2012. január 29., vasárnap

Az Orion utolsó kalandja

1968-ban a Magyar Televízió összes (mind az egy) csatornája bemutatta a két évvel korábban készült Őrjárat a kozmoszban – az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című (nyugat) német sorozatot. Több szempontból is áttörés volt ez: egyrészt, mert (ha jól emlékszem) az volt a magyar televíziózás történetének első sci-fi sorozata (mint ahogy ez ekkoriban játszott Bonanza meg az első western-sorozat volt), másrészt a hanyatló kapitalizmus irányából érkezett, s olyan jövőbeni (egészen pontosan 3000-be röpítő) környezetben játszódott, ahol szemmel láthatóan nem a kommunizmus valósult meg, hanem egyfajta dögös macákkal feltuningolt „jóléti világállam”. Ennek békés hétköznapjaiba rondított bele a varangyok elvetemült földön kívüli civilizációja.


10 éves voltam akkor. Imádtuk a sorozatot, minden fiú McLean kapitány, minden lány Tamara akart lenni. A sorozatból hét epizód készült, s bár a gyártó Bavaria stúdió további hét folytatást is tervbe vett, ezek a magas produkciós költségek miatt nem készültek el. A sorozat ma a német tudományos-fantasztikum kultfilmje, népszerűsége töretlen. A központi és a regionális tévéadók több tucatszor ismételték meg a sorozatot, 2003-ban mozifilmmé is összevágták az epizódok kiemelt részeit. Hanns Kneifel az eredeti epizódokat regény formájában feldolgozó történetei könyvben először 1968-ban jelentek meg, de 2011-ben a 45. évfordulóra három kötetes keménytáblás változatban ismét kiadták azokat. 1972-től futottak Németországban az Orion füzetes regények (büszke tulajdonosa vagyok a 145 részből álló egész sorozatnak).


A Tip Top szórakoztató magazinban a hetvenes évek elején fényképregény formájában is megjelent a történet (az első epizódot később újra kiadták). Bármily hihetetlen azonban, az Orionból rajzolt képregény egyedül Magyarországon készült. A Pajtás 1969. évi 39-43. számában, öt folytatásban jelent meg Alaksza Tamás története Zórád rajzaival. Mai fogalommal ez bizony kalózkiadás volt, hisz az Ifjúsági Lapkiadó semmilyen jogát nem szerezte meg a történetnek, ebből azonban akkoriban semmilyen kellemetlenség nem támadt. Az Orion utolsó kalandjával a magyar olvasók legutóbb a tavalyi Távol a Földtől című, Zórád sci-fi történeteiből szerkesztett antológiában találkoztak. Hangsúlyozottan a magyar olvasók, mert a külföldi Orion- és képregény-rajongók körében 2007 óta „kering” egy angol nyelvű változat is – a kalózkiadás kalózkiadása.


Nem kisebb személyiség, mint Terry Hooper-Scharf, az angol képregényes szubkultúra nagy alakja „rendezte” elektronikus sajtó alá. A magyar szövegből egy fordítóprogram segítségével készült nyers változatot Terry alaposan átírta – Alaksza humanista kicsengésű történetének végkifejletét azonban dicséretes módon meghagyta. A cím viszont változott: Az Orion 8. kalandja helyett Az első kapcsolat alatt futott, szerzőként Tamas Zorad, grafikusként pedig Erno Zorad lett megjelölve. Mára részesévé vált a nemzetközi Orion-mitológiának. A Vasfejű mellett ez volt a kedvenc Pajtás-sorozatom. Illő dolognak tartom egy rajzzal tisztelegni a világ leghíresebb Orion-képregényének két alkotója, Zórád és a kiváló újságíró, író, szerkesztő, nagy idők velünk élő nagy tanúja, Alaksza Tamás teljesítménye előtt...