Valahogy úgy alakult, hogy az
utóbbi tíz-tizenöt évben a nyarak mindig munkával teltek. Hol doktori
értekezést írtam, hol egyetemi jegyzetet, hol meg törvényt, esetleg
kormányrendeletet, vagy kommentárokat, jogi szakkönyveket. Erre az évre nem
vállaltam semmit. Igaz, egy, a tanszéki kollégáimmal közösen írott könyvünk a
HVG-Oracnál megjelenés előtt áll, egy másik gyűjteményes kötettel július elején
készültünk el, miközben a Páneurópa Jogász Uniónál már elindult az európai magánjog-egységesítés alapdokumentumainak az én fordításaimmal készült többnyelvű szövegkiadása. Ez a nyár akár a pihenésé, a semmittevésé
is lehetne – de nem lett az. Ezt
most a képregénynek szentelem… Régóta tervezett témákról készülnek írások,
elindult a képregény-iskola, melynek „ürügyén” nagyszerű emberekkel van módom együtt dolgozni, riportokat készítek, ha kell, fényképezek – és persze: rajzolok.
 |
| A manga-kompozícióban való gondolkodás megtanulása nem kis erőfeszítést kíván... |
Hobby? Amatőr próbálkozás? Talán
igen – talán valami más. Én mindenesetre nagyon komolyan veszem, s valódi
munkának fogom fel. Úgy tűnik, olvasóim is: a blog rendszeres látogatóinak
száma folyamatosan nő – a legutóbbi időszakban már bőven meghaladta a havi kétezret.
A megtisztelő figyelem persze nagyobb igyekezetre ösztönöz – s arra, hogy
elgondolkozzam a bővítés, továbblépés lehetőségein. Jó lenne a Jedihez
hasonlóan más, elkezdődött képregényes vállalkozásokról beszámolni, interjúkat
készíteni, elveszett művészi hagyatékok nyomába eredni... És persze jó lenne többet
rajzolni, a tervezett sorozat előkészítésével foglalkozni. Ez ugyanis egyre
inkább kezd testet ölteni – s sokaktól kapok hozzá igen-igen értékes
segítséget.
  |
| ... ám kellő gyakorlással ez is elsajátítható. A tervezés fázisában az oldal sokszor átalakul. |
A legfontosabb, hogy nap, mint nap jó kedvvel tudok leülni a rajztábla elé. Készülnek a karaktertervek, a mintaoldalak, a vázlatok, kialakul a figurák személyisége. Rövidesen nekifogok a forgatókönyv megírásának: amit a Képregényiskolában elvileg fejtek ki, itt a gyakorlatban alkalmazom… Mindezt a manga fantasztikus világában, mely valóban az általam korábban megszokottól más nyelven beszél – és más megközelítést kíván. Vagy inkább megközelítéseket, hisz nem csak a tervbe vett „önálló” sorozaton dolgozom, hanem a magyar képregény-klasszikusok „mangásításának” lehetőségén is. Leginkább persze a Képregényiskola kapcsán Fazekas Attila egyes rajzainak „átértelmezésén”… És vannak még a tarsolyomban ötletek.
 |
| Perseus kapitány Andromédája - manga-lányként... |
Maga a rajzolás azért sajátos körülmények
között történik. Negyedszázada még volt egy rajzasztalom: pontosabban egy román
gyártmányú, dönthető tetejű gyermekíróasztalt neveztem ki annak. Ma a munkának
egy kiszuperált cserélhető lapos jogi kommentár jelenti biztos hátterét – s a szó
szoros értelmében. Erre fektetem azt a fel nem használt könyvespolc-elemet, ami
rajzasztalként szolgál, s ez biztosítja a „rálátáshoz” szükséges ideális
dőlésszöget is.
 |
| ... és még a munkaasztalon |
Kicsit csúszkálós a mutatvány, de a lényeg, hogy szűken elfér a
számítógép képernyője előtt, a keskeny íróasztalon. Sebaj, legalább közel a net, és ha
valami képet kell megnézni a rajzhoz, pillanatok alatt a képernyőre tudom
hívni. Néhány egyszerű, „bolti” ceruza, egy kopott radír, „sima” tus, különböző
vastagságú kihúzótollak, kiszolgált iskolai vonalzók… Nagyjából ennyi az egész,
ami a munkavégzéshez kell – mindig jót szórakozok azokon a „hogy rajzoljunk
képregényt”-könyveken, melyek oldalakon keresztül sorolják az ilyen-olyan tuti
és hiperdrága rajzszerszámokat.
 |
| Ennyi! |
Maga az Iskola – és háttérmunkálatai – azért adnak feladatot rendesen. Az egyes fejezetek megírásához tényleg alapos kutatásokra van szükség, s bár a szakirodalom rendelkezésre áll, az amerikai vagy francia képregény vonatkozásában más szerzők által kifejtett gondolatokat mindig konkrétan a magyar képregény, az „itt és most” közegében kell értelmezni, újra gondolni, megírni, s mindehhez a képanyagot összeállítani. Folyamatosan dolgozom Attila sok ezer oldalra rúgó munkaanyag-gyűjteményének feldolgozásán is: precíz ember lévén eltette az egyes történetekhez készített fázisrajzokat, vázlatokat, oldalterveket. Ezeket most mind-mind szkennelni, rendszerezni kell, hogy aztán majd a megfelelő fejezeteknél illusztrációul szolgálhassanak. Jó hír, hogy máris van érdeklődés a teljes sorozat könyv formájában való megjelentetésére – a rossz, hogy ehhez bizony - részenként – még meg is kell írni azt…
 |
Egy legenda születése: Fazekas
így „építette fel” Köves Rékát, a Mohács kommandó hősnőjét. Aki,
mint tudjuk, „újabban feketében jár. Mindig feketében…”
|
A maradék időben meg olvasok. Nem
csak képregényes szakkönyveket, s persze képregényeket, de olyan a regényeket
is, melyekből egykor képregény-adaptáció készült, s melyekre az Iskola
megfelelő fejezeteiben majd hivatkozni fogok. No meg mindazt, amire év
során még nem tudtam időt keríteni… Néha színház, sok séta hitvesemmel és kisebbik lányommal, közös
családi programok, nagy kocogások a Margit-szigeten, s várakozás nagyobbik lányommal, vőmmel az első unoka
születésére… Rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá mindez együtt változtatta át –
s lett keserédes emlék abból a szörnyű indulóból, ami 2007. július 31-én mindennek majdnem örökre véget vetett. Köszönet azoknak, akik akkor, ott, Agárdon és Székesfehérváron, s az infarktus utáni nehéz hónapokban-években Budapesten ezen a parton tartottak. Mert az igazság, meg a fehér fény ugyan biztos, hogy odaát van, de azért itt se rossz... Én már csak tudom.
