2012. július 11., szerda

Képek, káprázatok: a pályakezdő rajzoló műhelytitkai


A képregény-iskola indulására készülve még egyszer átnéztem, ami régi rajzaimból megmaradt. És ez bizony édeskevés: a legtöbb képregény oldal, illusztráció eredetije elveszett a sok költözés során, és nagyon sok olyan is akadt, aminek hat-hét évvel ez előtt az agárdi talajvíz jelentette a végzetét. Az eredetiken túl elnyelte a múlt a segédanyagoknak azt a gyűjteményét is, amelyet 1973 és 1990 között felhalmoztam: megszámlálhatatlan fotót, újságkivágást, térképet, prospektust, képeskönyvet.... Az első dolgok között volt, amit Zórádtól annak idején a képregényről megtanultam, hogy más történetét, rajzait nem másoljuk - ha forrásra van szükség,  inkább fényképeket kell használni. Neki óriási, számtalan kivágott képből álló, mappákba rendezett „adatbázisa” volt, s 73 után nagynéném féltett Film, Színház, Muzsika gyűjteményének szétszabdalásával én is elkezdtem kiépíteni a sajátomat.


A szituációkat ábrázoló fotókat téma szerint csoportosítottam. Voltak kosztümös és hétköznapi, lovas és autós, egy-két-sokszereplős kigyűjtések, s ezeknek megannyi alváltozata. Amikor egy-egy lapot elkezdtem rajzolni, először a segédleteket gyűjtöttem ki, aztán a fotókat szépen, kockáról kockára dolgoztam bele a történetbe. Nem volt ez másként az egyik legelső képregényes próbálkozásom, az 1984 őszén megrajzolt Anakronisztikus bigámia című történet esetében sem. A kisregény, amiből a néhány mutatvány-oldal végül elkészült, a magyar alternatív sci-fi megteremtője, Preyer Hugo barátom munkája volt. Róla más helyen már szót ejtettem - az emlékéhez illő, méltó méltatással azonban még mindig tartozom.


Hugo szerette ezt a két cselekmény-síkon zajló, szépen megírt történetet, mely angolra fordítva, karcsú kis kötetben is megjelent. Főszereplője a lengyel doktor Lazarus, a latin nyelv gimnáziumi tanára, a római kultúra szerelmese. Elhízott, fúriává vált egykori szerelme és lusta, lompos lánya mellett boldogtalanul él, ami elől az álmok világába menekül. Sivár, valódi élete mellett egy alternatív, ókorit is élni kezd, ahol nagyszerű barátokkal körülvéve római patríciusként peregnek napjai. Lucius Valerius Flaccus Caesar bizalmasa és barátja szerelemre talál, s már semmi sem köti az „igazi”, Varsóban hátra hagyott életéhez: mély álomba süllyed, s nem tudni, lesz-e ebből számára ébredés…


Először a forgatókönyvet írtam meg: 8-10 oldalpárra terveztem a történetet. Egyszerű képutasításokkal, nem túl hosszú dialógusokkal dolgoztam. Aztán nekifogtam a rajzok elkészítésének… Viszonylag kis, A/4-es formátumú eredetikben gondolkodtam, inkább két, mint három képsávos oldalakban. Aztán elkezdtem összekeresgélni a megrajzoláshoz felhasználható képeket… Lazarus megfáradt, vékony arcú tanáremberként képzeltem el – olyas valakinek, aki, ha mint fölös latintanárt leépítenék egy középiskolából, ma őstípusa lehetne a romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásnak. „Ókori” énje nyilván másmilyen lett volna, de annak kidolgozásáig már nem jutottam el - végül csak az első négy oldalt rajzoltam meg.


Úgy gondoltam, mutatvány-rajznak ennyi elegendő is: kiadói érdeklődés esetén persze gyorsan be tudtam volna fejezni az egész történetet. Ez azonban sajnos elmaradt: Hugo írása tudományos-fantasztikus elbeszélésnek túl irodalmi, „szimpla”, hétköznapi irodalomnak meg túl fantasztikus volt – az ébredező piacnak láthatóan egyikre sem volt szüksége. Bár Hugo a következő években sokszor bíztatott, fejezzem már be, a kész történetet majd csak elhelyezzük valahol, nem éreztem túl nagy kedvet a lezáráshoz. Az első (és tudtommal utolsó) Preyer-képregény így végül az 1988-ban, Szendrei Tibor nagyszerű rajzaival megjelent Emberek és robotok lett… 



A mostani keresgélés során aztán rábukkantam a félbe hagyott történet rajzait tartalmazó mappára, mely azonban egyéb kincseket is rejtegetett: az eredeti forgatókönyvet, a történet előkészítéséről szóló levelezést, s azokat a még 1984-ben összeválogatott képkivágásokat, melyeket az egyes rajzok elkészítéséhez felhasználtam vagy fel szerettem volna használni. Ezek segítségével talán kicsit érzékeltetni tudom azt a munkamódszert, melynek kidolgozása Zórádhoz köthető, amit Fazekas is követ, amivel hajdan magam is dolgoztam, s amely a képregény iránt érdeklődő, a pályán első lépéseit megtevő rajzolóknak a jövőben talán szintén segítségére lehet…

Lazarus doktort a boldog emlékezetű Garas Dezső képére formáltam
A Steve McQueen egyik filmjéből vett jelenet – belesimítva Lazarusék házi poklának hétköznapjaiba
A zsémbes házisárkány ábrázolásához ez a kép ideálisnak ígérkezett…
A filmbeli jelenetben Garas Dezső valóságban érezhette kellemesnek az életet, Lazarus doktornak ezt az élményt azonban csak az álmok adhatták meg…