2012. július 9., hétfő

Szuperhősöm, a királylány


Ahogy egyre inkább elmélyedtem a manga formavilágában,  kezdett olyan érzésem lenni, hogy csináltam én már ilyet korábban, valahol, valamikor.


Persze nem tudatosan – arra emlékeznék. De biztos voltam benne, vagy negyedszázada már rajzoltam ilyen figurákat. Aztán beugrott: hát persze, Benedek Elek a Képes Újságnál annak idején folytatásokban megjelent A só című meséjéből készített történetemről van szó…

 
 

1988 körül itt, Magyarországon nem sokan láttak még japán animét vagy mangát  – persze én sem. Nem is az volt a rajzok stílusának előképe, hanem a kicsit képregényesre vett, amerikai rajzfilm, királylányokkal, királyfikkal, fehér paripával, meg hát mindennel, ami illik. A kettő között azonban sok volt a hasonlatosság: az alakok arányai, a nagyra nyitott, kifejező szemek, a figurák animálása... A rajzok eredetileg lavírozva, fekete-fehérben készültek, A/4-es méretben. Az oldalak negyede szabadon maradt, oda tördelték be a nyomdában a mese semmiben meg nem változtatott szövegét.


Akkoriban fedeztem fel, hogy ha kartonlapra fénymásolatot készítek egy tusrajzról, az vízfestékkel utóbb elkenődés veszélye nélkül kifesthető: így aztán később egy leendő meséskönyv alapjaként elkészítettem az egyes oldalak színes változatát is. Mikor 1988-ban aztán a Mi Világunkhoz kerültem, már más típusú munkákkal kezdtem foglalkozni, mesét többé már nem illusztráltam. Így bár a színes változat mindez idáig nem jelent meg még soha, a rajzokat megőriztem - és most adtak egy ötletet...
 
Mi lenne, ha megpróbálnám a királylányomat egy másik világgal összeházasítani?