2015. december 23., szerda

Ajándék Hauitól – három képregény, karácsonyra




Ha Kecskemétről érkező, nagy alakú borítékokkal kopogtat az ajtón a postás, mindig tudom, felbontanom sem kell a küldeményt - ránézésről tudom, hogy Haui Jóska barátom ismét gondolt rám. Hol meséskönyveket rejt a boríték (Artúr unokám feketeöves rajongója lett Jóska csengő-bongó rímekre rajzolt kedves történeteinek), hol ritka francia nyelvű képregény-történeti albumot, hol pedig, mint most, karácsony előtt néhány nappal is, képregényes füzetet. Az abban szereplő három történet - A gólyakalifa, A pokolba tartó vonat, Családom és egyéb állatfajták - képi világa különbözik - ám mindegyik hangulatos, magas színvonalú, fegyelmezett és végtelenül professzionális alkotás. 


Mindhárom irodalmi mű adaptációja - az első két történet feldolgozása Jóska munkája, a harmadik Kiss Ferié. A gólyakalifa 2014-ben a Fülesben ment folytatásokban, A pokolba tartó vonat - ifjúkorom egyik legkedvesebb tudományos-fantasztikus elbeszélése - a Galaktika 2014 március-áprilisi számaiban jelent meg. A Durrell-feldolgozás majd’ két évtizeddel korábban, 1997-ben keletkezett, a Kis Füles 1997-1998-as számaiban olvashatta először a Nagyérdemű. A belső borítón kedves ajánlás kíván jó szórakozást az összeállításhoz a „Szürke Testvérnek” (lám, valaki emlékezik még a 2015-re „programadónak” szánt év eleji írásomra!), a kivitel igényes és szép, a rajzok gyönyörűségesek - minden személyes vonatkozástól eltekintve is érzem: így év végén a hazai „underground” képregény-kiadás újabb jelentős értékkel gazdagodott.


Gyorsan írok egy köszönőlevelet Jóskának, s persze nyomban elhatározom, hogy a nyilvánosság előtt, posztban is kifejezem majd örömöm. Kérdezem, mennyiért, hol kapható a kiadvány, ami - ebben biztos vagyok - rajtam kívül még sokakat, a hazai képregényes gyűjtői kemény magját is érdekelhet. A válasz meglepő: sehol. Az albumot Haui rokonai, közeli barátai számára, ajándéknak szánta - Isten tartsa meg kedves szokásait! Faggatom a képregények kiválasztásának hátteréről, különösen A gólyakalifáról, ami legalább annyira aktuális, mint amennyire kortalan klasszikus, s melyben az értő olvasó számos kulturális „kereszthivatkozást” fedezhet fel...


„A gólyakalifát épp délután olvastam át mert, ugye Star Wars-járvány van és a szövegben, rajzban erre, de sok más ismert filmre, képregényre is számos, konkrét utalás található. Még némi politika, történelem és legújabb kori magyar képregény-idézet, ismeret is. Pl. Kalyber Joe két helyen is megtalálható, s hozzá több sornyi szó szerinti átvett szöveg Pilcz Rolandtól. A Kalyber-történeteknek köszönhető hogy az eredetileg sima Hauff adaptálásból ilyen személyes, számomra és remélem másoknak is szórakoztató szkeccs született.” - mondja Jóska. Csakugyan: a történet nem csak a sztori okán köti le az olvasót, de ezekkel a szórakoztató, szövegbe rejtett utalásokkal is. A pokolba tartó vonat szöveghű elbeszélése a történetnek: grafikai megoldásai szépek, az oldalak változatosak, a színvilág telitalálat - igen, Haui ezt is tudja, így is tudja.


A Durrell-adaptáció Kiss Feri munkája. A kilencvenes évek vége felé született, Feri forgatókönyv-írói pályájának felívelő szakaszában. Nem akart (miért tette volna?) elszakadni az irodalmi feldolgozások Cs. Horváth Tibor által lefektetett dramaturgiai szabályaitól. A cselekményt szükség szerint tömöríti, párbeszédei élénkek, találóak, de hagyja „beszélni” Durrellt is - Jóska rajzai meg „hozzásimulnak” a szöveghez, „hozzák” a kor és a könyv hangulatát. A képekbe rejtett gegek működnek, a „kiábrázolt” történet ragadja magával az olvasót - az egész működik, ami az adaptációs képregénynél azért csak akkor szokott előfordulni, ha a dramaturg és a rajzoló egyaránt sikerrel hangolódik az eredeti mű szerzőjére és a mű mondanivalójára. Közvetett módon a kötetet Jóska Kiss Ferinek ajánlotta - a hátsó borítón a tőle származó idézetekkel érzékelteti az alkotótárs a művek megszületésére, megjelenésre gyakorolt stimuláló és proaktív hatását.


Az album, mint fentebb írtam, kereskedelmi forgalomba nem kerül - mindössze negyven példány készült belőle, melyből kilenc már karácsony előtt célba ért. Haui nem zárja ki, hogy, ha lesz rá érdeklődés, később a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszi. A három képregény értékes és emlékezetes záróakkordja lett a múlt értékeit megőrizni kívánó 2015-ös képregény-kiadásnak, annak a vonulatnak, amihez a Kiss Feri által szerkesztett (és bizony méltatlanul kevés szakmai elismerést kapott) KKK-albumok képezik a gerincét. A klasszikus magyar képregényes hagyomány kevés alkotó munkásságában él már csak tovább - Haui közéjük tartozik. Köszönöm, köszönjük, Jóska! Boldog karácsonyt neked – boldog karácsonyt nektek is, magyar képregény-kedvelők!