentős volt ugyan,
de nem előzmények nélküli. A Szovjetunióban a háborús kalandregények mindig is
hallatlanul népszerűek voltak – miközben mi idehaza a Delfin-könyveket faltuk,
korombeli orosz barátaim kedves gyermekkori olvasmányainak 95 %-a ezek közül került ki. Sok ezek közül eljutott a magyar közönséghez is, igaz, a kényszerből
vásárolt kötetek elolvasására már nem nagyon fűlött a boldogtalan tulajdonosok
foga. Kivéve, ha képregény-adaptáció is készült a polkorrekt olvasmányból, mert
azt már ebben a formában szívesen fogadta a szórakozni vágyó újságolvasó. A
szovjet közönségnek a televízió és az olvasás maradt: az 1968-ban készült Kard
és pajzs című sorozatot, az első kimondottan szórakoztatni kívánó háborús
kémtörténetet hétről hétre a Szovjetunió egész akkori lakossága követte feszült figyelemmel. Egy
1966-ban papírra vetett elbeszélés alapján ebben az évben jelent meg Julian
Szemjonov (1931-1991) A tavasz tizenhét pillanata című regénye,
melyből néhány évvel később aztán hasonlóan népszerű televíziós sorozat is
készült, majd a történet egész regényciklussá nőtte ki magát. S a baráti
Lengyelországban ekkor mutatták be Kloss kapitány történetének televíziós
feldolgozását - egy olyan hős kalandjait, akit néhány éven belül aztán a keleti blokk közel száznyolcvan millió nézője zárt a szívébe...
 |
| A szovjet képernyőkön negyven éve, 1973. augusztusában kezdődő sorozat a KGB kifejezett támogatása mellett, bevallottan propaganda-célokat szolgálva készült, mégis hihetetlenül sikeres lett. Töretlen népszerűségét jelzi, hogy 2009-ben az NTV orosz televízió elkészítette a digitálisan kiszínezett változatát is, melyet a Győzelem-napi parádé tiszteletére, május 9-e előestéjén mutattak be. |
Az eredetileg A tét az életnél
is nagyobb (Stawka większa niż życie) címet viselő lengyel
tévésorozathoz az ötletet nem ezek a filmek és könyvek adták, hanem – egyes
források szerint – az 1962-es első James Bond-mozi, a Dr. No. A
lengyel televízió-történet avatottabb ismerői szerint viszont az ukrán
sikerszerző, Dold-Mihajlik magyarul Ordasok között címmel
megjelent regénye volt az alap: ehhez hasonló (de kitalált lengyel alak
főszereplésével játszódó) „hazai” felderítős sorozatot szerettek volna a tévé elvtársi
urai megvalósítani. Az indító képlet Jerzy Topolski lengyel
irodalomtörténész szerint igen egyszerű volt: olyan hőst akartak életre hívni,
akivel a nézők azonosulni tudnak, sőt, akit szerethetnek is – s olyan politikai
kontextusba helyezve, mely mégis alkalmas az ideológiai nevelés céljainak
előmozdítására. Nem dokumentarista, a tényekhez ragaszkodó filmet akartak
készíteni, hanem kitalált személyeken, helyzeteken, de nagyon is tipikus, a
lengyelek számára jól ismert konfliktusokon keresztül elmesélt történetet.
+-+06a.jpg) |
| Stierlitz kalandjaiból soha nem készült képregény, bár természetesen Szemjonov regényei valamennyi szocialista országban megjelentek. Nagyon sok szovjet második világháborús kémtörténetből azonban – ahogy erre Hód kapcsán már korábban utaltam – igen. Így volt ez Dold-Mihajlik Ordasok között című regényével is, melyből Sebők készített képregényt, s mely Kloss kapitány egyik irodalmi előképéül is szolgált. Iszajev ezredes valahogy így nézett volna ki, ha Sebők rajzolja meg... |
 |
| ... s így lépett volna színre, ha Zórád. |
Bár
a sorozat szerzőjeként Andzrej Zbych vált ismertté, az álnév valójában
két közismert, sokat foglalkoztatott lengyel írót és újságírót takart. Máig vitatják Lengyelországban, Kloss
teljesen fiktív alak volt-e vagy a sorozat írói, Andrew Szypulski és Zbigniew
Safjan egy valóban létezett, legendás, szovjet szolgálatban álló lengyel
kémről, Artur Jastrzębskiről (1906-1981) mintázták. A kommunistaként a
harmincas évek elején Moszkvába került Jastrzębski a szovjet Belügyi Népbiztosság, az NKVD ügynökeként a második világháború alatt a német tisztként
beépülve teljesített szolgálatot – a beépülésben állítólag olyan sikeres volt,
hogy bár a németek sosem leplezték le, végül az őt kettős ügynöknek tartó
szovjet elvtársainak köszönhetően került börtönbe. Tisztázta magát, haza tért,
az új lengyel állam titkosszolgálatában, majd a hadseregben magas beosztást ért
el – 1964-ben még római katonai attaséként is tevékenykedett. Kloss
megformálásakor a két szerző valószínűleg az ő kalandjaiból is meríthetett –
ugyanakkor mégis eredeti, s – ami a hölgyekkel való kapcsolatát illeti – csakugyan
némileg James Bondot idéző figurát alkottak meg.
 |
| Andrzej Szypulski és szerzőtársa 1965-ben kapott megbízást arra, hogy a „lengyel James Bond” történetéből dramatizált sorozatot készítsen. 1967-ig a sorozat a televíziós színház keretei között maradt. Az „egyterű”, színpadi dramaturgáról a sokkal nagyobb alkotói mozgásteret biztosító filmre való áttérés a szerzőket nagy kihívás elé állította. |
Andrzej Szypulski
(1936-2011), az alkalmanként Remigiusz Janowicz álnevet használó író, novellista, dramaturg és költő a Varsói Egyetem lengyel irodalom szakán végzett. A „lengyel
56” utáni nemzedékhez tartozott. Irodalmi lapokban jelentek meg elbeszélései,
versei, színdarabjai, később pedig önálló regényei is - az ötvenes években
sikerült két rangos irodalmi díjat is elnyernie. Hivatásos írói pályáját a Sztandarze
Młodych (Ifjúságunk zászlaja) című újság munkatársaként kezdte, ám a
hírlapírás napi rutinja nem lelkesítette. A hatvanas évek elejére amolyan
mindenes, szabadúszó -féle íróvá vált: népszerű rádiójátékokat írt,
dramaturgként tevékenykedett. 1966-ban a véletlen hozta össze Zbigniew
Safjannal, akivel együtt kezdtek dolgozni egy új televíziós sorozat
forgatókönyvén. Szypulski túl sok
személyes emlékkel nem rendelkezett a háborúról, kiterjedt ismeretségi köréből
azonban „felszívta” az információkat, megismerte a kort, az embereket,
cselekedeteik mozgató rugóit. A dialógusok nagymestereként főként a
forgatókönyvek párbeszédes részeinek kialakításáért felelt. Klossnak hála
gyorsan országos ismertségre tett szert, díjakat nyert, válogathatott a
megbízásokban. Számos tévésorozatot jegyzett, s sok mozifilmhez készített
forgatókönyveket, a hetvenes években még
egy népszerű rádiósorozat is fűződött a nevéhez. A nyolcvanas évek zűrzavaros lengyel
valóságából Olaszországba költözött – nem sokan tehették ezt meg akkoriban.
1981 és 1986 között élt ott, érdeklődése pedig egyre inkább a fiatalkori
szerelem, a költészet felé fordult, bár Klossal sem szakított egészen...
 |
| Zbigniew Safjan vitathatatlanul az egyik legszínesebb, de egyre inkább vitatott alakja a lengyel sajtótörténet elmúlt jó fél évszázadának. |
A két szerző közül az 1922-ben
született Zbigniew Safjan rendelkezett katonai tapasztalatokkal: a
háború alatt Ludowe Wojsko Polskie, a Szovjetunióban megszervezett népi hadsereg hadnagya volt. A háború után a
varsói egyetem politikatudományi szakára iratkozott be, ahol 1952-ben végzett.
1951-től ideológiailag kényes állásokat töltött be (mint pl. a központi
könyvkereskedelmi vállalat propagandaosztályának vezetése), de évtizedekkel
később az is kiderült, hogy mindeközben a Néphadsereg főparancsnokságának
információs ügyosztálya ügynökként is foglalkoztatta. Különböző
párttisztségeket is betöltött, tagja volt a Varsói Pártbizottságnak, 1982-től
pedig a szükségállapoti törvények szerint létrehozott Nemzeti Újjászületés
Hazafias Mozgalmának (Patriotyczny Ruch Odrodzenia Narodowego). 1983-tól
beválasztották a Lengyel-Szovjet Baráti Társaság vezetőségébe. A remek
politikai kapcsolatokkal rendelkező Safjan az irodalomban is könnyen boldogult.
A hatvanas évek elejétől számos film forgatókönyvét készítette el, legnagyobb
filmes sikereit azonban ő is Kloss kapitánnyal aratta. Máig a lengyel politikai
témájú szépirodalom egyik legnagyobb hatású alakjának tartják: a második
világháború előtti Lengyelország mindennapjait bemutató dokumentumregénye, a Senki
földje magyarul is megjelent. Kedvelt témája volt a háború, melyhez újra és
újra visszanyúlt – könyveiből a hetvenes-nyolcvanas években is készültek
filmek. A lengyel rendszerváltás után is jól boldogult. 2004-ben ő lett a
főszerkesztője a Lengyelországi Zsidó Közéleti és Kulturális
Egyesület havilapjának, a Zsidó Szónak (Słowo Żydowskie). Fia, Marek
(sz. 1949) 1998 és 2006 között a lengyel Alkotmánybíróság elnöke volt. Zbigniew
Safjan 2011-ben hunyt el Varsóban.
 |
| Stanisław Mikulski 1948 óta 40 filmet készített, máig az egyik legnépszerűbb színész hazájában. 82 évesen még kamera elé állt, hogy a Kloss kapitány 2012-es remake-jében eljátssza az általa legendává tett alak utolsó kalandját – csakúgy, mint 44 évvel korábban, kettős szerepet alakítva. 2011-ben egy dedikáláson Safjan és a sorozatban a főgonosz Brunnert alakító Emil Karewicz társaságában |
A Kloss kapitány kalandjait
feldolgozó filmsorozat főszereplője, Stanisław Mikulski (sz. 1929) frissen
érettségizett fiatalemberként 1949-ben debütált Leonard Buczkowski Az első
start (Pierwszy start)című filmjében, ahol egy ifjú berepülőpilótát
alakított. A filmes katonaság után a valódi következett, amit nem kellemetlen
módon a Néphadsereg amatőr színjátszói között töltött el. Leszerelése után,
1953-ban a lublini színház szerződtette. Több kisebb filmszerep után (Vajda 1956-os Csatornájában is megmutathatta jellemszínészi képességeit) a nagy áttörést Kloss hozta el számára. Nem
csak lengyel szupersztár lett, de az egész keleti blokk egyik legnagyobb
kedvence is. A sorozatot Csehszlovákiában S nasazením života, az NDK-ban
Sekunden entscheiden, a Szovjetunióban Ставка больше чем жизнь, a
finlandizált Finnországban Kaksoisolento címmel vetítették, s a fess
kapitány mindenhol a hölgyek kedvence lett. Lengyelországban népszerűsége az
egeket ostromolta, de nálunk virágzott a Kloss-kultusz: Mikulski több alkalommal
járt Magyarországon, számos televíziós műsorban szerepelt. A következő
évtizedekben odahaza figyelme a színház, a film és – kisebb mértékben – a
politika között oszlott meg: a hetvenes években a Lengyel Egyesült
Munkáspárt Központi Bizottságának tagja volt. 1988-90 között a moszkvai
lengyel kulturális központot igazgatta, hazatérése után néhány évig egy
népszerű kvízműsort vezetett az állami televízióban. 2012-ben jelent meg
önéletrajza (Niechętnie o sobie) – abban az évben, mikor Kloss
szerepében 44 év után visszatért a filmvászonra.
 |
| Mikulski karakteres arcát látszólag egyszerű volt megrajzolni. Valójában azonban a képregény-sorozat grafikusa Mieczysław Wiśniewski feladata minden volt, csak könnyű nem: minden plánban, minden beállításban „hoznia” kellett a jól ismert vonásokat. |
Kloss népszerűségét a
könyvkiadás is kiaknázta. A két szerző nem regénnyé formálta a történetet,
hanem a sorozat forgatókönyvei alapján önálló epizódokból álló füzérré. Az
egyes történeteket csak a főszereplők személye kapcsolta össze, de mindegyik
önálló olvasmányként is megállta a helyét. Mai „szemmel” újra olvasva kicsit
már nehezen érthető a könyvsorozat népszerűsége – mint ahogy maguk a történetek
is. Nem hagyományos értelemben vett kalandos történetek, inkább a háború, vagy
sokkal inkább a lengyel ellenállás hátterében játszódó, hosszas leírásokkal,
itt-ott lelkizéssel és moralizálással „terhelt” elbeszélések. A történet
hiányos puzzlira emlékeztet: elindul egy szituációból (aminek a hátterét a
szerzők legtöbbször nem dolgozzák ki és a szereplőit sem mutatják be), ami
aztán gyorsan konfliktussá növi ki magát. Az elbeszélés lényegét mindig a
konfliktus feloldása képezi: ki az áruló, hogyan leplezik le, hogy húzzák
keresztbe a galád nácik ármánykodásait… Olvasmányosak nem lesznek ettől, de
sajátos módon izgalmasak, sőt, szórakoztatók - igen. És úgy tűnik, a korabeli
olvasóknak ennyi a sikerhez bőségesen elegendő volt…
 |
| A szerzők a televíziós sorozat forgatókönyvétől és a könyv formájában megjelent elbeszélésektől egyaránt elszakadva írták meg a képregények forgatókönyvét. A szellős, maximum 3-4 képkockára osztott oldalak mozgalmasak, a rajzok általában kicsit sematikusak, az alakok néha elrajzoltak, láthatóan a cselekményben minden Kloss körül forog. Az egyenruhák és a háborús technika alkalmazása azonban mindig figyelemre méltóan pontos. És persze nem hiányozhattak a sorozatból a csábító és elcsábítandó nők sem, akiket Kloss általában James Bondhoz hasonló módon kezelt... |
Az elbeszéléseket 1969–1971
között három, egyenként százezer példányban elfogyott kötetben adták közre. Ezt
rövidesen követte a második (1976–1977), majd a harmadik (1989), a negyedik (1994),
az ötödik (2000) kiadás, 2012-ben pedig a hangoskönyv formájában való
megjelenés. Kiadták bolgárul (1971), csehül (1972-73), litvánul (1980-81),
németül (1980-83), oroszul (1973, 1983, 1987, 1994, 2006), a bukaresti
Albatrosz kiadónál románul (1982), svédül (1971-72), ukránul (1970-72), s az
Albatrosz-sorozatban (1971-72) magyarul is. Kloss nem csak a szocialista
lengyel szórakoztató-ipar egyik legfontosabb exportcikke volt, de a lengyel
popkultúra legnagyobb alakjává is vált. A sorozat új és új VHS, majd
DVD-kiadásai jelentek meg, jól fogynak a hangoskönyvek, s különösen a 2012-es
új mozifilm után a merchandising termékek is. S természetesen a képregény,
melyre valamennyi szerző, de a sorozat főszereplője is mindig kifejezetten
büszke volt…
 |
| Az eredetileg egy évre tervezett sorozatot később nyolc további, havi megjelenésű füzet egészítette ki. |
A képregény-sorozatot 1971-ben a Sport
és Turisztikai Kiadó rendelte meg, s eleve füzetes megjelenésre szánták. A
forgatókönyvet a sorozat alkotói írták, a rajzokat Mieczysław Wiśniewski
(1925–2006) készítette. Wiśniewski a háború után a lengyel honvédelmi
minisztérium (Ministerstwo Obrony Narodowej) kiadványai számára készített
sajtó- és könyvillusztrációkat. A katonai témákra szakosodott: az egyenruhákat,
fegyverzetet mindig reálisan, szabatos pontossággal ábrázolta. A hatvanas évek
derekától készített képregényeket. Első sikeres képregény sorozata, a
rendőrségi témájú Kapitan Żbik volt, mely 1967-1982 között futott, ezt a
második világháborús, az ellenállásról szóló Földalatti front (Podziemny
front) követte. Komoly reputációja ellenére nem közvetlenül, hanem
művészeti versenyen választották ki a Kloss-füzetek rajzolójának, melyekből
aztán az évek során mindösszesen húsz folytatást készített. Feszített ütemben
dolgozott, hisz egy füzet elkészítésére a kiadótól mindössze egy-egy hónapot
kapott – s ez bizony néha a rajzok kidolgozottságán is rajta hagyta a bélyegét.
 |
Az előző szám svéd kiadása. Kloss kapitány a hetvenes elején
már nemzetközi képregény-szupersztár volt. Sok szocialista és néhány
kapitalista országban falták a képregényrajongó olvasók kalandjait – de nem Magyarországon…
|
A sorozat specialitását Kloss
alakja adta, akit a művész „eredeti arcával”, Mikulskit ábrázolva szinte minden
rajzba „beledolgozott”. A sorozat első kiadása 1971-73 között jelent meg, ezt
követte 1983-88 között a második, 2001-2002-ben a harmadik. 2007-ben az egyik
lap közölte folytatásokban újra. Füzetes formában megjelent Csehszlovákiában (Kapitán
Kloss, 1971-73), új kiadásban Csehországban (2002), a Semic Press
kiadásában Svédországban (Kapten
Kloss, 1971-73), Norvégiában (Kaptein Koss, 1972-73), Dániában (Kaptajn Kloss, 1972-73),
szintén a Semicnél Finnországban (Kapteeni Kloss, 1972-73),
Jugoszláviában (Kapetan Klos, 1978-79). Magyarországon – az amúgy langyosan,
főként odafele csordogáló lengyel-magyar képregény-kapcsolatok ellenére – a
sorozat hatalmas hazai népszerűsége ellenére sajátos módon nem. Ennek
alapvetően két oka volt. Az egyik a pénz volt: a hetvenes évek derekán – ahogy
a külföldi kiadások mutatták – Kloss képregényes kalandjai a kurrens árucikknek
számítottak Nyugat-Európában is, s szocialista testvériség ide,
lengyel-magyar-két-jó-barát-borát oda, a varsói kiadó az akkor csillagászati
árnak számító 50 ezer forint körüli összeget kért volna – folytatásonként, a
barterüzlet kizárása mellett. A másik a sorozat füzetes jellege volt: akkoriban
– és még jó soká – nálunk ilyen formában nem jelent meg képregény, a lengyelek
pedig ahhoz nem járultak hozzá, hogy – a Pif-ből átvett francia képregényekhez hasonlóan – az oldalak valamilyen újság tükörméretéhez
átigazítva-átszabva jelenjelenek meg. De talán nem marad mindig így: Kloss kapitány, a J-23-as ügynök egyszer
talán eljut képregény formájában Magyarországra is. Panie kapitan,
visszavárjuk…
