Zongoraszólam - az első akkordok

A Zongoraszólam hősnőjét, Bettinát a történet szerzője, Lora „egy másik világban élő lányként” álmodta meg. Így jellemezte őt: „Nagy szenvedélye a zongora, már öt éves kora óta tanulja és szinte bármit el tud rajta játszani. A zenéből minden fajtát szeret, ha annak jó a dallama, vagy mély a jelentése. Gyönyörűen énekel - nem egyszer mondták neki, hogy énekesnőnek kéne állnia - ezzel szemben az iskolában nagyon rosszul áll. Hamar elveszti az érdeklődését, a füzeteibe egyfolytában violinkulcsokat rajzol, vagy ujjaival dobol a padon - gondolatban gyakorolja  a dalokat. Szülei erősen hajtják a karrier felé: az apja karmester, s ő tanította meg zongorázni is. Úgy érzi, lánya tehetségtelen minden iránt, ami nem kapcsolódik a zenéhez.”  Bettitának nem csak a továbbtanulás miatt kellene iskolai eredményein javítania, de ezért is, mert az iskolában versenyt indítanak az osztályok között. Három esélyes osztály van - ezek közül az övék az egyik, és csak a lány jegyei húzzák le a többiek átlagát. Az osztály legjobb tanulója siet a segítségére: David, akinek jó esélye van bekerülni Magyarország vezető orvosi egyetemére…

Ez a történet alapkonfliktusa, ennek budapesti, új-lipótvárosi környezetben való kibontására vállalkozik a Zongoraszólam, amelynek előkészítésén hetekkel ez előtt kezdtünk dolgozni. Míg a Gál utcai csajok – ennek forgatókönyvét ugyancsak Lora vette át – inkább „akció központú” mese, fordulatos, sok szálon futó cselekménnyel, a Zongoraszólam édes-bús története inkább Tina és David szerelemmé mélyülő barátságának döntő pillanatait követi nyomon.

Egyik mentorom a manga-világban, Goldentigers, a nagyszerű rajzoló. Sok jó tanácsot kaptam tőle. „Nézd azt, hogy te mint olvasó mit tartasz értékesnek egy történetben. Mi tartja fent az érdeklődésed annyira, hogy el is olvasd, min lepődsz meg, stb. és gondolj arra, hogy másokra is ugyanezek a dolgok hatnak. Olyan történetet írj, amit te magad is szívesen látnál viszont mástól.  Egyébként nagyon sok mangánál külön író és rajzoló van, mivel két külön műfajról beszélünk - ritka az mikor valaki egyszerre tudja hozni a kettőt. Egyszerűen fizikai képtelenség komolyabbra venni a sztorit, mert nincs rá kapacitása egy embernek” – írta néhány hete. Igaza van. Egy, a tizenéveseknek szóló történetet hitelesen tényleg csak olyas valaki írhat meg, aki „benne él” ebben a korosztályban, ismeri örömeit, bánatait – ugyanakkor, manga-forgatókönyvről lévén szó, a műfaj minden sajátosságával, követelményével is tisztában van. Sikerült ilyen szerzőtársat találnom - nekem „csak” az ábrázolás, a képi megjelenítés marad. Ez pedig jóval nagyobb feladatnak mutatkozik, mint kezdetben gondoltam. 

 

Az elmúlt hónapokban – egy másik mentorom, Írisz tanácsait követve – úgy százötven mangaka közel ezer történetét „vizsgáltam meg”. Lenyűgözött a stílusok sokszínűsége – s elkezdtem köztük mintát keresni ahhoz, hogyan tudnám manga nyelven legjobban kifejezni magam. A ceruzarajzokkal viszonylag kevesebb gondom volt: lassan rájöttem, hogy (ésszerű keretek között, amibe persze a Vízisten-szerű képvilág nem tartozik bele) tulajdonképpen bármit meg tudok rajzolni. Animés és mangás barátaim, kritikusaim, a projekt „szurkolói” legnagyobb része szerint a rajzok jók, szerethetők: ezt mutatják az Aqualuna által az AnimeWeb.hu-n indított fórum bejegyzései (köszönet, Aqualuna!) s a közvetlenül nekem küldött levelek is. Első lépésként meg kellett teremteni a főszereplők karakterét. A Gál utcától… eltérően most nem fényképeket hívtam segítségül Tina ábrázolásához: vázlatok, ceruzarajzok során keresztül próbáltam megragadni a figura lényegét. A ceruzától azonban tovább kellett lépni a kihúzás irányába, hisz végső grafikus formáját a történet ezzel nyeri el. Végül egy könnyed, ugyanakkor a forma és tér-ábrázolás szempontjából kegyetlenül szigorú stílus mellett köteleztem el magam. És innen jön majd a folytatás…

Manga nyelven megszólalni IV.

Úgy augusztus vége felé már olyan előérzeteim voltak az eljövendő egyetemi félévvel kapcsolatosan, mint Van Helsingnek lehet, mikor igen régi, még a gótika idején vámpírrá vált falu temetője felé közelít: tudtam, hogy a mutatvány nem lesz könnyű, mégis borzongó izgalommal vártam a találkozást… Nos, tényleg nem lett (lesz) könnyű – mégis nagyon tudtam örülni neki. 

 

Egy új év kezdete a BME-n mindig tartogat meglepetéseket, valamit, amit csak itt kaphat meg a Nagyérdemű Hallgató – tessék nekem még egy egyetemet mondani, ahol a gólyák Csillagok háborúja paródiájához a Terrorelhárító Központ marconáit is sikerül megnyerni statisztának.

Persze járnak tanévkezdéssel kötelezettségek is. Az órákra való felkészülést mindig komolyan vettem. Bár kedves tárgyaimat tanítom, minden évfolyamnak kicsit másként vezetem fel az anyagot. Felkérést kaptam egy szakcikk elkészítésére, ami a Gazdaság és jog októberi számában jelenik majd meg, s egy másikra, ami a legtekintélyesebb magyar tudományos folyóiratban. S mint mindig, akad tennivaló rendesen a tanszéki adminisztráció körül is… Projektes és szakdolgozatot író hallgatóimmal ezen a héten már sikerült konzultálni – biztos vagyok benne, hogy ebben a félévben is remek dolgozatok születnek majd.

Akadt azért örömre is ok rendesen: a héten megjelent a HVG-Orac kiadó gondozásában E-jog című jegyzetünk, melynek előkészítésén kollégáimmal együtt hónapokig dolgoztunk, s melynek elkészülte (itt se hallgassuk el) a „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen” c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához kapcsolódott, s az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 programja támogatta.

Mindez persze óhatatlanul oda hatott, hogy a rajzolásra, képregénnyel való foglalatosságra (ahogy az várható volt) a nyári hónapokhoz képest jóval kevesebb idő maradt. Pedig ifjú szerzőtársammal, Molnár Laurával – aki remek észrevételekkel segítette már a Gál utcai csajok alakjainak csiszolgatását is – a korábban elindult tervek mellett új projektbe kezdtünk. Egy igazi, hamisítatlan shoujo elkészítésére vállalkoztunk – Laura írja, én pedig megpróbálom majd megrajzolni Bettina és David történetét, mely – természetesen – magyar környezetben, magyar szereplőkkel játszódik majd napjaink Budapestjén… 

Az elmúlt hetekben - ha találtam egy kis szabadidőt - főként ehhez a történethez próbáltam skicceket, oldalterveket, karakter-rajzokat készíteni. Nem megy könnyen, hisz – oly sok évtized után – most ismét „idegen”, más által megálmodott alakokat kell életre keltenem. A Gál utca… főszereplőit „élő” alakok alapján próbáltam megalkotni – Laura viszont szigorúan ragaszkodik a műfaj szabályait tiszteletben tartó ikonográfiához, ábrázolásmódhoz.

Az év eleji hajrá után talán októbertől több időm lesz a rajzolásra – más, képregényes foglalatosságra azonban nem nagyon: két év előkészület után ugyanis rövidesen nekifogok az akadémiai nagydoktori megírásának...