A könyvdedikációk kicsit
olyanok, mint Dietrich Bonhoeffer, a
német evangélikus teológus felfogásában a kegyelem: van köztük, ami olcsó, s van, ami
nem az. „Az olcsó kegyelem
leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot, elherdált
vigasztalást, elvesztegetett szentséget; olyan kegyelmet jelent az egyház
kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és
korlátlanul osztogatnak kegyelmet, ár, költség nélkül.” –
mondja a Követésben. Értjük: olyan,
mint Felcsútnak a kisvasút, a
miniszter futsallcsapatának a szponzori pénz, a kereszténydemokrata
főpolitikusnak képviselői tiszteletdíj mellé a nyugdíj. A drága kegyelem ezzel szemben,
mondja, „a szántóföldbe elrejtett kincs,
amelyért az ember elmegy és örömmel eladja mindenét, amije volt; a drágagyöngy,
amelynek áráért a kereskedő minden vagyonát odaadja”.
 |
| Egy megunhatatlan klasszikus... Hitvesemmel 35 éve őrizzük ezt a kiadást |
Nem könnyű ezt a dedikáció képes nyelvére lefordítani, de annyi bizton
érzékelhető: olyasmi ez, amiért meg kell dolgozni, fel kell érte adni sok
mindent, ami a világ talmiságához köt, s vállalni kell a legnehezebbet, a ráhagyatkozást
- a követést. Olcsó (de attól azért még persze értékes!) az a dedikáció, melyet
az elkínzott szerző – értékelve, hogy kiálltuk a sort - valami kedves,
személytelen ajánlással kanyarít kedves könyvünk belső címoldalára. Van néhány ilyenem – a legtöbbért azonban bizony „dolgozni”
kellett, ki kellett érdemelni őket. Nemere
Istvánnak már szerkesztője voltam, mikor 1988-ban első dedikációjával
meglepett – Fonyódi Tibort is sok
éves barátság után mertem megkérni arra, hogy most megjelent, új könyvét írja alá nekem. Legtöbbet azonban Kulin György
(1905-1989) kézjegyének elnyeréséért kellett „teljesítenem” – úgy negyven esztendővel ezelőtt.
 |
| Kulin György győri amatőr csillagászoknak beszél. A fényképet - sok más régi emlékkel együtt - itt találtam. |
A hatvanas-hetvenes években Kulin volt az, aki néhány lelkes munkatársával
megszervezte a hazai amatőrcsillagász-mozgalmat, melyhez ezrek, tízezrek
csatlakoztak, az ő tudományos-népszerűsítő könyveiből ismertük meg a csillagok
világát. Már általános iskolás koromban én
magam is kíváncsian kémleltem az eget: tagja voltam szülővárosom, Győr a Vagongyár által patronált Csillagász
Szakkörének (itt olvasható róla egy kedves, sok fotóval illusztrált visszaemlékezés). Jó kis tükrös távcsövünk volt, ha jól emlékszem, vagy harminc centi
átmérőjű, amivel már közelről lehetett az égi csodákat látni – s hozzá jó
társaság, idősebbek, fiatalabbak, győriek és Győr-környékiek. Van, aki később
önállósult: Kuklis József barátunk
például Győr-Szentivánon megépítette
a maga kis obszervatóriumát, szerzett bele egy 12 cm átmérőjű távcsövet, és
maga állt falujában az amatőr-csillagász mozgalom élére. Ahhoz viszont, hogy
valaki taníthasson, előbb tanulnia kellett: erre a Sánc utcai csillagda által szervezett levelező tanfolyamok adtak
lehetőséget.
 |
| A Táncsics kiadó sci-fi sorozatában jelent meg a a harmadik regény - ez szolgált a képregény-adaptáció alapjául is |
A tanulmányokat a vizsga koronázta meg, melyre 1974-ben épp a
születés- és névnapomon került sor – mert talán mondanom sem kell, hogy
1973-ban én is beiratkoztam a tanfolyamra. Sokszorosított jegyzetből, s persze
a Kulin által írt A távcső világa
című vaskos könyv egy korábbi, két kötetes kiadásából készültem fel, tételeket
dolgoztam ki, fogalmakat magoltam. A vizsga napján, december 27-én erős havazás volt, de ez sem
tarthatott vissza: áldott emlékű édesanyám kíséretében a többiekkel együtt
megjelentem a Kulin György és Zombori Ottó által alkotott „bizottság”
előtt. Máig parás vizsgázó vagyok, s ez akkor sem volt másként: kivált, mert menet
közben kiderült, hogy egy bizonyos kor alatt (amibe az én 16 évem bizony még
éppen beleesett) nem nagyon szokás megpróbálkozni a megmérettetéssel... Eőnyt jelentett a gyakorlatban szerzett megfigyelési tapasztalat, a
rendszeresen végzett észlelés is - ezt én otthon, Győrött kicsit elhanyagoltam:
inkább gyönyörködtem az égi látványosságokban, mintsem írásban rögzítettem
volna tapasztalataimat.
 |
| Az adaptációt - a főcím szerint - maguk a szerzők készítették. A rajzok Szitás György munkáját dícsérik. |
Azt, hogy sikerült-e az
írásbeli és szóbeli részből álló vizsga, a részeredmények összesítése után derült ki. Amíg
értékelték a dolgozatokat, én körülnéztem a csillagdában. Lehetett kapni másutt nehezen elérhető kiadványokat: a Meteor (az
amatőrcsillagász-mozgalom időszaki lapja) számait, évkönyveit, a TIT füzeteit,
könyveit. Köztük Kulin György Az ember és
a világmindenség című, még 1963-ban megjelent kis munkáját is… A
munkásakadémiák hallgatóinak írta – mert egykor bizony voltak ilyen akadémiák, szabadegyetemek. Győrött a „Llyod”-ban, a Vagongyár által fenntartott művelődési
központban rendezték meg ezeket az esteket. Hétről hétre sok százan hallgatták a programokat: neves, sokszor „pesti” professzorok, írók tudomány-népszerűsítő előadásait.
Egyik első ilyen élményem Szentiványi
Jenő, A kőbaltás ember és még sok más, agyonolvasott ifjúsági regény írója
hajózás-történeti estje volt – vetített képekkel, izgalmasan, színesen, a
tudást a szórakoztatás köntösébe burkolva.
 |
| Egy könyv a munkásakadémiák hallgatóinak... Akkoriban ez volt a való világ. |
A „V”-betűmmel persze
megint a legutolsók között tudtam meg vizsgaeredményemet. A sok-sok hónapnyi
tanulás meghozta a gyümölcsét: sikerült! S mert addigra már jórészt kiürült a
terem (esteledett), Kulin és Zombori az eredményhirdetés után néhány percig még
beszélgettek velem. Vettem a bátorságot, és elővettem a könyvet, kérve Kulint,
dedikálja. Megtette. Közben arról faggatott, miért kezdtem el csillagászattal
foglalkozni. Mondhattam volna azt is, hogy tudományszeretetből – de nem lett
volna igaz. „A tudományos-fantasztikus
irodalom miatt. Szerettem volna többet tudni az űrről, a csillagokról, ahol a
kalandok játszódnak. Mint Gyuri bácsi könyveiben is…” Kulinnak ez láthatóan
jólesett: írt néhány fantasztikus regényt (egészen pontosan addig három jelent
meg), melyek könnyű olvasmánynak épp nem voltak nevezhetők, nem is nagyon
értettem, miről szólnak, de attól még lelkesen elolvastam őket.
 |
| Jutott a történetbe egy nagy adag úttörő-romantika is - nem csoda, hisz a képregény közlésére a Pajtás vállalkozott |
Hogy Kulin milyen volt
sci-fi írónak, arról a vélemények erősen megoszlanak. A Sragner Mária által szerkesztett, épp tíz éve megjelent
emlékkötetben (innen tölthető le szabadon) Zsoldos
Endre vonta meg Kulin György ilyen irányú munkássága mérlegét.
Lelkiismeretes, a sci-fi műfaját a tudomány-népszerűsítés szolgálatába állító
szerzőként állítja elénk, aki a gernsbacki hagyományok szellemében a tudományt
helyezi a fantasztikum elé, igazol, levezet, meggyőz és mindenekelőtt tanít. A
meseszövés, a jellemábrázolás, a kaland (ami „eladja” a jó sci-fit) a nála háttérbe
szorult – s ezen még alkalmi szerzőtársai, Fábián
Zoltán újságíró, s a tudós rokon, Kulin
Ferenc sem tudtak segíteni. Szerencsére egy munkájából 1971-ben készült
képregényes feldolgozás – A repülő cápa
– amit viszont nem csak jól értettem, de szerettem is: az adaptáció, mint oly
sokszor, ezúttal is jót tett a történetnek.
 |
A találkozás igazi
rangját is a képregény és a tudományos fantasztikum adta meg. Akkor már Zóráddal egy éve kellemes és roppant
gyümölcsöző kapcsolatban voltunk, de képregényíróval
még nem hozott össze a sors. Mint ahogy „élő” tudományos-fantasztikus
regényíróval se nagyon (Szentiványi a Delfin-könyvek
sorozatában megjelent 12 halálos
perce nem nélkülözte a fantasztikumot, de sci-finek azért nem volt
minősíthető). Minden pillanatát igyekeztem hát kiélvezni e kellemes, estébe nyúló délutánnak... Utána hosszú évekig még hű tagja maradtam a magyar
amatőrcsillagász-társadalomnak, s a megszerzett tudásnak is sikerült hasznát
vettem tudományos-fantasztikus írói,
illusztrátori pályám során. A díszes bizonyítványt (mint ahogy a Kulin által
dedikált könyvet is) máig őrzöm. Csakúgy, mint a Kulin és Fábián által írt, s Szitás György
által szépen megrajzolt képregényt, melynek először sikerült igazán közel
hoznia hozzám Q. G. Lyn és F. A. Bian tudományos, fantasztikus, repülő cápákkal teli
világát…
