2015. december 7., hétfő

Amikor a szuperhősök is a háborúba mentek – Pearl Harbor képregényes emlékezete


1941. december 7.-ét, Pearl Harbor a japánok általi megtámadásának napját a gyász és a harag őrzi az amerikai nemzeti emlékezetben. December 8.-ától az USA hadban állt a Japán Császársággal – földön, vízen, levegőben Amerika számára is elkezdődött a második világháború. A valódi csaták mellett a harc egy másik világban is kezdetét vette: az amerikai képregény szuperhősei az újságosstandokon is hadat üzentek Németországnak és Japánnak

A szuperhősök addig jobbára Hitler ellen, az európai háborúban vitézkedtek: az Egyesült Államok ugyan a háború kezdetétől hivatalosan még elzárkózási politikát folytatott, a szórakoztató képregény azonban már szövetséget kötött Nagy-Britanniával. Bizonyos idő persze kellett ahhoz, hogy az első „igazi” háborús képregények elkészüljenek. Leggyorsabban a Marvel elődének, a Timely Comics-nak sikerült, mely az Amerika kapitány 1942 áprilisában megjelent 13. füzetében állt bosszút a Pearl Harbor elleni második támadásért.

Az elsőre ugyanis már egy évvel korábban sor került – igaz, csak a comics világában. Az amerikai képregény-történészek a Pep Comics 1940. évi negyedik számában napvilágot látott történetet legtöbbször óvatos távolságtartással értékelik, s nem akarnak holmi prófétikus jelentőséget tulajdonítani neki. Pearl Harbor, az USA csendes óceáni flottatámaszpontja bármely ellenségnek kívánatos célpont lehetett, így a történetbeli muszkóniaiak számára is. Amerikai (akkor) első számú patrióta szuperhőse, Shield azonban beavatkozott a harcba – s a gaz ellen véres fejjel hanyatlott alá.

Az igazi, japán támadáskor azonban más elfoglaltsága lehetett – mint ahogy a többi szuperhősnek is. A nemzet haragja azonban elszabadult, s a sok százezer önkéntessel együtt a képregényt is háborúba küldte. Az „emlékezz Pearl Harborra” egy egész generációt mozgósító hívószó lett, az óceánon át elszántan Japán felé masírozó, képregény-hősként ábrázolt óriás, Uncle Sam pedig a bosszú jelképe.

Amerika kapitány az egyenruhás Hirohito-hoz intézett szavai („Te kezdted el... - és most fejezzük be!”) azonban már csakugyan prófétikus erővel bírtak.  A kiadók egymást licitáló lelkesedéssel vetették magukat az új témára, de persze nem hanyagolták el az európai hadszínteret sem: Amerika a képregényben nap, mint nap megnyerte a kétfrontos háborút. 1945-ben aztán már a valóságban is…

Pearl Harbor emlékezete azonban az amerikai képregénnyel maradt, bár az elmúlt évtizedek során már egyre inkább a dokumentarista jellegű ábrázolás felé fordult. A 2001-ben három füzetben megjelent feldolgozás próbálja rekonstruálni az eseményeket, de hatvan év hőskultuszától nem tud, s nem is akar megszabadulni ez a mese sem…

Pearl Harbornak természetesen az aranykorban a magyar képregény is emléket állított – méghozzá a korszakhoz illő, sajátos körülmények között. 1967-68-ban a Népszavában folytatásokban jelent meg a szovjet szerző, Roman Kim Elolvasás után elégetendő című kémtörténetének Cs. Horváth által írott s Sebők által rajzolt képregény-változata, melynek 34-40. folytatásai mutatták be a támadást.
 
 
 

A rajzok meglehetősen elnagyoltak, Sebők a megszokottnál jóval kevésbé ügyelt a korhű ábrázolásra (olyan autókat is belerajzolt például a történetbe, melyek csak a hatvanas években jelentek meg az utakon), ám (s ezért jelenhetett meg) illő módon leleplezte az imperialisták mesterkedéseit. Ám ha azt nézzük, hogy a „másik oldal” szerint a háborút végül Superman nyerte meg, el kell néznünk a magyar képregénynek is némi csúsztatás...