2015. december 4., péntek

Királylány volt felesége – Gérard Philipe legismertebb alakítása filmen, képregényen




93 évvel ezelőtt, 1922. december 4-én született Cannes-ban, s 1959. november 25-én hunyt el Párizsban Gérard Philip, Franciaország máig egyik legkedveltebb filmszínésze. Színpadi és filmes sikereit Gérard Philipe-ként aratta, az ötvenes években így rajongott érte Európa lányainak, asszonyainak igen jelentős része. Hazánk sem volt kivétel. Intellektuális játéka, jellemábrázoló képessége, árnyalt művészi eszközei mindenképpen a huszadik század filmművészetének élvonalába emelik – de remekül megállta a helyét kalandfilmekben és vígjátéki szerepekben is.


Magyarországon (is) legismertebb filmjének, a Királylány a feleségemnek, s így közvetve neki köszönhető az európai képregény egyik nagy sikersorozata. Eredeti címe Fanfan la Tulipe, Tulipános Fanfan volt – a francia kalandfilm legjobb hagyományainak szellemében 1951-ben rendezte Christian-Jaque (1904-1994). Fanfan közismert nép hős volt, Émile Debraux egy 1819-ben született dala nyomán vonult be a francia kulturális köztudatba: az alakot, aki később legenda lett, tehát ő teremtette meg.


Philipe partnere az akkor 25 éves, elragadó Gina Lollobrigida volt – a nézők imádták a nagyszerű párost, a pimasz, de nagyon is szerethető népi hősről és szerelméről szóló, szórakoztató kis történetet. Mely rögtön utat talált a képregényhez - méghozzá két formában. A legkorábbi Fanfan-történetek egyike  Henri Dimpre nevéhez (1907-1971) nevéhez köthető, képaláírásos, a kor követelményeinek megfelelően színezett rajzsorozat a Vedette gondozásában jelent meg.

1952, a premier éve a francia képregény szempontjól különösen jó és termékeny esztendő volt: a kor egyik népszerű képregényes magazinja, a L’Intrépide ugyancsak elindította a  maga változatát. Szövegét Jean Prado írta, a képeket - a főszereplő figuráját kicsit Philipe alakjához igazítva - Etienne Le Rallic rajzolta. Az első folytatás a magazin 1952. évi 129. számában jelent meg.

A rajzoló, a francia alkalmazott grafika nagy alkotója, Étienne Le Rallic (1896-1968). A tehetséges, népszerű és igen termékeny sajtóillusztrátori múlttal rendelkező művész a harmincas évek végén fokozatosan váltott, s a második világháború utáni francia realista képregény egyik legnagyobb alkotója lett. Híres történelmi-kosztümös sorozata, az 1948-ban indult Le Capitaine Flamberge (kalandjai új kiadásban 1979-ben album formájában is megjelentek) 1951-ben ért véget, a Fanfannal lényegében a már kialakított formavilágot vitte tovább.  

A sorozat 1956-ig futott – képregényes emlékezetét aztán gyorsan elhomályosította az 1971-től a Pif-ben megjelenő, Jean Sanitas, Christian Gaty és Lucien Nortier által jegyzett új történet-folyam. Finom, pontos, szépen megkomponált rajzok voltak ezek, egyedi stílusban - a halhatatlanságba távozott Gérard Philipe főszereplésével. Az első folytatás a Pif  121. számában jelent meg, lelkes főszerkesztői felvezetővel, az utolsó 1980-ban, a lap 582. számában.

 

A francia képregény-rajongók bánatára az ötvenes évekbeli Fanfan új kiadásban azóta sem hozzáférhető - szemben a Pif-es sorozattal, mely később albumok formájában is napvilágot látott, sok epizódja pedig Pajtás-kiadványokban és (köszönet yuyunak a kiegészítésért) a Pesti Műsorban, magyar nyelven is. Filmképregény a történetből azonban kizárólag Magyarországon készült – az érdem Fazekas Attilát illeti, aki 2003-ban, a Fülesben folytatásokban rajzolta meg azt. 


Fazekasnak, mint Kósa Pál arra felhívta a figyelmemet, nem ez volt az első találkozása a főszereplővel. Mikor 1990-ben a Móra kiadónál magyarul is megjelent Jean Muray Tulipános Fanfan első kalandjai (Les premiers exploits de Fanfan la Tulipe) című, Franciaországban először 1957-ben kiadott regénye, őt kérték fel a címlap elkészítésére és a kötet illusztrálására. Az 1787-ben kezdődő történetben a 13 éves Fanfan elindul a szülői házból (pontosabban: az öreg malomból), hogy a forradalom előtti Franciaországon csatangolva barátjával, Kövér Pierre-el hol itt, hol ott keveredjen izgalmas helyzetekbe, sőt, egy szőke kislány révén szerelembe is…

 

Ragaszkodva a film cselekményéhez, látványvilágához Fazekas a 13 évvel később készült képregényben ismét „valósághű” történetet alkotott, alakjainak az igazi filmbéli szereplők vonásait kölcsönözte. A fordulatos, szórakoztató, akciódús, ugyanakkor igazi, könnyed, amolyan „franciás” történet egy napon talán majd a frankofon világba is utat talál. A Philipet, az isteni Lollot és a jó  filmeket kedvelő magyar közönség számára azonban mindig emlékezetes képregény-olvasmány marad - méltó a nagy francia filmszínész emlékéhez.