 |
| Sebők Imre rajza (1951)
[Kissfery digitális
archívumából]
|
Ha még mindig cucializmus lenne
Magyarországon, november 7.-én ünnepelnénk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom
98. évfordulóját Emlékkönyvek, albumok, operaelőadás, balett, kormányzati weboldal, reklámkampány (Nem! A migráncsok sem vehetik el tőlünk Október igazságát!), ünnepi objektumátadások (Újabb hat stadion lelátóján zúghat jövő héttől Lenin neve) köszöntenék a jeles napot – talán még képregényes kötet is
megjelenne a tiszteletére. Ennek okán, meglehet, szó esne a műfaji elődökről
is…
 |
| Zórád tankönyv-illusztrációja 1952-ből |
Én
kiváltképp megszólítva érzezném magam, hisz bő negyedszázada egy történettel
magam is gyarapítottam az Októbert és Lenint megéneklő képi eposzok sorát. Melyek
– talán kicsit meglepő módon – nem voltak oly sokan: még kiváló gyűjtő
barátaim, Kissfery és Szakács György segítségével is alig
néhányat sikerült találnom. Így aztán, hogy legalább egy tisztességes megemlékezésre való kép összegyűljön, kénytelen voltam a képregényesek által
készített, ötvenes-hatvanas évekbeli sajtó- és könyvillusztrációk háza táján körülnézni…
 | |
| Pajtás-címlap 1955-ből - a jobb felső sarokban Zórád rajza
[Kissfery digitális
archívumából]
|
Kertész Sándor a Primanima fesztiválon
néhány éve tartott előadásában a Pajtásban megjelenő képregényeket három fő
csoportra osztotta. Az úttörőket középpontba állító gyerekkalandok és a
kosztümös történelmi elbeszélések mellett a harmadik ág a politikai-nevelő
célzatot sem nélkülöző, Sándor által „partizánosnak” nevezett vonal volt. Akadtak persze átfedések: a Vologya utcája vagy A tőr (szovjet
szerzők átpolitizált, nagyrészt a Nagy Honvédő Háború idején játszódó
ifjúsági regényei) mindhárom zsánerbe belefértek. Bár partizános-háborús
képregény más lapokban is rendszeresen jelent meg, a munkásmozgalom-történet, s
ezen belül Október témája kizárólag az ifjúsági sajtóban (Tábortűz,
Pajtás) „jött elő”. S érdekes módon inkább mellékszálként: magáról a
forradalomról 87-ig valójában nem készült önálló feldolgozás.
 |
| 1951-ben a Pajtásban egy győrszentiváni tanuló verse köszönti az ünnepet - az illusztráció ismét Zórád munkája
[Kissfery digitális
archívumából]
|
A magyar képregény megteremtői s
leendő nagyjai az ötvenes évek elején nagyrészt sajtó- és könyv illusztrációkat
készítettek. Zórád, mint a Pajtás legtöbbet foglalkoztatott
rajzolója számról számra hihetetlen mennyiségű képet készített. Ezek vagy irodalmi
illusztrációkul szolgáltak (és az „irodalmat” tágan kell érteni: a Rákosi
pajtást dicsérő fűzfapoéta verse éppúgy bekerült a lapba, mint Krúdy,
Mikszáth novellái), vagy a szorgos hétköznapok életképeit „dobták fel” –
esetleg valami piros betűs ünnepet köszöntöttek. Március 15., április 4., május
1. és november 7.-e majdnem egyenlő súlyú figyelmet kapott – legnagyobbat talán
mégis a felszabadulás.
 |
| Lenin-anekdota 1956 szeptemberében a Pajtásban, Zórád illusztrációval. Abban az évben a nagy októberre emlékező szám valahogy kimaradt...
[Kissfery digitális
archívumából]
|
Lenin amolyan Jokerként bármikor
bevethető volt: a lelkes pionyírral, az öreg muzsikkal vagy tettre kész
bolsevikkel való találkozását ezerféleképpen örökítették meg. S mivel még az
ötvenes évek elején vagyunk, bizony sokszor tűnik fel Sztálin alakja is
– csakúgy, mint legjobb magyar tanítványáé.
 |
| A Téli Palota ostroma Zórád rajzán - 1958 |
A kor tankönyv-illusztrációiban
is rendre megjelennek a mozgalmi kánon nagy eseményei és alakjai: az októberi
forradalom, a Szovjetunió dolgos hétköznapjai és a szovjet emberek
minden felhőtől mentes élete, a felszabadulás, a kommunista
építőmunka....
 |
| Kiről beszélünk ma? Ma Sztálinról elvtársról beszélünk. Kicsoda Sztálin elvtárs? Ő a Szovjetunió vezére. - Orosz nyelvkönyv 1951-ből, Sebők rajzával
[Kissfery digitális
archívumából]
|
Sebők éppúgy rajzolt asztalánál ülve a nép javán munkálkodó Sztálint,
mint Zórád (s még nagyon sokan), s mert irgalmatlanul tudták a
szakmát, persze ezt is jól csinálták. Egyiküket sem fenyegette a veszély, hogy
elnyeli őket a szocialista-realista művészet: ahhoz mindketten túl jónak bizonyultak. Munka volt ez számukra, s legyünk őszinték: a korabeli viszonyokhoz
képest nem is annyira rossz megélhetés.
 |
| Lenin a Tábortűzben - 1958.
[Kissfery digitális
archívumából]
|
Az első képregény, melyben a
cselekmény az októberi forradalomból „nőtt ki” a Tábortűzben jelent meg,
1958-ban. Ferenczi Béla történetében 1917-ben négy magyar elindul egy
észak-oroszországi hadifogolytáborból, hogy rénszarvas-szánon Petrográdra jusson. Mi egyéb járna a fejükben, mint a hazatérés, s persze az, hogy a forradalmat
Magyarországon is kirobbantsák. Nem más, mint maga Lenin közli velük a jó hírt,
hogy ez bekövetkezett – s hozzá járul ahhoz, hogy otthon harcoljanak tovább. Szemere Antal Leninje „hozza” a kánon követelményeit, s ő áll a kicsit formabontó kompozíció középpontjában.
 |
|
Nagyapó, mi az hogy... - Sebők rajza zseniális, a sutka
azonban halovány a Füles a negyvenedik évfordulót köszöntő számának
címlapján [yuyu scan] |
Az abban az évben indult Füles
sem állhatta meg, hogy 1957-ben ne köszöntse legalább egy rajzzal a Nagy
Október 40. évfordulóját. Kínban lehetett a szerkesztőség, hisz a lap (hosszú
idő után elsőként a magyar sajtóban) amolyan apolitikus vállalkozásként indult.
Az október és a forradalom szavak akkor még igen másként csengtek együtt,
nagyon nem volt tehát mindegy, milyen kontextusban emlékeznek meg az
eseményről. S persze: hogyan. A Füles címlapja akkoriban inkább
színes (itt-ott már a pikantériát sem nélkülöző) rajzoknak volt
fenntartva, inkább a hátsó borítóra kerültek aktuálpolitikai indíttatású üzenetek. És bár biztos csábító volt a gondolat, hogy a „népek börtönétől”
való megszabadulást egy mindössze rabláncba öltözött orosz lány láncvesztésének folyamatával
érzékeltessék, becsületesen legyűrték a késztetést. Sebők szépen
kidolgozott rajzán a lenini „régi gárda” az 1937-es Nagy Terrort nyilván
véletlenül túlélt tagja és kis unokája épületes beszélgetését láthatjuk – s bár
a poénon való kacagtunkban nem szakadunk szét, értékeljük a próbálkozást.
 | |
| Iljics és a pionyír - Sebők rajza a Képes Nyelvmester 1970. évi első számából
[Kissfery digitális
archívumából]
|
A Tábortűz ugyan 1965-ben
megszűnt, de a közben már népszerűvé vált, s nyomdatechnikailag sokkal
igényesebb Képes Nyelvmesterben – különösen az orosz nyelvű oldalakon –
a képregényt is készítő illusztrátorok vidáman ápolták tovább Iljics és Október kiábrázolásának kultuszát. Teszem hozzá
gyorsan: komoly konkurenciával, hisz ezek voltak a szovjet kollegáik első
számú exportcikkei is, s nagyon sokszor az ilyen témájú történetekhez a
szerkesztők inkább a tiszta forrásból választottak képeket.
 |
| John Lassen küldetése - 1971
[Szakács György digitális
archívumából]
|
1967-ben
(a képregény szempontjából jó év volt pedig) az ötvenedik évforduló
megünneplése valahogy kimaradt a magyar ifjúsági sajtó ágendájából. A Pajtásban sok év kihagyással 1971-ben jelent meg újra
Lenin: Papp László és Zórád 1971-es, Lékai János életének
főbb állomásait bemutató munkásmozgalom-történeti tárgyú képregényében (John
Lassen küldetése). A történet Lékai pályája kapcsán húszas évek néhány
legendás, mozgalmi szempontból is szerepet játszó helyszínét is bemutatja: a
pesti Japán kávéház, a Lánchíd, az Eskü tér házai éppoly
aprólékosan kimunkált rajzokon jelennek meg, mint a bécsi múzeumok vagy épp Moszkva,
Petrográd jellemző hátterei. Lékai 1921-ben Moszkvában
találkozott Leninnel – Zórád rajzán bár Iljics ugyan bátorítóan
mosolyog, kicsit azonban talán jobban emlékeztet egy Tatársztánban közeli
rokonokkal rendelkező használtautó-kereskedőre, mint az illendő volna. De hol
voltak még 1971-ben a tatár használtautó-kereskedők?
 |
| Üzenet a XXI. századba - 1974.
[Szakács György digitális
archívumából]
|
Három évvel később a lap rutinos
forgatókönyv írója, Vasvári Ferenc és Szitás György 16 részes
képregény formájába öltözött tanmeséje zúdult a gyanútlan úttörőkre. Az Üzenet
a XXI. századba 2000. december 31-én indul, mikor az akkor 1974-ben még építés alatt
álló paksi atomerőmű lakótelepén Pityu, a Rakéta őrs vezetője
szilveszteri mulatságon látja vendégül kis pajtásait. A postás azonban
rejtélyes csomagot hoz, melyből kibomlik a szocializmus győzelmét végül elhozó
század viharos története. A rajzolt képregény-oldalak mellett egy-egy
feldolgozott korszak néhány jellemző fényképe is elhelyezésre került. Az
októberi forradalomról szólva természetesen Lenin sem maradhatott ki –
Szitás szerencséjére (mert ezek a rajzok amúgy nem nagyon gyarapították
dicsőséglistáját) azonban őt nem kellett a képregénybe „beledolgoznia”.
 |
| Volt egyszer egy család - 1977
[Szakács György digitális
archívumából]
|
A hatvanadik évforduló azonban
végre méltó képregényes megünneplésben részesült. A Buddenbrook-ház, a Forsyte-saga
és a Szabó család után a XX. századi egyetemes emberi kultúra újabb ikonnal
gazdagodott: Parlovékkal. Megint Vasvári a forgatókönyv-író, aki
történetével igyekezett felnőni Thomas Mannhoz és Galsworthyhez, Liska
Déneshez és Baróti Gézához. A rögtön az Űrtörpék fogságában című
történet után következő sorozat (Volt egyszer egy család) a szó szoros
értelmében élénk színekkel festette meg az októberi forradalom előtti évtizedek s
a forradalom történetét: Endrődi István rajzai ugyanis színesben
jelentek meg. Hogy miért pont őrá bízták ezt a politikai szempontból oly kényes
történetet, rejtély: talán mert nem volt más, aki elvállalta volna. Zórád
ekkor már nem dolgozik a Pajtásnak, vője, az úttörők lapjában mindössze
egy történetet jegyzett Feyér Balázs aligha tudta volna megcsinálni, Szitás meg nem kapkodott a
feladatért. A karikatúrista Endrődi egyéni eszközeivel ezt is
becsülettel oldotta meg: rajzai karakteresek, s bár nem az elterjedt „realista”
képregény-felfogásban készülnek, mégis sajátos művészi értéket képviselnek. Az
1978-al kezdődött évtized aztán már nem kedvezett a politikai képregénynek. A
Pajtás elvesztette önálló profilját, s kevés kivétellel a francia Pif-ből
átvett történetekből építkezett. Az a kevés magyar képregény, ami itt megjelent
vagy újraközlés volt, vagy – Dargay és Endrődi rajzaival –
gyerekeknek szóló, szórakoztató történet.
 |
| Szokolov sokszor közölt festménye Október Leninjéről egy általános iskolás szovjet történelemkönyvben (1986) |
Az, hogy az Igaz Szóban legyen
a Nagy Október 70. évfordulóját köszöntő képregény (hm, pedig ennyi év után akár le is
tagadhatnám) tőlem származott. Czinege elvtárs hosszas regnálását
követően Oláh István rövid minisztersége, majd Kárpáti Ferenc
alatt sokat változott a hadsereg, s nagyot a katonai sajtó: az elöljárók már nem igényelték a régi ikonok fényezését. Főszerkesztőmmel, Barkovits
Istvánnal mégis úgy véltük, jó lenne a „spanyolos” megemlékezés után egy
újabb évfordulós képregény: az ötletet, hogy John Reed könyvét „zenésítsük
meg”, én szállítottam. Ártani mindenesetre nem fog a renoménknak, gondoltuk –
és alighanem igazunk volt. Barkovits megírta a forgatókönyvet, én meg elporoszkáltam
a Bölcsészkar épületének földszintjén lévő szovjet könyvesboltba, s három korsó Gösser-sör
áráért összevásároltam egy komplett kézikönyvtárat Október képes ábrázolásaiból.
 |
| A történet legtöbb eredeti rajza fennmaradt - az első oldal első képe is |
Hat fejezetben 12 lapon vettük
végig az eseményeket. A rajzok persze idealizáltak voltak, a beállítások
statikusak, a lavírozás gyengécske és kifestőkönyv-szerű – de (különösen az
Igaz Szó-nál néhány évvel korábban az asztalra tett történetekhez képest)
néha már egészen képregényessé sikeredett. Komolyan vettem a korhű
ábrázolást, s bár itt-ott elfeledkeztem a figurák az évszaknak megfelelő
felöltöztetéséről (a Szmolnij elé kiskabátban küldtem ki silbakolni egy
boldogtalan sorsú tengerészt), mindent próbáltam a források alapján lehetőleg
hitelesen rekonstruálni. Ahogy a forradalom kulcsfiguráit is… Megjelent a történetben Sztálin, Trockij, Lunacsarszkij, Kornyilov és Kerenszkij, s persze tömegével a zemberek: proletárok, parasztok, katonák, matrózok, leendő komisz árok, egyszerű, kétkezi
cár-gyilkosok.
 |
| Utánam, elvtársak! |
Igaz, már a munka kezdetén bele
is szaladtam egy komoly dilemmába: hamisítsak-e történelmet vagy ne? Később erről
cikket is írtam, ami ugyan nem jelent meg sehol, de archívumomban megmaradt –
így át is adnám a szót negyed századdal ez előtti önmagamnak.
 |
| Szjerov híres képe, újratöltve - azért az eredeti sokkal jobb volt... |
„Az októberi forradalomról
készítek épp sorozatot. Mindazt a (képes)könyvet, amelyből a kort, az
embereket, a hangulatot rekonstruálni lehet, beszereztem, s leültem rajzolni.
Lenin szakállánál azonban megakadtam. A korral foglalkozó igen sok hazai és
szovjet kiadvány átlapozása után sem találtam olyan fotót, amely Leninről
ezekben a forradalmi napokban készült volna. Ha fotó nincs is, vannak a
’történelmi’ festmények – Szokolov, Szjerov, s a kortársak grafikailag pontos
ábrázolásai. Ezek legnagyobb részén a forradalmat győztesen megvívó
proletariátus vezére szakállal szerepel. Majd’ minden könyvben ott van azonban
az az igazolványkép, mely Leninről 1917 augusztusában készült, s mely őt
szakáll és bajusz nélkül, szőke parókával ábrázolja. Ezzel a hamis igazolvánnyal jutott vissza október forradalmi napjaiban Petrográdba.”
 |
| Lenin a Szmolnijban az októberi forradalom napjaiban - a hivatalos ikonográfia megszokott ábrázolása |
„Volt, vagy nem volt tehát Leninnek szakálla 1917 októberében? A szemtanú, John Reed szerencsére leírta,
hogyan látta a forradalom második napján őt: ’Zömök termet, rövid nyak,
kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt
száj, erélyes, sima áll, amelyen már serkentek a hajdani és majdani jól ismert
szakáll borostái.’ (John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot, Kossuth
Könyvkiadó, Budapest, 1983, 98. oldal). Ez alapján bizony a rajzolónak le
kellene vonni a következtetést: a forradalom vezérét ezekben a napokban
hitelesen csak férfiúi dísze nélkül szabadna ábrázolnia…”
 |
| Mint a forrásként felhasznált könyv ábrája is mutatja, bár még a korabeli teherautókat is igyekeztem hűen megrajzolni, Lenin szakállán végül kicsorbult a hitelesség borotvája... |
Dilemmám lényegét akkor az
jelentette, hogy – követve a valóságot – miként fogadnák olvasóink, és
főként kritikusaink a forradalmat győzelemre vivő, de szőrtelenített Lenin ábrázolását?
Kész-e a világ már a Nagy Októbert illető, teljes, szakállvesztett igazságra? Hosszas
töprengés – és főszerkesztőmmel való tanácskozás után - úgy találtuk, nem - így
aztán folytattuk a hét évtizede tartó történelem-hamisítások sorát.... Mint néhány
évvel később aztán a valódi szovjet történelemmel szembe nézve kiderült:
messzire nem ez volt a legnagyobb.
Lenin, tanultuk hajdanán, élt, él és élni fog. Alakja örökre velünk marad - napjaink orosz képregényében is... Alekszej Lipatov 2000-ben készült, Sztálin Hitler ellen című történetében (Сталин против Гитлера) (angol nyelven itt érhető el) Október két vezére együtt száll szembe a gonosszal. És egy szuperhős szakállával aztán végképp nem illik kötözködni…
Lenin, tanultuk hajdanán, élt, él és élni fog. Alakja örökre velünk marad - napjaink orosz képregényében is... Alekszej Lipatov 2000-ben készült, Sztálin Hitler ellen című történetében (Сталин против Гитлера) (angol nyelven itt érhető el) Október két vezére együtt száll szembe a gonosszal. És egy szuperhős szakállával aztán végképp nem illik kötözködni…
