Júliustól indul az on-line képregényiskola

Van egy, a 16. századból származó angol közmondás:  „Jt is ywrite that euery thing Hymself sheweth in the tastyng”. A magyar nyelvben már modernizált változatát használjuk: a puding próbája az evés. Nagy bölcsesség: arra a tényre utal, hogy valaminek az értékét csak annak a célnak szemszögéből vizsgálva mérhetjük le, aminek megvalósítására azt igazából szánták. A képregény – csakúgy, mint a puding – fogyasztásra készül. Értéke mértéke - a fogyasztó elégedettsége. De mitől lesz elégedett a fogyasztó? Mitől jó a puding – mitől jó a képregény? És megtanulhatók-e „szakszerű” elkészítésének szabályai?

Fazekas Attila munkában: a rajzasztalon a Fülesben most futó Hunyadi-képregény utolsó oldalainak egyike készül

A puding nyilván attól, ha benne van minden, aminek a pudingban benne kell lennie, úgy készítik, ahogy azt készíteni kell, puding ízű, puding színű, puding illatú…  Hasonló a helyzet a képregénnyel is. Olyan műfaj ez, amit – minden művészi törekvése ellenére – vizuális fogyasztásra, mások általi vizuális fogyasztásra találtak ki – eredeti funkciója szerint a sajtógrafika önállósult válfajaként „csak” szórakoztatni akart. Mint műfajnak, kialakult egy formanyelve, mely az elmúlt hetven-nyolcvan évben hihetetlen változásokon ment át. E változások nem öncélúak voltak: az olvasó, a fogyasztó felől érkező kényszerek hatására a képregény látványvilágát újra és újra a vizuális kultúra  folyton változó fővonalához kellett  igazítani.

Utolsó simítások a ceruzarajzon: ezt már a kihúzás fázisa követi majd

A fogalom mögötti tartalom is változott. Az angol puding, amiről a szólás beszélt, eredetileg húsétel volt, ma az angolok számára hagyományos recept szerint, bonyolult és időigényes módon elkészítendő, sült tésztafélét jelent, mi  pedig itt, Magyarországon tejes-tejszínes alapú, főzött édességet, desszertet értünk alatta. Az angolszász comics, a francia bande dessinée, a japán maga, az olasz fumetti és a magyar képregény között szerencsére ilyen nagyságrendű fogalmi különbségek nincsenek. A recept nagyon hasonló - sajátos ízüket inkább az elkészítés sajátosságai adják meg.

Fazekas munkamódszere: a forgatókönyv alapján először elkészíti az oldaltervet, tervezett a rajzok vázlatát, a bonyolultabb mozgásokról, pózokról pedig külön tanulmányterveket vagy fázisrajzokat is: csak ezután fog neki a kidolgozásnak

A képregény-puding készítésének tehát vannak szabályai, melyek egyetemesnek mondhatók – és egy-egy  stílushoz tartozó megjelenési formáinak meg sajátosságai, melyek az alkotásokat egyedi vonásokkal ruházzák fel. Lehet jól és kevésbé jól csinálni, akár művészien is – annak azonban, hogy mitől lesz jó a jó, mint a konyhában, itt is megvannak az elkészítés kialakult szabályai. Ha valaki pudingot – vagy képregényt – akar csinálni, meg kell tanulnia ezeket a szabályokat. A régi elv, hogy ha valaki tud valamit csinálni, csinálja, ha nem, hát tanítja az ilyen „próbálós” műfajoknál nem érvényesül: a boldogult Hofi cipőfelsőrész-készítést oktató ismerősének, aki,  mint tudjuk, cipőt még a normál életben nem csinált, csak egész életében lökte a süketet, itt nem teremne sok babér.

Első lépésként a jelenet kompozíciós tervét készíti el: a rajz a Perseus-sorozat egyik darabjához készült

Vannak kiváló útmutatók, a képregény-rajzolás világába bevezető, avatott mesterektől származó kézikönyvek. Immár magyar szerzőtől is:  Sváb József grafikusművész, kiváló képregény rajzolónk Képregényiskoláját említeném első sorban, a külföldi szerzők közül pedig Scott Mccloud magyarul is hozzáférhető műveit, A képregény mesterségét és A képregény felfedezését. A műfaj fejlődéséről elsősorban Bayer Antal, Kertész Sándor, Kiss Ferenc, Rubovszky Kálmán munkái nyomán alkothat képet az érdeklődő. S ma már szerencsére arra is lehetőség van, hogy gyakorlati képzés keretében, mesterektől sajátítsa el valaki a fogásokat:  a 5 panels csapata épp most hirdette meg nyári képregényes táborát. A főleg amerikai és japán képregény-módszertani kézikönyvek száma mára  több százra tehető: ezek között vannak nagy klasszikusok, mint  Stan Lee és Steve Buscema  Hogyan rajzoljunk képregényt Marvel módra című, sokadik kiadást megért  örökzöldje vagy Cristopher Hart könyvei, s vannak egy-egy munkaszakaszra (tervezés és kompozíció, ceruzarajz, kihúzás, kifestés) koncentráló feldolgozások, s persze a manga-iskolák.

A mozgássorokhoz, dinamikus jelentekhez Fazekas külön fázisrajzokat készít

Az elmúlt évek-évtizedek során igen sok ilyen könyvet sikerült beszereznem. Vannak nagyszerűek és vannak kevésbé jók – mindből lehet tanulni valamit. Ami azonban közös bennük: a rajzolókat a világ legnagyobb képregény-piacain elhelyezhető munkák követelményrendszerével kívánják megismertetni, egyszerűbben szólva: azzal, hogyan kell szuperhősökkel, elvetemült gonoszokkal és az ellenük harcoló jófiúkkal, s persze dögös macákkal benépesíteni képzeletbeli univerzumokat. Mert a műfajnak bizony szigorú szabályai vannak: függetlenül attól, ki milyen stílusban, mely formavilág szerint szeretne alkotni, biztos műfajismereti alapokkal kell rendelkeznie.  A hangsúlyokban az egyes iskolák között aztán vannak különbségek. Az amerikai szuperhős-képregény már a kezdőktől is erős, magabiztos anatómiai tudást követel meg: nem véletlenül, hisz ezek a hősök majdnem mindig a kidolgozott izomzatot (és a hölgyek domborulatait) érvényesülni hagyó szoros, testhez simuló öltözéket viselnek. A mangában először a különleges arányokat, az arcok, szemek speciális rajzolásai technikáját kell megtanulni. A stílus majdnem minden – ez azonban csak biztos grafikai alapokra építkezve érvényesülhet.

Érdemes megfigyelni, hogy az alakoknak akciójelenetekben is meg kell őrizni egyensúlyukat: „extrém” helyzetek kivételével csak az a mozdulat lesz életszerű, képregényes, amelyikben ez a követelmény teljesül

Ezeket az alapokat pedig el lehet, s annak, aki a műfaj szabályai szerint kíván játszani, el is kell sajátítania. Néhány hete Fazekas Attilával úgy döntöttünk, megpróbálunk az érdeklődőknek ehhez valamilyen segítséget nyújtani. Attila négy évtizedes pályája során sok ezer oldal képregényt készített. Bár már régen dédelgette azt a gondolatot, hogy tapasztalatait, munkamódszerét saját rajzos képregény-iskolában teszi közzé, egy több száz rajzból álló munka elkészítésére mindez idáig nem tudott időt szakítani. Mikor azonban azzal álltam elő, hogy (ebben már némi gyakorlatot szerezve) tematikusan összeválogatott kész munkái alapján elkészítem én a vázlatokat, fázisrajzokat, beleegyezett és vállalta a projekt irányítását. Rövidesen itt, a blogon tehát elindul az első magyar on-line "klasszikus" képregény-iskola.  

Egy újabb, immár a kihúzás lehetőségeit vizsgáló fázisrajz a Perseus kalandok közül

Terveink szerint a kurzus a tanulási egységeket 35-40 „leckére” osztva, közel egy év alatt, lépésről lépésre vezeti majd be az érdeklődőket a képregény készítés mesterségébe. A tematika nagy vonalakban követi a méltán népszerű külföldi kurzusok tárgyalási módszerét – ugyanakkor figyelembe veszi a műfaj sajátosságaiból adódó, itthoni követelményeket is. Elsősorban „klasszikus” – Fazekas munkásságával jelentős átalakuláson átment – magyar képregény formavilágát követi: ennek Attilánál avatottabb mestere ma Magyarországon aligha akad.

Amivel az olvasó csak a kiállításokon találkozhat: negyven év sok száz történetének egyikéből egy eredeti képregény-oldal "nyers" reprodukciója

Szokták erre az iskolára mondani, hogy nem modern, az idő már meghaladta… Lehet, hogy így van – nem az ellenkezőjét akarjuk bizonyítani. A lehetőséget szeretnénk felkínálni, hogy aki akarja, kipróbálja, hogyan kell másként csinálni – esetleg hogy elsajátítsa azokat az alapokat, melyekre építve már önállóan, saját stílusára találva dolgozhat tovább. Ennek érdekében azért „menet közben” igyekezni fogunk más formavilágok felé nyitni: kipróbáljuk, a jelenetet hogy építette volna fel egy Marveles vagy épp független amerikai, angol, olasz rajzoló, miként nézne ki mangában, vagy – mert ilyen is akad – összevetjük azzal, hogy rajzolta meg ugyanazt a történetet a nagyvilágban már valaki más…

Klasszikus” plánok A cirkusz a tengeren című történetből: a képregénynek a nagytotáltól a nagyszekondon, a félalakos ábrázoláson át a szuperplánig minden beállítást használnia kell

A hagyományokat követve a látvány elemi megragadásával, a perspektivikus rajzolás és a képbeállítások alapjaival kezdjük. Persze (majd) minden rajziskola (igazából minden látványtervezés) ezzel kezdődik – mi itt a képregényes „látásmód” felől közelítünk a kérdés felé, mely – bár ugyanazokkal plánokkal és perspektívákkal dolgozik, mint a film – de eltérő preferenciákkal, s nagyon eltérő kompozíciós követelményekkel. Maga a látvány – a szó legszorosabb értelmében – keretek közé szorul: amit látunk, képkockákból (panel), csíkokból, oldalakból áll, melyek maguk is eltérő kompozíciós követelményeket támasztanak.

Van, mikor a közeli ábrázolás pusztán a cselekmény leírására szolgál (A tökéletes bűntény), s van, mikor szuperplánként valamit nyomatékosítani kívánó kifejezési eszköznek lép elő (A Gemini-jelentés)

Rajzolói pályám kezdetén Zórád Ernő egyfolytában kockát, egyszerű, térbe helyezett, szabályos mértani tárgyakat akart rajzoltatni velem – csakúgy, mint az iskolai rajztanáraim. Utáltam a dolgot rendesen: én inkább szép nőket, mozgalmas akciójelenteket, fantasztikus járműveket, űrhajókat ábrázoltam volna. Aztán csodálkoztam, mert a térbeli ábrázolás alapjainak elsajátítása nélkül ez sehogy se akart sikerülni… A legbonyolultabb figura is felbontható egyszerű tárgyi elemekre, de a legegyszerűbb kompozíció is térben jelenik meg: ennek megértése és gyakorlati alkalmazása jelenti a mesterség tudásának kezdetét.

Ugyanaz a jelenet, más-más szemszög: érkezés a repülőtérre. A békaperspektívából való ábrázolás (Farkas Győző) jóval látványosabb, lendületet visz a jelenetbe

Fazekas Attila a hetvenes évek végén olyan ábrázolásmódot hozott be a magyar képregénybe, mely tudatosan épített a perspektívával való játékokra. A rajzok addig néhány jellemző szemszögből szemlélték a világot – gyorsan kiderült, hogy a madártávlatból vagy békaperspektívából még egy egyszerű beállítás is jóval izgalmasabb lehet. A perspektivikus látásmód, a rövidülés a modern képregényben hatalmas szerepet játszik: a szuperhősös, amerikai comics él legtudatosabban vele.

Szexi nőalakjait az arányok tökéletes ábrázolása jellemzi

A következő lépés az emberi alak ábrázolásának „megtanulása” – ehhez az arányok megértése  és az egyensúly jelenti a kulcsot. A „klasszikus” nyolcas felosztás évszázadok óta a grafikai kánon alapja – vannak azonban az életkorból vagy éppen a választott stílus követelményeiből adódó eltérések. Más arányokkal dolgozik a „nyújtott” divatrajz vagy az „összenyomott” jelmeztervezés, a képregényen belül a „klasszikus” európai, az amerikai comics és a manga. Más arányokkal ábrázolunk hétköznapi figurákat és szuperhősöket, sőt, jókat és gonoszakat is.

Egy akciójelent A hajóroncs titkából… Csak az ütés eredményét látjuk, de érzékelni tudjuk az egész történés folyamatát

A képregény alapvetően dinamikus műfaj: bár a rajzok – a fényképhez hasonlóan - az idő egy-egy pillanatát rögzítik, a mozgás illúziójának jelen kell lenni a képeken. A hogyan a képregényes formanyelv talán legjelentősebb részét teszi ki. A dinamikus, akciódús látványvilág létre hozása komplex feladat: alkalmaznunk kell mindazt az ismeretet, amit a kompozíció szabályairól, a perspektívákról és plánokról már elsajátítottunk.

Kifejező portré-ábrázolás a Halálhajóból.

A képregény azonban realisztikus műfaj is: a valódi, létező világhoz kell hasonlítania. Némi absztrakció persze megengedett, de a „művészi szabadságnak” szigorú korlátai vannak. A fej, az arc, a kéz rajzolása (is) a műfaj szabályai szerint történik – de a mesterség többi szabályához hasonlóan sok gyakorlással ez is elsajátítható. Sajátos grafikai eszközökkel rajzolunk női- és férfifejet, az arckifejezések által közvetített érzelmeket, s a „test beszédét”, a cselekmény szempontjából is lényeges üzenetet közvetítő gesztusokat.

Lovasroham ábrázolása… Fazekas szükség esetén sok, ehhez hasonló munkarajzot készít egy-egy jelenthez. A legbonyolultabb kompozíció is felbontható az ábrázolás legegyszerűbb alapelemeire –  pontosan ezt fogjuk tenni

Az amerikai képregény első mesterei – mint a nagyszerű Alex Raymond – hőseiket minden környezeten magabiztosan mozgatták: hol űrhajón száguldoztak, hol paripák, vagy épp képzeletbeli állatok hátán vágtattak a következő folytatás felé. A klasszikus, európai képregényben mindig jelentős szerepet töltött be a történelmi miliő és az állatok, különösen a lovak ábrázolása – s ennek ugyancsak megvannak a maga sajátos követelményei, szabályai. Mint minden összetett látványvilág, egy állatábrázolás is egyszerű részelemekből épül fel, meghatározott kompozíciós szabályok alapján. Ezek felismerése azonban már nem is annyira bonyolult feladat…

Egy látványos oldalkép Az özönvíz balladájából. Fazekas itt a mesterség minden fogását alkalmazza. A beállítások kockáról kockára változnak, a szöveg és kép kompozíciós egységet alkot, az alakok kidolgozottak, a mozgások és gesztusok kifejezők

A forma- és módszertani alapok elsajátítása után következik tulajdonképpen csak az igazi munka: a kompozícióról, plánokról, kivágásokról, alakrajzolásról, az alakok animálásáról, mozgatásáról szóló ismertetek alkalmazása. A munka iránya itt megfordul: míg az alapozásnál kész rajzokat alapul véve próbáljuk bemutatni azok elkészítésének menetét és műfogásait, most „rétegről rétegre” tanuljuk meg felépíteni a kép látványvilágát.

 És egy levegősebb, de ugyanannyira kifejező, szépen megkomponált másik lap A király árnyékából.

A tanulási folyamat végső fázisában a hangsúly már az önálló munkán van: a forgatókönyvre vonatkozó dramaturgiai szabályok Kiss Ferenc segítségül hívásával történő megismerése után egy minta forgatókönyv (vagy ha úgy tetszik, természetesen kidolgozott saját ötlet) alapján oldaltervet, skicceket fogunk készíteni, majd „élesben” végig megyünk a kidolgozás fázisain egészen a kihúzott, s különböző technikákkal kifestett kész munkáig és a borítóig.

A klasszikus képregény-készítés eszköztárának megismerése után  bármerre elindulhatunk: akár a Rejtő-képregények (Az úr a pokolban is úr) vagy a szuperhősök irányába is…

Miért érdemes bele vágni egy ilyen kurzusba akkor, mikor egyre riasztóbb hírek érkeznek csökkenő eladásokról, a még pályán maradt hazai kiadók válságáról?  S ki érdeklődik egyáltalán ma még a képregény iránt? Az, aki most ebbe a kurzusba esetleg belefog, a műfaj szeretetéből, önmaga kipróbálása okán teszi. Ezért tiszteletet érdemel - s azt, hogy minden segítséget megadjunk neki. Szeretnénk azokat is megszólítani, akik ugyan maguk nem akarnak rajzolással próbálkozni, de él bennük a műfaj szeretete és érdeklődnek az alkotás folyamata iránt. Ha minél többen tudják kifejezni magukat a képregény formanyelvén, ha olyan témákkal sikerül az olvasókat megszólítani, melyek a szerzőkhöz, rajzolókhoz és a befogadó közönséghez is egyaránt közel állnak, a képregényből ismét népszerű és sokak által kedvelt műfaj lehet.  

Úgy legyen.

Harmonia Comicis…