1986 során négy Bucó, Szetti, Tacsi képregény-füzetet készítettem, melyek 87 elején még külön kötetbe
rendezve, együtt is megjelentek. Ekkor már kedves barátom, Haui József
folytatta a sorozatot, igazi, nagyon hangulatos, gyermek képregényhez illő
rajzokkal. Bár a munka során nagyon megszerettem Bucóék figuráit, a történetek „tematikus
szórása” számomra kicsit zavaró volt. Hőseink (miközben szorgalmasan koptatják az alsó tagozat padjait) egyszer versenyautót meg repülőt
vezetnek, ami nem éppen kisiskolás elfoglaltság, hol meg már-már ovis
feladatokat oldanak meg egy tanulmányi kiránduláson vagy a
budavári kazamatákban. Békési Sándor eredeti figurái a „klasszikus”
rajzfilmes hagyomány követelményeihez igazodtak, nálam arányaikban egyre inkább
„nyúltak” – a „gyereksztárok” kamaszodni kezdtek. Nem biztos, hogy a gyermek
olvasók pont ezt várták el… A négy füzet után még nem szakítottam
egészen a sorozattal: Marosi László – nyugati mintára – egy Bucó-kalendárium
kiadását is tervbe vette. Közel hetven rajzot, többségében egy-egy héthez az évszaknak megfelelően igazodó mini-képregényt
készítettem hozzá.
 |
| Téli versenyek - február |
 |
| Jönnek a gólyák! - március |
 |
| Húsvéti locsolás - április |
 |
| Gyermeknapi meglepetés - május |
 |
| Balaton-átúszás - augusztus |
A történeteket én találtam ki. A
már megszokott figurákat kellett mozgatni, ám most kivételesen úgy, hogy ne
csak mindig a „banda” húzza a rövidet. Egyszerű, helyzetkomikumra épülő
történetecskék voltak ezek. A Pif havi zsebkönyv-kiadványa, a fekete-fehérben
nyomott Pif Poche hatása valószínűleg meglehetős közvetlenséggel érződik rajtuk. Mint ahogy a
látványvilágon, a főszereplőket körülvevő „Bucó-univerzumon” is… Az már az én
szegényesebb eszközeimen múlott, hogy sokszor ez elég felemásan sikerült. A
Kalendárium végül nem jelent meg – huszonöt év után
elsőként most itt lát napvilágot néhány a rajzok közül...
