A Manga nyelven megszólalni második része – a manga.hu-nak és a Mondo
magazin Facebook-oldalának köszönhetően – igen sok, a mangát szerető és értő
olvasóhoz jutott el. Érkeztek visszajelzések is rendesen: volt, aki egyszerűen
„siralmasnak” nevezte az írást (vagy a rajzokat - esetleg mindkettőt?), volt,
aki bizarrnak, képtelennek – nagyon sokaknak viszont tetszett a
kezdeményezés. Kaptam – nem kevés – jó szándékú kritikát, és persze rengeteg
segítséget. És próbáltam minél jobban megismerni a világot, aminek
szabályaihoz most igazodni szeretnék…
Néztem és bámultam a Mondo
Facebookos oldalára beküldött rengeteg jobbnál jobb rajzot, s az alkotók
őszinte lelkesedését. Beszereztem a Keretbe zárt világ és a Blush idáig megjelent
köteteit, letöltöttem a Random Fan Service sorozatának idáig megjelent számait,
megismerkedtem a magyar alkotók munkáival. Sok nagyon szép, néha már egyenesen
művészi igényű rajzzal találkoztam, s minden alkotónál a műfaj lenyűgöző
ismeretével.
És be kellett látnom: bizony ezt
nem pótolhatják sem a pontosan definiált projektcélok, a klasszikus
képregényből hozott dramaturgiai szabályok szerinti gondolkodás, de még a
lelkesedés sem. Erre születni kell, ahogy a japán vagy koreai művészek teszik –
vagy lélekben kell keleti emberré válni, mint tették a mangát „anyanyelvi”
szinten beszélő amerikaiak és európaiak, köztük a nem kevés, igen tehetséges
hazai rajzoló. Ebben a fantasztikus, de zárt közösségi világban én már mindig
csak kívülálló maradok…
Ezt el is fogadom – s valójában
ennél többre nem is törekedtem. Amikor a műfajjal ismerkedve a Vízisten
menyasszonyát, vagy Vampire Kight-ot először kézbe vettem, rögtön
tisztában voltam vele: ezekkel a rajzokkal nem csak nem lehet, de értelme sincs
versenyezni. Bár persze engem is „megfogott” a japán és koreai mangák varázsa,
elkápráztatott művészi tökéletességük és az alkotók szakmai igényessége, én
első pillanattól kezdve a magyar közönségnek szóló, hazai környezetben játszódó
történetek lehetőségét kutattam. Az én „világom” a global manga lett:
számomra az a követendő példa, ahogy – manga nyelven – az
amerikai, német rajzolók saját közönségüknek mesélnek szórakoztató vagy
oktatásban is felhasználható történeteket.
Ehhez persze az kell, hogy
legyenek történetek. Az elején még eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha
a magyar mitológiából, mondavilágból keresnék megrajzolható történetet? Ezernyi
mesénk közül sok szól tündérekről, hegyek, völgyek, vizek legendáiról… Lipták
Gábor a magyar mesekincset tájegységenként összegyűjtő köteteit
gyermekkoromban rongyosra olvastam: a Balaton tündére és a többi kedves, a
magyar múlt varázsvilágban játszódó történet – a magyarul is megjelent Grimm-mesékhez
hasonlatosan – izgalmas kaland lenne olvasónak, alkotónak egyaránt. Aztán -
Kacsuk Zoli eredeti ötlete alapján - gondolkodtam a klasszikus magyar képregények „mangásításában” is:
rengeteg olyan, elsősorban történelmi témájú, vagy a világ- és magyar irodalom
híres regényét feldolgozó magyar képregény van, mely ehhez alapanyagul
szolgálhatna. Mindezekre talán a munka egy későbbi fázisában sor is kerül – úgy
gondoltam, hogy először azonban valami mással próbálkozom.
A történet (pontosabban: történetek,
hisz két, „fejezetenként” 28-32 oldal terjedelmű sorozat megvalósításán
gondolkozom) – mindkettő ma játszódik, mindkét sorozat főszereplői tizenéves
fiatalok. Az elsőnek két gimi lánycsapatának versengése áll a középpontjában –
a másodiknak egy színi tanoda mindennapjai. A színhely: „Mangamagyország”.
Egy képzelt világ, ami talán egy napon még valóság is lehet… A magyar olvasó
sok ilyen sorozattal találkozhatott már: Amy Redder Hadley Bolondok
aranya c. története, a Love Com-ot vagy a
Nana
hangulatában készült történetek lebegtek szemem előtt, de persze magyar
szereplőkkel, mai, magyar helyszíneken.
Hogy miért lényeges ez? Mert - s
voltaképp ez indított arra, hogy egyáltalán belefogjak ebbe a vállalkozásba -
hiszek benne: fontos, hogy még a távol-keleti eredetű, s közben nemzetközivé
lett manga világának is kell legyen egy belakható, otthonos, magyar „szeglete”.
Szerethető alakokkal, hazai környezetben játszódó mesékkel. Hogy mindezt az
olvasók miként fogadják – rövidesen kiderül. Egyelőre készülnek (mint a
mellékelt képek mutatják: még utazás és nyaralás közben, „tábori” körülmények
között is) a karakter-kidolgozások, mintarajzok, próbaoldalak, alakul a két történet
cselekménye. A két történeté, amit azonban a fogalom klasszikus értelmében jó
szívvel mangának már nem nevezhetek.
A megoldást a gimis sorozat
főhőse hozta meg: őt Kelemen Hangának neveztem el… Global manga, magyar
manga, Hungarian manga - hanga... Legyen hát a klasszikus magyar képregény
hagyományaiból is táplálkozó, „manga nyelven megszólaló” képi világ neve: hanga. És fogadják e néven szeretetükbe a leendő olvasók…
