2012. július 30., hétfő

Jókedvünk nyarán...


Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben a nyarak mindig munkával teltek. Hol doktori értekezést írtam, hol egyetemi jegyzetet, hol meg törvényt, esetleg kormányrendeletet, vagy kommentárokat, jogi szakkönyveket. Erre az évre nem vállaltam semmit. Igaz, egy, a tanszéki kollégáimmal közösen írott könyvünk a HVG-Oracnál megjelenés előtt áll, egy másik gyűjteményes kötettel július elején készültünk el, miközben a Páneurópa Jogász Uniónál már elindult az európai magánjog-egységesítés alapdokumentumainak az én fordításaimmal készült többnyelvű szövegkiadása.  Ez a nyár akár a pihenésé, a semmittevésé is lehetne – de nem lett az.  Ezt most a képregénynek szentelem… Régóta tervezett témákról készülnek írások, elindult a képregény-iskola, melynek „ürügyén” nagyszerű emberekkel van módom együtt dolgozni, riportokat készítek, ha kell, fényképezek – és persze: rajzolok.

A manga-kompozícióban való gondolkodás megtanulása nem kis erőfeszítést kíván...

Hobby? Amatőr próbálkozás? Talán igen – talán valami más. Én mindenesetre nagyon komolyan veszem, s valódi munkának fogom fel. Úgy tűnik, olvasóim is: a blog rendszeres látogatóinak száma folyamatosan nő – a legutóbbi időszakban már bőven meghaladta a havi kétezret. A megtisztelő figyelem persze nagyobb igyekezetre ösztönöz – s arra, hogy elgondolkozzam a bővítés, továbblépés lehetőségein. Jó lenne a Jedihez hasonlóan más, elkezdődött képregényes vállalkozásokról beszámolni, interjúkat készíteni, elveszett művészi hagyatékok nyomába eredni... És persze jó lenne többet rajzolni, a tervezett sorozat előkészítésével foglalkozni. Ez ugyanis egyre inkább kezd testet ölteni – s sokaktól kapok hozzá igen-igen értékes segítséget.

...  ám kellő gyakorlással ez is elsajátítható. A tervezés fázisában az oldal sokszor átalakul.

A legfontosabb, hogy nap, mint nap jó kedvvel tudok leülni a rajztábla elé. Készülnek a karaktertervek, a mintaoldalak, a vázlatok, kialakul a figurák személyisége. Rövidesen nekifogok a forgatókönyv megírásának:  amit a Képregényiskolában elvileg fejtek ki, itt a gyakorlatban alkalmazom… Mindezt a manga fantasztikus világában, mely valóban az általam korábban megszokottól más nyelven beszél – és más megközelítést kíván. Vagy inkább megközelítéseket, hisz nem csak a tervbe vett „önálló” sorozaton dolgozom, hanem a magyar képregény-klasszikusok „mangásításának” lehetőségén is. Leginkább persze a Képregényiskola kapcsán Fazekas Attila egyes rajzainak „átértelmezésén”… És vannak még a tarsolyomban ötletek.

Perseus kapitány Andromédája - manga-lányként...

Maga a rajzolás azért sajátos körülmények között történik. Negyedszázada még volt egy rajzasztalom: pontosabban egy román gyártmányú, dönthető tetejű gyermekíróasztalt neveztem ki annak. Ma a munkának egy kiszuperált cserélhető lapos jogi kommentár jelenti biztos hátterét – s a szó szoros értelmében. Erre fektetem azt a fel nem használt könyvespolc-elemet, ami rajzasztalként szolgál, s ez biztosítja a „rálátáshoz” szükséges ideális dőlésszöget is. 

... és még a munkaasztalon
Kicsit csúszkálós a mutatvány, de a lényeg, hogy szűken elfér a számítógép képernyője előtt, a keskeny íróasztalon. Sebaj, legalább közel a net, és ha valami képet kell megnézni a rajzhoz, pillanatok alatt a képernyőre tudom hívni. Néhány egyszerű, „bolti” ceruza, egy kopott radír, „sima” tus, különböző vastagságú kihúzótollak, kiszolgált iskolai vonalzók… Nagyjából ennyi az egész, ami a munkavégzéshez kell – mindig jót szórakozok azokon a „hogy rajzoljunk képregényt”-könyveken, melyek oldalakon keresztül sorolják az ilyen-olyan tuti és hiperdrága rajzszerszámokat.

Ennyi!


Maga az Iskola – és háttérmunkálatai – azért adnak feladatot rendesen. Az egyes fejezetek megírásához tényleg alapos kutatásokra van szükség, s bár a szakirodalom rendelkezésre áll, az amerikai vagy francia képregény vonatkozásában más szerzők által kifejtett gondolatokat mindig konkrétan a magyar képregény, az „itt és most” közegében kell értelmezni, újra gondolni, megírni, s mindehhez a képanyagot összeállítani. Folyamatosan dolgozom Attila sok ezer oldalra rúgó munkaanyag-gyűjteményének feldolgozásán is: precíz ember lévén eltette az egyes történetekhez készített fázisrajzokat, vázlatokat, oldalterveket. Ezeket most mind-mind szkennelni, rendszerezni kell, hogy aztán majd a megfelelő fejezeteknél illusztrációul szolgálhassanak. Jó hír, hogy máris van érdeklődés a teljes sorozat könyv formájában való megjelentetésére – a rossz, hogy ehhez bizony - részenként – még meg is kell írni azt…

Egy legenda születése: Fazekas így „építette fel” Köves Rékát, a Mohács kommandó hősnőjét. Aki, mint tudjuk, „újabban feketében jár. Mindig feketében…”

A maradék időben meg olvasok. Nem csak képregényes szakkönyveket, s persze képregényeket, de olyan a regényeket is, melyekből egykor képregény-adaptáció készült, s melyekre az Iskola megfelelő fejezeteiben majd hivatkozni fogok. No meg mindazt, amire év során még nem tudtam időt keríteni… Néha színház, sok séta hitvesemmel és kisebbik lányommal, közös családi programok, nagy kocogások a Margit-szigeten, s várakozás nagyobbik lányommal, vőmmel az első unoka születésére… Rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá mindez együtt változtatta át – s lett keserédes emlék abból a szörnyű indulóból, ami 2007. július 31-én mindennek majdnem örökre véget vetett. Köszönet azoknak, akik akkor, ott, Agárdon és Székesfehérváron, s az infarktus utáni nehéz hónapokban-években Budapesten ezen a parton tartottak. Mert az igazság, meg a fehér fény ugyan biztos, hogy odaát van, de azért itt se rossz...  Én már csak tudom.