A képregény-iskola indulására
készülve még egyszer átnéztem, ami régi rajzaimból megmaradt. És
ez bizony édeskevés: a legtöbb képregény oldal, illusztráció eredetije elveszett a sok költözés során, és nagyon sok olyan is akadt, aminek
hat-hét évvel ez előtt az agárdi talajvíz jelentette a végzetét. Az eredetiken
túl elnyelte a múlt a segédanyagoknak azt a gyűjteményét is, amelyet 1973
és 1990 között felhalmoztam: megszámlálhatatlan fotót, újságkivágást, térképet, prospektust,
képeskönyvet.... Az első dolgok között volt, amit Zórádtól
annak idején a képregényről megtanultam, hogy más történetét, rajzait nem
másoljuk - ha forrásra van szükség, inkább fényképeket kell használni. Neki
óriási, számtalan kivágott képből álló, mappákba rendezett „adatbázisa” volt, s 73 után
nagynéném féltett Film, Színház, Muzsika gyűjteményének
szétszabdalásával én is elkezdtem kiépíteni a sajátomat.
A szituációkat ábrázoló fotókat téma szerint
csoportosítottam. Voltak kosztümös és hétköznapi, lovas és autós,
egy-két-sokszereplős kigyűjtések, s ezeknek megannyi alváltozata. Amikor egy-egy lapot
elkezdtem rajzolni, először a segédleteket gyűjtöttem ki, aztán a fotókat
szépen, kockáról kockára dolgoztam bele a történetbe. Nem volt ez másként az egyik legelső képregényes próbálkozásom, az 1984 őszén megrajzolt Anakronisztikus bigámia
című történet esetében sem. A kisregény, amiből a néhány mutatvány-oldal végül
elkészült, a magyar alternatív sci-fi megteremtője, Preyer Hugo barátom
munkája volt. Róla más helyen már szót ejtettem - az emlékéhez illő, méltó
méltatással azonban még mindig tartozom.
Hugo szerette ezt a két
cselekmény-síkon zajló, szépen megírt történetet, mely angolra fordítva, karcsú
kis kötetben is megjelent. Főszereplője a lengyel doktor Lazarus, a latin nyelv
gimnáziumi tanára, a római kultúra szerelmese. Elhízott, fúriává vált egykori
szerelme és lusta, lompos lánya mellett boldogtalanul él, ami elől az álmok
világába menekül. Sivár, valódi élete mellett egy alternatív, ókorit is élni
kezd, ahol nagyszerű barátokkal körülvéve római patríciusként peregnek napjai. Lucius
Valerius Flaccus Caesar bizalmasa és barátja szerelemre talál, s már semmi
sem köti az „igazi”, Varsóban hátra hagyott életéhez: mély álomba süllyed, s
nem tudni, lesz-e ebből számára ébredés…
Először a forgatókönyvet írtam
meg: 8-10 oldalpárra terveztem a történetet. Egyszerű képutasításokkal, nem túl
hosszú dialógusokkal dolgoztam. Aztán nekifogtam a rajzok elkészítésének…
Viszonylag kis, A/4-es formátumú eredetikben gondolkodtam, inkább két, mint három
képsávos oldalakban. Aztán elkezdtem összekeresgélni a megrajzoláshoz
felhasználható képeket… Lazarus megfáradt, vékony arcú tanáremberként képzeltem
el – olyas valakinek, aki, ha mint fölös latintanárt leépítenék egy
középiskolából, ma őstípusa lehetne a romkocsmák félhomályában merengő állástalan
diplomásnak. „Ókori” énje nyilván másmilyen lett volna, de annak kidolgozásáig
már nem jutottam el - végül csak az első négy oldalt rajzoltam meg.
Úgy gondoltam, mutatvány-rajznak
ennyi elegendő is: kiadói érdeklődés esetén persze gyorsan be tudtam volna
fejezni az egész történetet. Ez azonban sajnos elmaradt: Hugo írása tudományos-fantasztikus
elbeszélésnek túl irodalmi, „szimpla”, hétköznapi irodalomnak meg túl
fantasztikus volt – az ébredező piacnak láthatóan egyikre sem volt szüksége. Bár Hugo a következő években sokszor bíztatott, fejezzem már be, a kész
történetet majd csak elhelyezzük valahol, nem éreztem túl nagy kedvet a
lezáráshoz. Az első (és tudtommal utolsó) Preyer-képregény így végül az
1988-ban, Szendrei Tibor nagyszerű rajzaival megjelent Emberek és robotok lett…
A mostani keresgélés során aztán
rábukkantam a félbe hagyott történet rajzait tartalmazó mappára, mely azonban
egyéb kincseket is rejtegetett: az eredeti forgatókönyvet, a történet
előkészítéséről szóló levelezést, s azokat a még 1984-ben összeválogatott
képkivágásokat, melyeket az egyes rajzok elkészítéséhez felhasználtam vagy fel
szerettem volna használni. Ezek segítségével talán kicsit érzékeltetni tudom
azt a munkamódszert, melynek kidolgozása Zórádhoz köthető, amit Fazekas
is követ, amivel hajdan magam is dolgoztam, s amely a képregény iránt érdeklődő, a pályán első lépéseit megtevő rajzolóknak a jövőben talán szintén
segítségére lehet…
 |
| Lazarus doktort a boldog emlékezetű Garas Dezső képére formáltam |
 |
| A Steve McQueen egyik filmjéből vett jelenet – belesimítva Lazarusék házi poklának hétköznapjaiba |
 |
| A zsémbes házisárkány ábrázolásához ez a kép ideálisnak ígérkezett… |
 |
| A filmbeli jelenetben Garas Dezső valóságban érezhette kellemesnek az életet, Lazarus doktornak ezt az élményt azonban csak az álmok adhatták meg… |
