2012. október 11., csütörtök

A Jedi visszatért!


Bár „menet közben" többször láttam az Attila keze nyomán születő rajzokat, majd elkészülte után az egész művet is, mikor jelezte, kijött a nyomdából a Jedi, mindent félre téve siettem, hogy végre kézbe vehessem. A Mestert nagy munkában találtam: már a hétvégi, hivatalos „premierre” készült, lendületes aláírással „látta el” a nemsokára már a rajongók féltett kincsévé váló füzeteket. 

 

Fazekas művészete, képregényes látásmódja, eszköztára sokat változott az elmúlt évtizedek során. De ma is azzal a technikával dolgozik, mint egykoron – s ezen a digitális világban sem igen akar változtatni. Nincs is szüksége rá: ezt a stílust ő vezette be a magyar képregénybe, ő tette elfogadottá s bár sokan igyekeztek követni őt, jól és hitelesen ma is csak ő tudja nyújtani. 


A képregényhez értő kritikusok nyilván kielemzik majd a Művet – én inkább most csak lelkes olvasóként, a Star Wars történetek rajongójaként forgattam a lapokat. Ami a három évtizeddel ez előtti Fazekassal összevetve mindenképp feltűnt, az a szigorúbb, zártabb kompozíciók felé való elmozdulás s a leíró szöveges részek helyett az eseménydús, képi ábrázolás erősödése volt – nem véletlenül, hisz a történet forgatókönyvét is a rajzoló készítette el.


A legenda újjáéledt – a Jedi visszatért. S vele egy pillanatra talán a magyar képregény aranykora is: a nagy alkotók, nagy sikerek, nagy dicsőségek időszaka. Jó visszaemlékezni rá – s újra átélni ezeket a pillanatokat. Köszönet a Magyar Star Wars Klubnak, Fazekas Attilának és a nyomdai előkészítésben közreműködő segítőtársainak, mindenek előtt azonban a rajongóknak, akiknek szeretete és kitartása ismét diadalmaskodott az Erő sötét oldala fölött…