Hogyan tartsunk (másként) egyetemi előadást?

Ezeken az oldalakon inkább a múlt, s ennek összefüggésében újságírói-írói-rajzolói pályám emlékeit szoktam megidézni. Hadd szóljak azonban most a jelenről, az életem középpontjában álló egyetemi munkáról s annak is egy különleges vetületéről. Néhány éve a véletlennek köszönhetően elkezdtem alkalmazni egy módszert, amit később eⁿ-learningnek, a „szórakoztatásba ágyazott tanulásnak” neveztem el. Olyan új utakat kerestem, melyek a hagyományos jogi, közigazgatási ismereteket audiovizuális környezetbe beágyazottan a multimédiás technikai eszközök adta lehetőségek kihasználásával, szórakoztatva (entertaining learning) tudják közvetíteni a hallgatók felé. Elsődleges célom a tanulás hatékonyságának a növelése, a hallgatói motivációs erősítése volt. Valahogy így…

A hallgatók legnagyobb része a módszerrel a bevezető, első órán találkozik. A módszer alkalmazásának első évében a „sokk-élmény” erőteljesebben jelentkezett, időközben már „híre ment” az előadásoknak. A hozzáférhetővé tett promóciós videók és a már a kurzust elvégzettek elbeszélésének köszönhetően a hallgatók érdeklődése felfokozott volt. Az első órán ettől függetlenül is a hallgatók jelentős része megjelenik: ilyenkor alkotnak képet a tanárról, a kurzusról, s azt itt szerzett benyomások alapján „sorolják be” a tárgyat. A tapasztalatok szerint ez a későbbiekben már csak nehezen változtatható. A tét tehát mindenképpen nagy: a hallgatók megnyerése, a motiváció kialakítása, a tárgyhoz kötődés kialakítása, a tárgy hasznosságának elfogadtatása nagyon nagy mértékben ezen az órán dől el.

Egy új tárgyból az első előadás nagyon sokszor csak a tanár - tárgy - diák ismeretségének megalapozását szolgálja, bemutatja a tárgyat (a későbbi előadásokban tárgyalt fő témaköröket), tájékoztat az oktatás módszertanáról, a tananyagról, tansegédletekről, ezek hozzáférhetőségéről s nem utolsó sorban a számonkérések rendjéről. Mindez az eⁿ learning módszerű óra esetében is irányadó – itt azonban egyrészt a bemutatás is az oktatási formának megfelelő eszközökkel történik. Az óra „dramaturgiája” szempontjából nagyon lényeges, hogy a passzív, nézői-befogadói szerepből a hallgatók a tárgy (és a módszer) aktív (ténylegesen tevőleges) elfogadásáig jussanak el.

Az előadások rendjéhez hozzá tartozik, hogy a tanár negyed órával a kezdés előtt már megjelenik a teremben, elvégzi a szükséges technikai beállításokat, ellenőrzéseket, majd kicsit tompítottabb világítás mellett valamilyen klasszikus zene nem túl erős hangjaira fogadja a hallgatókat.

Az óra kezdetekor a világítás még halványabb lesz, majd – Csajkovszkij ötödik zongoraversenyének bevezető futamaira – egy vetítés veszi kezdetét.  Fehér háttérrel, az egyes szövegrészeknél hosszabb-rövidebb „kitartási idővel” feliratok tájékoztatják a hallgatót a kurzus legalapvetőbb jellemzőiről, követelményeiről. 

 A fő üzenet az utolsó képen jelenik meg: „ezeken az órákon egy dolguk van: a hallgatók legyenek részesei annak az élménynek, amit a tanár üzleti jognak nevez – és élvezzék az előadást”. Ez után közvetlenül egy bejátszás kezdődik a Blues Brothers 2000 című filmből: a Ghost Riders ismert előadása. 

 A film eredeti angol szöveggel és magyar felirattal fut: ennek rögtön az első soroknál jelentősége van, amikor a tényleges fordítás helyett egy, a villamosmérnök hallgatók által ismert „kari adaptáció” szövege jelenik meg. A bejátszás „pörgős”, ritmusos, s meglehetősen látványos is: a film történetébe ágyazottan egyrészt a (közös) muzsikálás örömét fejezi ki, másrészt azzal, hogy rögtön az elején a főszereplő a lelátókról „közelebb csalogatja” a színpadhoz a filmbeli előadás nézőit, az „előadás” és a „közönség” közötti térbeli határokat is eltünteti.

Az ekkor már kissé összezavarodott hallgatók most találkoznak az első, hagyományos formavilágú előadás-diával. Itt kezdődik a tanári munka lényegi része, a bemutatkozás, a tárgyi információk felsorolása, végezetül pedig az első órán tárgyalásra kerülő témák általános áttekintése. Ezt az első fő rész kibontása követi, aminek A jog fogalma a címe. A tanár ismerteti társadalomirányító mechanizmus jellemzőit, a jog részeit, a tárgyi jog, alanyi jog közötti különbséget, és próbál az életből (a hallgatók által is ismert élethelyzetekből) példákat is mondani a fogalmakra. Majd az általánosabb felé „nyit”: felteszi a kérdést, hogy a következő jelentben látható helyzet jogi vagy etikai megítélés alá esik-e – olyan súlyú sérelem, ami jogi választ kíván(hat) vagy a társadalomirányító más mechanizmusok is kezelni tudják azt.

A klip Paris Hilton Nothing in this World című dala. Egy olyan tizenéves fiúról van szó, akit az iskolában gyakran és brutálisan aláznak meg a többiek, csúfot űznek az álmodozásából, aminek középpontjában Paris Hilton áll. 

A történetbe aztán belép Hilton maga is, összebarátkozik a fiúval, s mikor együtt jelennek meg, a volt kínzókat éri megaláztatás. Alkalmas arra, hogy bemutasson egy negatív társadalmi jelenséget, érzékeltesse a normarendszerek megítélésének sajátosságait, de állásfoglalásra is késztet, de egyben provokál is, hiszen Paris Hilton (finoman szólva) nem tartozik a műegyetemi hallgatók kedvencei közé – s most azzal szembesülnek, hogy még ez a klip is alkalmas értékek közvetítésére, s van számukra mondanivalója.

A klip „erkölcsi tanulsága”, a végén megjelenő felirat (Dare to Dream – Merj álmodni) már a következő egységhez vezet át. A tanár előtte a jog kialakulásának történetiségéről beszél, elmondja, hogy az őstársadalmakban még (állam hiányában) nem volt jog, a szokás uralma érvényesült. És indul a következő bejátszás: néhány perc az One Million Years B.C., Egymillió évvel Krisztus előtt című filmből. 

Raquel Welch ősasszonyt alakít, aki a bejátszásban (a többi nővel a tengerparton sürgölődve) rátalál a törzs vadászterületére vetődő idegenre, s meg is menti azt a hirtelen felbukkanó gigászi teknősbékától. A bejátszás után a tanár röviden bemutatja Raquel Welchet (akik a hallgatók koruknál fogva nem nagyon ismerhetnek), s elmondja, bizony a Paris Hilton-klip főszereplőjéhez hasonlóan nagyon sokan voltak, akik a hatvanas-hetvenes években épp róla álmodoztak.

Aztán a következő képbe beúszik a Miami Biltmore Hotel, majd egy dedikált Raquel Welch-fotó: ha merünk álmodni azok valóra is válnak, s akár személyes találkozóra is sor kerülhet az elérhetetlen mozisztár és a rajongó között. Ez a blokk köti össze a hallgatók pályakép-elképzelését („mérnök akarok lenni”) a cél elérésének útján támasztott követelmények, s ennek részeként az üzleti jog teljesítésével – ezt olyan – illusztrált - érvek is támogatják, mint a jogi tárgy(ak) szerepének a német mérnökképzésben való bemutatása. Ezt a blokkot – racionális összegzésként – szöveges diák zárják, melyek a jog, erkölcs és más normarendszerek együttesét mutatják be.

Az első előadás nagyon nagy mértékben a Mátrix c. film (átirt feliratos) részei köré rendeződik. E film képi világa és jelképrendszere a hallgatók számára jól ismert, a történet kulcselemei a módosított feliratokkal kicsit parodisztikus formában jelennek meg. Az egyik ilyen kulcsmozzanat Morpheus és Neo találkozása. 

Morpheus itt felajánlja a választás lehetőségét – s itt a hallgatók is komoly választás elé kerülnek. A tanár elmondja, hogy tőlük, kizárólag tőlük függ, milyen módszer szerint folytatódik az oktatás. Ha tetszett az eⁿ learning módszere, úgy e szerint megy a kurzus tovább – az órából a szórakoztató elemek által „elvett” időt azonban intenzívebb otthoni tanulással kell bepótolni. Ehhez sokféle segédlet áll (és csakugyan állt is) rendelkezésre, ám a hallgató „ön-felelőssége” nagyobb, s tudomásul kell venni azt is, hogy a sikeres teljesítés érdekében rendszeresen (s nem csak a ZH-k előtt kampányszerűen) kell készülni.

A másik lehetőség a „klasszikus” előadási stílushoz való visszatérés, mely túl unalmas ugyancsak nem lesz, de hiányoznának belőle a zenés-hangos elemek. Ennél a pontnál a tanár kihív egy hallgatót, hogy a beállított prezentációs slideon nyomja meg a választás szerint kék vagy piros gombot (a választási lehetőség egyébként tényleg valós, ha esetleg a klasszikus módszer mellett döntenek, az óra a szerint folytatódik tovább). A hallgató általában lelkes, tetszik neki a módszer – nyomná a folytatás gombját. Ám a tanár rákérdez: tisztában van a döntés felelősségével? Nem kellene-e azt megosztania? Nem kellene meggyőződnie arról, mit szeretne a többség? Ez az első „demokrácia és hatalom” szerepjáték, mely az egész évfolyam részvételével zajlik, s végül kollektív döntés születik.

Az óra hátralévő részének célja inkább már a jog sokszínűségének, a világ jogrendszereinek bemutatása. A Striptease című film főszereplője Demi Moore. A film a miami városi bíróságon kezdődik. A bíró kihirdeti az ítéletet: a férjnek adja a gyermek felügyeleti jogát. Az anya tiltakozik, pont a férj miatt bocsátották el az állásából, aki kábítószer-élvező. Állástalan anya mondja a bíró, nem tud gondoskodni a gyermekéről. Hisz erről pont ő tehet, csattan fel az anya. Kedves hölgyem a döntésem végleges - zárja le az ügyet a bíró.

Orosz városi bíróság, háromfős tanács. Előttük egy pár, bontóperben hallgatják meg őket. Ajtón kívül egy kislány vár. Erről vált át a kép a ViaGra nevű orosz lányzenekar Good Morning, Papa című számára.  

A zenekar kemény rockot játszik. Szexis lány miniszoknyában kilép a házból. Szomszédasszonyok összesúgnak. Ő felemeli szoknyáját, hadd lássák fekete bugyiját. Liftben férfi kikezd vele, kinyílik a liftajtó, lány kiszáll, férfi összeverve ül. Taxis próbálkozik, kap egy öklöst az arcába. Zenekar játszik. Kitör a tömegverekedés. Véres arcok. A klip végén az ítélet megszületik, a bíró sajnálkozva néz – a kislány pedig ott marad magányosan a folyosón. Érezzük: az ő „jövőképét” láttuk. 

A Vád tanúja „nagyjelenetében” a bíró felteszi a kérdést az esküdteknek. „Meghozták a döntést? Bűnös vagy nembűnös ez az ember, a gyilkosság vádjában?” Igen meghoztuk - válaszol az esküdtek képviselője: nem bűnös. Ezek után a bíró szabadlábra helyezi a vádlottat.

A példák amerikai, orosz és angol bírósági tárgyalás-részleteket mutatnak, olyan fogalmakat ábrázolnak, mint esküdtbíróság, tanácsban való ítélkezés, büntető- és polgári perek közötti különbség. Ugyanakkor hangulatokat és érzéseket is közvetítenek. Valódi élethelyeztek, valódi konfliktusok ezek, a hallgatók érzik a súlyát a jog beavatkozásának.

Az utolsó blokk a jogtanulással foglalkozik – a már hivatkozott példákon keresztül (A szövetség c. film ill. a dr. Szöszi részletei) oktatási stílusokat mutat be – a tanár számára mindez lehetőség arra, hogy felhívja a figyelmet a segédletek felhasználásával történő optimális felkészülésre. Az óra lezárása inkább az érzelmi azonosulást és a tudatos elköteleződést kívánja erősíteni. A záró klip egy, a Mátrix-filmekből készült nagyon „pörgős” összeállítás, amely sikert, a legyőzhetetlenséget, a győzelmet ünnepli – s ha sikerül, ezekkel tudjuk majd a hallgatókat érzelmileg is a tárgyhoz kötni, a következő órára való visszatérésre és a tárgy tanulására való motiváció kialakulását elősegíteni. 

A teljes bemutató anyag itt tekinthető meg.