Ezen a húsvéton nekem külön
ajándékot hozott a nyuszi: szombatról vasárnapra virradó éjjel valamikor
megérkezett a blog százezredik látogatója. A szám tekintélyt parancsoló és
örvendetes, de ugyanakkor elgondolkodtató is: 2012 elején bizony nem mertem
volna feltételezni, hogy egy napon majd eddig is eljutunk. Az oldal annak
indult, aminek minden blog: régi viselt dolgaimról, munkáimról, az egykori
kiadói világról való szubjektív megszólalási lehetőséget láttam benne magam is.
 |
| A legnépszerűbb cikkek toplistája… |
E jellegét máig megtartotta, de
aztán előbb hébe-hóba, majd egyre tudatosabban más, „magazinos” jelleget
kapott: nagyobb terjedelmű cikkek, elemzések, tudósítások is megjelentek az
oldalain. Meglepő módon ezek a zömiben képregényről szóló írások egyre több
embert vonzottak, egy-egy érdekesebb írás megjelenésének híre ment, nem egy
ilyen „külső” tudósítás több száz, sőt, akár több ezer olvasót is „hozott”. A
mostani kerek szám alkalmat ad egyfajta mérleg megvonására: lássuk, melyek
voltak három év legsikeresebb és legkisebb érdeklődéssel kísért írásai.
 |
| Itt kezdődött (újra): 28 év után vissza a kezdetekhez. Előbb a figurákat kellett újra tanulni, majd a kihúzás technikáját, végül a kompozíció és a képszerkesztés törvényeit |
Nem meglepő módon a blog
legnépszerűbb írásai közül sok Fazekas Attilával, munkásságával
foglalkozott. Fazekas Attila negyven-valahány éves szakmai pályafutása alatt több, mint háromszáz képregényt alkotott, ma is hatalmas rajongótábora
azonban személyéről, alkotói műhelytitkairól viszonylag keveset tudott. Legtöbb
olvasója (jóval háromezer felett) a nőalakjairól készült összeállításnak volt,
de sokan voltak kíváncsiak a nevéhez fűződő képregény-dramaturgiai fordulatról,
a Csillagok háborúja általa készített képregény-adaptációiról s alkotói
módszerének bemutatásáról szóló cikkekre is.
 |
| Az első „új” miniképregény – még januárban született. A kissé még fragmentált kockákat yuyu barátom segített megszerkeszteni, s ő „írta be” a szöveget is |
Nagyon örültem annak, hogy saját,
egykori hőseim is sok olvasó jó emlékezetében maradtak meg: a Hahotában
szereplő szőke gimnazista, Szatmári Szilvia vagy Bucóék így
kerülhettek a legnépszerűbb írások közé. 2012-es hamvába holt manga-projektem is
kiemelt érdeklődést kapott: akkoriban sokan szurkoltak sikeréért, de végül a
csajok sosem jutottak ki a Gál utcából. Igaz, három év után az ötlettel,
ha más formában is, de újra elkezdtem foglalkozni - talán ebből növik ki magukat majd a tündértavi lányok történetei... A képregény hőseiről szóló
cikkeket is szívesen fogadták az olvasók: a Jeanne d’Arc-ról és Kloss
kapitányról szólók kapták a legnagyobb figyelmet.
 |
| Haui Jóskának hála megnézhettük, hogy néznének ki a miniképregények - színesben |
A legkevesebbet meg sajnos igen
sokszor azok, melyek megírását amolyan „belső szükségletként” éltem meg, s
sokszor bizony „koremléknek” szántam. A Zórád ötvenes években készült
könyvillusztrációiról vagy épp utolsó képregényéről készült munkák csak pár
tucat „feketeöves” képregényrajongó figyelmét keltették fel, más írásoknak
azért kér-három év alatt „összejött” két-háromszáz olvasója is. Az viszont
örömteli, hogy az olvasók között ott vannak (amennyire tudom) a képregény ifjú
kutatói is – s az különösen jólesett, hogy a tehetséges és a képregényhez
nagyon értő Komornik Eszter értekezésben forrásként hivatkozott
némelyikre.
 |
| Persze alkalmanként a rajzoló is szeret „kirúgni a hámból”. A rekonstrukciós rajzok sorát folytatva jutottam el ahhoz, hogy megnézzem: hogyan nézhetett ki Piszkos Fred – fregattkapitányként és fiatalon |
Ez persze felelősséggel is jár:
tetszik, nem tetszik, valahol magam is egy régmúlt kor túlélő tanújává váltam –
s bizony sok mindent, ami a hetvenes-nyolcvanas években a magyar képregény
körül történt, már csak a mi emlékezetünk őriz (jól-rosszul) meg. Ezzel
viszonylag nehezen egyeztethető össze, hogy idén januártól újra felvettem a
ceruzát, rajztollat, s ismét sorompóba álltam – még akkor is, ha én is, s talán
olvasóim is tudják, azért játék csak az egész. A lelkesedés megvan, valahogy a
rajztudás úgy-ahogy visszajött (sőt, ami azt illeti: talán javult is valamelyest
negyed századdal ezelőtti „csúcshoz” viszonyítva), de azért én pontosan tudom,
hogy minden, amit csinálok, csak egy amatőr rajzoló privát szórakozása – amiben
legalább az illető amatőr rajzoló igaz örömét leli.
 |
| Ez is sok örömet okozott: márciusban yuyuval egy rejtvény-sorozat erejéig életre keltettük Wágner urat, Rejtő Jenő kékszakállú hősét. A dicsőség és érdem az eredeti rajzok alkotóját, Korcsmáros Pált illeti |
S ez vezetett el Kiss Ferivel
való közös kalandunk, az új Bucó-történet felé. Mikor tavaly Marosi László
a KKK-vendége volt, elvi hozzájárulását adta ahhoz, hogy a sorozat
folytatódjék. Néhány nappal Szilveszter után ért utol az ihlet: tényleg, mi
lenne, ha csakugyan folytatódna a mese - nagyjából ott és úgy, ahogy én
87-ben felhagytam vele? Drága barátom, Haui Jóska utána még sok és
nagyon sikeres füzetet készített, de az ő alakjai (mondjuk ki: a
professzionális rajzoló, a művész alakjai) már mások voltak. Jóska kezdetektől
az új projekt mögé állt, tanácsokkal segít, s vigasztal, ha épp elkeseredek,
mert valami nagyon nem akar össze jönni... Sőt: színezéssel is közreműködik a
munka sikerre vitelében. Hála és köszönet néki!
 |
| Az új történetbe persze a régieken kívül új alakok is kellenek – ő Kamilla tanárnő, az iskola méltán népszerű tornatanára |
Sok mindent kellett újra tanulni.
Voltak (s lesznek) kitérők – nem is kevés. Feri a forgatókönyv felével már
elkészült, most a második rész cselekményvázát tölti fel fordulatokkal,
poénokkal. A Drónok harca igazi, a Marosi László által írt történetek
szellemében fogant „verseny”-kaland lesz: hőseink nem kisebb feladatra
vállalkoznak, mint hogy beneveznek a BME drónépítő- és röptető
versenyére. Feri pörgős, sziporkákkal teli sztorival örvendeztetett meg, a
cselekmény jelentős része eredeti helyszíneken játszódik. A verseny a BME Q épületétől
indul (merő véletlen, hogy itt van az én tanszéki szobácskám is), a repülő
herkenytűk aztán a Margit sziget felé veszik az irányt. Útközben sokféle
kaland esik majd meg a versenyzőkkel – s a végén persze (mint minden korábbi
történetben) diadalmaskodik a jó… A vállalkozáshoz a legjobb partnert választottam. Kiss Feriben megvan az, ami belőlem mindig is hiányzott: a szellemesség, a könnyed, játékos humor, a tűzijátékként robbanó ötletek és a szilárd cselekményvezetés művészete. A címválasztás is az ő képzelőerejét dícséri...
 |
| Ez a kis képregény az idei, roppant hűvös Húsvét köszöntésére született… Még nem egészen komoly, inkább csak skiccszerű, gyors kihúzással - a magam, meg a KKK facebook-csoportjának boldogtalan tagjainak szórakoztatására, akik angyali türelemmel viselték (idáig), hogy egy-egy új rajz sikerét az ő segítségükkel mérem le... |
Egyelőre „dajkálom” a figurákat,
helyszíneket – az igazi munkának azonban május végénél előbb nem tudok nekikezdeni.
Remény szerint a füzet nyár végén jelenik meg – a kiadásra kedves barátunk, a Windom
kiadó vezetője, Domján Zoltán vállalkozott. A blogra így a következő
hetekben-hónapokban kevesebb idő marad – ám ahogy Garfield a
szunyóka-rohamnak, az ihletnek én sem tudok ellenállni. Ha jön egy jó téma, a
jövőben is megírom majd – hisz valamiből össze kell majd gyűlnie a következő
százezer látogatónak is…
