Bár „menet közben"
többször láttam az Attila keze nyomán születő rajzokat, majd elkészülte után az
egész művet is, mikor jelezte, kijött a nyomdából a Jedi, mindent
félre téve siettem, hogy végre kézbe vehessem. A Mestert nagy munkában
találtam: már a hétvégi, hivatalos „premierre” készült, lendületes aláírással
„látta el” a nemsokára már a rajongók féltett kincsévé váló füzeteket.
Fazekas művészete, képregényes
látásmódja, eszköztára sokat változott az elmúlt évtizedek során. De ma is azzal a
technikával dolgozik, mint egykoron – s ezen a digitális világban sem igen akar
változtatni. Nincs is szüksége rá: ezt a stílust ő vezette be a magyar
képregénybe, ő tette elfogadottá s bár sokan igyekeztek követni őt, jól és hitelesen
ma is csak ő tudja nyújtani.
A képregényhez értő kritikusok
nyilván kielemzik majd a Művet – én inkább most csak lelkes olvasóként, a Star
Wars történetek rajongójaként forgattam a lapokat. Ami a három évtizeddel ez
előtti Fazekassal összevetve mindenképp feltűnt, az a szigorúbb, zártabb
kompozíciók felé való elmozdulás s a leíró szöveges részek helyett az
eseménydús, képi ábrázolás erősödése volt – nem véletlenül, hisz a történet
forgatókönyvét is a rajzoló készítette el.
A legenda újjáéledt – a Jedi
visszatért. S vele egy pillanatra talán a magyar képregény aranykora is: a
nagy alkotók, nagy sikerek, nagy dicsőségek időszaka. Jó visszaemlékezni rá
– s újra átélni ezeket a pillanatokat. Köszönet a Magyar Star Wars Klubnak,
Fazekas Attilának és a nyomdai előkészítésben közreműködő segítőtársainak,
mindenek előtt azonban a rajongóknak, akiknek szeretete és kitartása ismét
diadalmaskodott az Erő sötét oldala fölött…