1968-ban a Magyar Televízió összes (mind
az egy) csatornája bemutatta a két évvel korábban, 1966-ban készült Őrjárat a
kozmoszban – az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című (nyugat)német
sorozatot. Több szempontból is áttörés volt ez. Egyrészt, mert (ha jól
emlékszem) ez volt a magyar televíziózás történetének első sci-fi
sorozata (mint ahogy ez ekkoriban játszott Bonanza meg az első
western), másrészt mert a hanyatló kapitalizmus irányából
érkezett, s olyan jövőbeni (egészen pontosan 3000-be röpítő)
környezetben játszódott, ahol szemmel láthatóan nem a kommunizmus
valósult meg, hanem egyfajta dögös macákkal feltuningolt „jóléti
világállam”. Ennek békés hétköznapjaiba rondított bele a varangyok
elvetemült földön kívüli civilizációja.
10
éves voltam akkor. Imádtuk a sorozatot, minden fiú McLean kapitány,
minden lány Tamara akart lenni. A sorozatból hét epizód készült, s
bár a
gyártó Bavaria stúdió további hét folytatást is tervbe vett, ezek a
magas produkciós költségek miatt nem valósultak meg. A sorozat ma a
német
tudományos-fantasztikum kultfilmje, népszerűsége töretlen. A központi és
a regionális tévéadók több tucatszor ismételték meg,
2003-ban mozifilmmé is összevágták az epizódok kiemelt részeit. A
sorozatot is, a mozifilmet is többször kiadták DVD-n - néhány évvel
ezelőtt már Magyarországon is. Hanns
Kneifel az eredeti epizódokat regény formájában feldolgozó
történetei - gyűjteményes kötetbe rendezve - először 1968-ban jelentek
meg, de 2011-ben a 45. évfordulóra
három kötetes keménytáblás változatban ismét kiadták azokat. 1972-től
futottak Németországban az Orion füzetes regények (büszke tulajdonosa
vagyok a 145 részből álló teljes sorozatnak).
 |
| A 2011-es, jubileumi kiadás első kötetének borítója. |
Bár a
Tip Top szórakoztató magazinban a hetvenes évek elején fotó-képregény
formájában is megjelent a történet (az első epizódot később újra
kiadták), rajzolt comics nem készült belőle. Ez - ismerve az ugyancsak német, füzetes regények formájában megjelenő Perry Rhodan-történetekből
készült adaptációkat - talán jobb is így: a korabeli német
képregénykiadás e hihetetlenül népszerű sorozatokat elég szegényes
eszközökkel tudta csak megragadni. Így aztán - bármily hihetetlen - a
hatvanas évek leghíresebb német tudományos-fantasztikus sorozatából, az
Orionból rajzolt képregény
egyedül csak Magyarországon született.
 |
| Az első folytatás... |
A Pajtás 1969. évi 39-43. számában, öt
folytatásban jelent meg Alaksza Tamás író, újságíró (1935-2014) története Zórád rajzaival. Mai
fogalommal ez bizony kalózkiadás volt, hisz az Ifjúsági Lapkiadó
semmilyen jogát nem szerezte meg a történetnek, ebből azonban akkoriban
semmilyen kellemetlenség nem támadt. 2012 novemberében Kiss Ferinél alkalmam nyílt Alaksza Tamással hosszan elbeszélgetni a sorozat
műhelytitkairól. Legnagyobb meglepetésemre nem is nagyon voltak ilyenek:
az ötletet maga a szerkesztőség vetette fel, nem is szánták többnek,
mint egy újabb állomásnak az akkor nagyon népszerű tudományos
fantasztikus történetek hosszú sorában. Az nyilvánvaló volt, hogy csak Zórád rajzolhatja
meg, hisz az alakoknak hasonlítani kellet a filmbeli szereplőkre. Hogy a
sztorihoz (mely természetesen az eredeti sorozatban nem szerepelt)
honnan vette az inspirációt, arra már ő sem emlékezett - s ahogy leadta,
máris egy újabb munkán dolgozott tovább.
 |
| Alaksza Tamás (1935-2014) |
Az Orion utolsó kalandjával a
magyar olvasók legutóbb a Távol a Földtől című, Zórád sci-fi
történeteiből szerkesztett antológiában találkoztak. Hangsúlyozottan a
magyar olvasók, mert a külföldi Orion- és képregény-rajongók körében
2007 óta „keringett” egy angol nyelvű változat is – a kalózkiadás
kalózkiadása. Nem
kisebb személyiség, mint kedves barátom, Terry Hooper-Scharf, az angol képregényes
szubkultúra nagy alakja „rendezte” elektronikus sajtó alá. A magyar
szövegből egy fordítóprogram segítségével készült nyers változatot Terry
alaposan átírta – Alaksza humanista kicsengésű történetének
végkifejletét azonban dicséretes módon meghagyta.
 |
| A történet utolsó lapja fordítóprogrammal készült kalózkiadásból |
A cím viszont
változott: Az Orion 8. kalandja helyett Az első kapcsolat alatt futott,
szerzőként Tamas Zorad, grafikusként pedig Erno Zorad lett
megjelölve.
Mára részesévé vált a nemzetközi Orion-mitológiának - de ki is egészült
egy újabb kiadással. Ez a magyar képregények fáradhatatlan angol nyelvű
népszerűsítőjének, a Swaturaként ismert világjáró képregény-rajongónak köszönhető, aki az eredeti szöveget ültette át angolra.
 |
| Angol nyelven is legenda - akcióban a Space Patrol |
A nemzetközileg ismert címet azonban meghagyta: így ez a változat is Space Patrol-ként bukkan újra és újra fel a világháló képregény-megosztó oldalain. Németországból már
keresett meg érdeklődő kiadó, akinek nagyon megtszettek a rajzok,
szerette volna a grafikust az Orion új
kiadásáshoz megnyerni - vígasztalhatatlanok voltak, mikor elmondtam
nekik, hogy az illusztris művész már 2004-ben eltávozott.
 |
| Zórád eredeti rajza a Pajtásban... |
 |
| ... és a róla készült másolat. |
A Vasfejű mellett
ez volt a kedvenc Pajtás-sorozatom. 2012-ben, mikor rövid időre újra
kedvet kaptam a rajzoláshoz, illő dolognak tartottam, hogy egy
képregény-kocka remake-jével (az utolsó rész utolsó kockájával)
tisztelegjek a világ egyetlen Orion-képregényének két alkotója, Zórád
és a kiváló újságíró, író, szerkesztő, nagy idők nagy tanúja, a 2014 augusztusában elhunyt
Alaksza Tamás teljesítménye előtt. A rajz elkészült - aztán úgy
adódott, hogy azon a bizonyos délutánon Alaksza Tamásnak is megmutathattam. Kedves dedikációját
őrzöm - s amolyan proféciának tekintem. Meggyőződésem - miként neki is az volt -
hogy az Orion egy nap újra felszáll. Eljött 2018, s vele a sorozat hazai bemutatásának ötvenedik
évfordulója - talán meghozza majd a régen várt folytatást is...
