Képregényiskola Fazekas Attilával 1. - A képregény, mint elbeszélés

A képregény vizuális, elbeszélő műfaj. Az alkalmazott grafikai stílustól függetlenül leglényegesebb sajátossága, hogy a cselekmény közvetítése általában két kommunikációs csatorna igénybe vételével történik az olvasó felé: a szöveg és a kép útján. Amikor az olvasó olvas egy szöveget, maga is a képek nyelvére fordítja le a történetet - elképzeli. A képregény alkotói átveszik a fordítás feladatát, s a történet számtalan lehetséges megjelenítési formáját egyre szűkítik: végső soron arra, ahogy a rajzoló látja, s a rendelkezésre álló eszköztár igénybe vételével ábrázolni tudja azt. A képregény alapja mindig a történet, melynek megjelenítésére a rajzoló vállalkozik. A történet, mely az egyszerű ötlettől, gegtől, szöveg nélküli, humoros vagy komoly cselekménysortól egy összetett mondanivalójú irodalmi alkotásig bármit lehet. 

1. Áron és a testőrképző. Szöveg: Kiss Ferenc. Három kockából álló, karikatúra-jellegű „csík”-képregény

A képregény ezerarcú, számtalan műfaji megjelenési formában létező, vizuális elbeszélés. A műfaj, a zsáner fogalmát a képregényben - Birkás Péter gondolatmenetét követve -    a filmhez hasonlóan úgy ragadhatjuk meg, mint azon alkotások rokonsági kapcsolatát, melyek hasonló történeteket dolgoznak fel, melyek esetében hasonló a konfliktus felépülésének és megoldásának rendje (a dramaturgia), hasonló helyszíneken játszódnak és a formai elemek használatában is megegyeznek. A képregény esetében beszélhetünk tematikus zsánerekről (western, sci-fi, történelmi, szuperhősös), de a tipizálás legtöbbször a dramaturgiai sajátosságokat is meghatározó formai jegyek alapján történik. A képregény-típusokat inkább kulturális eredetük (amerikai, európai, távol-keleti manga) alapján szokták megkülönböztetni, s ezeken belül számos alkategóriát is elkülöníthetünk.

2. Botond születése. A francia-belga BD formavilágához közel álló, a magyar gyermek-képregény hagyományaihoz is köthető akvarell-technikával készült, színezett karton

A képregény kezdetektől (az amerikai sajtóban való megjelenése) kétféle formanyelven szólalt meg. Az egyik a karikatúrából, a cartoon-ból táplálkozott – a másik a realisztikus sajtó-illusztrációs műfajból. A képregény és az animációs film a második világháborút követő évtizedekben a huszadik századi tömegkultúra egyik legfontosabb közvetítő eszközévé vált. Mikor az olvasó képregényt választ, döntését preferenciái, kulturális hovatartozása határozza meg. Az amerikai szuperhősös képregény éppúgy részévé vált a magyar közönség számára rendelkezésre álló kulturális kínálatnak, mint Disney, a francia-belga képregény történetei vagy a manga. Amikor a képregény készítése mellett döntünk, legtöbbször egy-egy műfaj, zsáner, grafikai stílus mellett is elkötelezzük magunkat. És legtöbbünk számára ez érzelmi alapú döntést jelent: azt a stílust választjuk, amivel olvasóként magunk is leginkább azonosulni tudnunk. 

3. A féllábú daru. Bocaccio elbeszélését Cs. Horváth Tibor alkalmazta képregényre. Felnőtteknek szóló, pikáns történet, európai karton-stílusban, franciás könnyedséggel

Mint kommunikációs formának, a képregénynek is megvannak a maga sajátos szabályai: amikor a cselekményt „átkódoljuk” a képregény nyelvére, ezek figyelembe vételével kell eljárni. A képregény szöveg és kép egysége: ezt az egységet a forgatókönyvnek kell biztosítania. A rajzoló minden esetben forgatókönyv alapján dolgozik – még akkor is, ha a „mit” és „hogyan” csak a fejében van meg, ha menet közben találja ki a dialógusok szövegét. Valamilyen előképe ugyanis mindig van a cselekmény bonyolításáról – mielőtt rajzolni kezd, el kell képzelnie, mit, hogyan kíván majd a papíron megjeleníteni. Legtöbbször azonban részletes forgatókönyv alapján kezd neki a munkának. Syd Field szerint a filmforgatókönyv képekkel operál, s ha definíciót keresnénk rá, azt mondhatnánk, nem más, mint történet képekben, párbeszédekkel és leírásokkal elmesélve, drámai szerkezet közegébe ágyazva. Ez igaz a képregényre is: a képregény-forgatókönyv műfaji sajátosságait – csakúgy, mint a film esetén - a kommunikáció módja, eszköztára határozza meg. 

4. Fazekas magyar történelmi tárgyú képregényei közül is kiemelkedik A karvalyos zászló. Egyedi kompozíciós megoldások, részletgazdagság, művészet- és kultúrtörténeti hűségre törekvés jellemzik az egységes oldalképet alkotó rajzokat, melyek a képregény klasszikus formavilágát szecessziós finomságú, könnyed rajzokkal ötvözik

A képregény – legalábbis az, amit „fogyasztásra”, mások szórakoztatására szánnak - olvasó-központú műfaj. Olyan dramaturgiát, formanyelvet, eszköztárat kell alkalmaznia, amely közönségét bevonja az információ feldolgozásának folyamatába. Érthetőnek, sőt: vonzónak kell lennie. A jó képregényben minden oldal, minden kocka az olvasóról szól: az alkotók neki mesélik el a történetet. Eleve a befogadóhoz szabott ábrázolási módban gondolkodnak, olyan képi eszközöket használnak, melyek könnyen, hatékonyan olvashatók. Sem a dramaturgiának, sem a formanyelvnek nincs „legjobb” módja, nincsenek egyedül üdvözítő szabályai. Vannak viszont törvényszerűségek, amelyeket felismerhetünk, s a stílustól tulajdonképpen nem függve alkalmazhatunk – melyek révén eredményesebben kommunikálhatunk a közönségünkkel. Ezek a szabályok megtanulhatók, alkalmazhatók, de a legkevésbé sem merevek – nyelvtanár barátom, Eva Braidwood örökbecsű szavai itt is érvényesek: mindegy, hány szabályt szegsz meg, ha kiválóan csinálod. 

5. A Prus A fáraó című regényéből, Cs. Horváth Tibor forgatókönyve nyomán készített történet rajzait is a részletgazdagság, s a pontos, történeti hűségre való törekvés jellemzi, a kompozíciók azonban zártabbak, a beállítások formálisabbak. Láthatóan a rajzoló itt még inkább képkockákban gondolkodik, melyek fegyelmezetten, a cselekménysorhoz kötve lépésről lépésre vezetik végig az olvasót az eseményeken.

Ez a kurzus nem „általában” a képregény készítéséről, a rajzolás szabályairól szól. A téma irodalma könyvtári, köztük az egyik legjobb, Scott McCloud A képregény mestersége című minden szempontból nagyszerű könyve magyar nyelven is az olvasók rendelkezésére áll. McCloud rendszerezve, logikusan, közérthetően, nagyszerű rajzokkal mindent elmond a mesterségről - már most hozzá utasítanám a bonyolultabb összefüggések megértésére törekvő olvasót. Mi kevésbé ambiciózus célokat tűzünk maga elé: a képregény-készítés egy olyan módszertanát próbáljuk bemutatni, mely a magyar képregény sokszor emlegetett, és sokak által eltemetett aranykorához, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek időszakához, a kor alkotóihoz, egészen konkrétan pedig Fazekas Attila munkásságához köthető - és, ha dramaturgiáról, forgatókönyvről van szó, nagyrészt Cs. Horváth Tiborhoz, akinek a műfaj magyarországi meghonosítása, elfogadottá tétele, szabályainak kialakítása köszönhető.

6. Az Atlantica gyermekei egy egészen más formavilágot jelenít meg. A kompozíció itt egész oldalas, az amerikai comics szabályait követő. A főkép beállítása kiegyensúlyozott, az oldal hangulatát az erőteljesen megrajzolt szörnyfigurák, s ezek ellenpontjaként a finom nőalakok képezik. Az egyes képkockák változatos plánokkal éppúgy vissza tudják adni a szereplők érzelmi állapotát, mint a környezet részlet gazdag sajátosságait.

Ahogy korábbi írásaimban már szóltam róla, Fazekas Attila alkotói pályája több szempontból is egyedülállónak mondható. A műfaj doyenje, Sarlós Endre mellett ő a legrégebben alkotó magyar képregény-rajzoló. 40 év alatt több, mint háromszáz képregényt készített, ma is folyamatosan dolgozik. A hetvenes évek derekán színre lépve megreformálta a klasszikus, a sajtó illusztrációs műfajból kinőtt magyar képregény formavilágát. Stílusa az idők során sokszor változott, alapvető jellemzői azonban változatlanok. A legtöbb alkotó-társsal is ő dolgozott együtt: bevallottan sokat köszönhet Cs. Horváth Tibornak, Kiss Ferenccel, Bán Mórral is nagyon sok történetet készített, s maga is sokszor írt forgatókönyveket. Kiadói tevékenysége is kiemelkedő: az általa alapított, s minden nehézség ellenére fenntartott Botond magazin a magyar történelmi képregény folyóirata lett – ez már történelem-népszerűsítő küldetésnek is tekinthető.

7. A Tűzvihar – 1956 műfaját tekintve: dokumentum-képregény. A forradalom eseményeit hitelesen, a helyszíneket, a kort nagy pontossággal ábrázolva mutatja be.

A klasszikus kor magyar képregényeinek túlnyomó része irodalmi művek adaptációiból készült, legtöbbször Cs. Horváth Tibor munkamódszerével, alkotói elképzelései alapján. Ez úgy a forgatókönyv-író, mint a rajzoló számára viszonylag kedvező helyzetet jelentett, hiszen a rajzoló általában elolvasta az „eredeti” irodalmi művet is, s a történetet mindazon információ birtokában teremtette újra, ami a könyv révén már rendelkezésére állt. Az igazi „szerzői” forgatókönyv ezzel szemben már részletesebb képutasításokat kell, hogy tartalmazzon: lehetőleg képkockákra lebontva rögzítve azt a cselekményt, szituációt, amit és ahogy a rajzolónak majd ábrázolnia kell. A kép szöveges elemei (a narráció és a szereplők által elmondottak) ezt nem pótolhatják. A rajzoló feladata elsősorban a kódolás: a leíró, szöveges információkat ő „fordítja át” képi nyelvre – kreativitása, képzelőereje és rajztudása segítségével, de a mesterség szabályai szerint.

8. Cs. Horváth Tibor (1925-1993)

A cselekményszövés, az oldal- és képkocka-szerkesztés szabályai, s különösen a képregény illusztrációs műfajára jellemző grafikai fogások, a képregény-kommunikáció hatékony nyelve elsajátíthatók. A képességek, melyre a rajzolónak szüksége van, ugyancsak fejleszthetők. A jó képregény titka azonban a kreativitás, az alkotókészség – a fantázia és a játékosság. Ezek is fejleszthetők – a problémamegoldó-képesség javítható, a „hagyományos”, „klasszikus” stílustól eltávolodva a nem konvencionális megoldásokat kereső, egyéni-eredeti látásmód alakítható ki. A mesterségbeli fogások elsajátítását Fazekas rajzainak felhasználásával mutatjuk be, de nem utánzásukra, s kivált nem másolásukra bátorítjuk a rajzhoz kedvet érző olvasót -  saját stílusát mindenkinek önállóan kell kialakítania. A következő hónapok során ebben szeretnénk az olvasónak segítséget nyújtani.

9. A Bán Mór regényéből készülő Hunyadi-képregény 28. része a grafikus rajzasztalán...

10. ... s ahogy az előző képen még kidolgozás alatt álló rajz a Fülesben megjelent. A kurzus olvasói Fazekas munkamódszerébe is betekintést nyerhetnek.

Végezetül egy feladat: A következő alkalommal a képregény-dramaturgia alapvető kérdései kerülnek terítékre. Arra kérem a vállalkozó kedvű olvasót, hogy az első hét, illusztrációként használt képregény-részlet közül válasszon ki legalább hármat, s próbálja leírni, mit lát az egyes rajzokon, mutassa be saját szavaival az ott megjelenített cselekménysort. Ha van kedve, gondolja tovább 3-4 újabb kockával a történetet! Írja le azt is, milyen útmutatást, képutasításokat adna a rajzolónak az egyes kockák elkészítéséhez.