2012. július 15., vasárnap

... és most valami új következik!


22 évvel ezelőtt, 1990 nyarán jelentek meg utoljára nyomtatásban képregényeim. Annak az évnek tavaszán nem a pálya hagyott el engem: én döntöttem úgy, hogy felhagyok a rajzolással. Ennek okait másutt már részleteztem – itt és most legyen elég, hogy akkori döntésemet ma is megalapozottnak tartom s azóta sem bántam meg. 



Szeretetem, vagy inkább rajongásom a műfaj iránt azonban megmaradt. Az elmúlt évtizedekben sem hagytam fel a képregény és a képregényre vonatkozó irodalom gyűjtésével. Az egykori, jól-rosszul űzött mesterségre egyre inkább, mint komplex, tanulmányozásra méltó kulturális jelenségre tekintettem. Megpróbáltam a magam számára feltárni történetét, összegyűjtöttem jelentős alkotóinak munkáit, a megértés szándékával tisztázni műfaji sajátosságait, dramaturgiáját. Az, hogy egykor magam is próbálkoztam a rajzolással, sajátos többlettel gazdagította látásmódomat. Életemnek azt a korábbi fejezetét azonban lezártnak tekintettem, s idén januárig soha nem terveztem, hogy újra megnyitom.


Januárban pusztán az alkotás öröméért kezdtem újra rajzolni, csak az emlékezés okán vettem elő a régi rajzokat, s fogadalmat tettem Zórád emlékének: képregényt bizony én már soha nem fogok készíteni. Másként alakult, s most már biztos, lesz folytatás. Az első munkára készülve úgy gondoltam, felidézem az utolsókat is. A Hahota 1990. évi 38. számában Szima Tom felügyelő (akit a Képes Újságban még dr. Szimath-nak hívtak) és különleges osztaga rejtvény-krimi keretében indult új bevetésre. A Mi Világunk számára addig a Hód és a rémült kísértet első két részét készítettem el – ezt később más rajzolók folytatták, illetve fejezték be. 22 évvel ez előtt, 1990 nyarán jelentek meg utoljára nyomtatásban képregényeim. Lesz folytatás, de nem attól a ponttól, ahol egykor abbahagytam - hisz oda többé már nincs visszatérés. Most valami új következik…

Ismerős arcok... Honnan is?