Nem akármilyen kincshez jutottam
a minap: Kissfery volt olyan kedves, s megosztotta velem Zórád és Sebők munkásságának emlékeit is őrző, kilenc CD-ből és DVD-ből álló kollekcióját.
Feri gyűjteményét képregény-rajongók körében legendák övezik, s joggal: valóban
egyedül neki van meg minden, valaha Magyarországon vagy magyar nyelven
megjelent képregény, a legritkább, legnehezebben felhajtható kincseket is bele
értve. Ezek egy részét ő, vagy hűséges munkatársai valamelyike már
digitalizálta. S nem csak a képregényeket: a képregény-rajzolók
könyvillusztrátori, sajtóillusztrátori munkásságának eredményeit is.
Ez a gyűjtemény képezi alapját a
Kiss magyar képregény-bibliográfiák sorozatának, melynek a Fülesben és
testvérkiadványaiban megjelent történeteket bemutató első kötetén ezekben a
hetekben is szorgosan dolgoznak Szakács Györggyel.
Bár ami a képregényeket
illeti, e fantasztikus gyűjteményhez én a Néphadseregben megjelent (egyébként igen rossz) Mata Hari
történetemen kívül mással nem tudtam hozzá járulni, néhány más jellegű
aprósággal azért igyekeztem bővíteni. Zórádtól kapott magánlevelek, mindent
túlélt forgatókönyvek másolatait küldtem el neki – s most mindezt ezerszeresen
hálálta meg...
Az első, még igencsak serdületlen
koromban Zórádtól kapott levelet már megosztottam a blog olvasóival. Kértem,
meséljen a képregény-készítésről – s a kérésnek 1973. decemberében eleget is tett. Lépésről lépésre vezetett végig a
képregény-készítés munkafolyamatán – még azt is elárulta, mennyit keres egy-egy
folytatással.
Sajátos és egyedi kordokumentum
ez: talán önmagában is méltó az olvasók figyelmére, hisz Zórád egyéni
munkamódszerének titkait osztja meg. Itt most csak egy mozzanatát emelném ki: a
hatujjú kézre való utalást.
A Fekete gyertya című kémes-háborús
képregény valamikor 72-ben vagy 73-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban. Az
egyik jelenetben a dögös gonoszmaca karmaiba kaparintott főhős rájön, hogy
épp elárulják, s jogos haragjában a kisasszonykába vágja annak az altatóval töltött
fecskendőnek injekciós tűjét, amit mellékesen a hölgyike épp neki tartogatott.
Míves, szépen kidolgozott rajz
volt, szó se róla: hősünk kellően felháborodott, s ahogy markolja a fecskendőt, mozdulata
erőt, haragot sejtet. Ami, ha nem nézzük meg közelebbről
a rajzot, talán fel sem tűnik: mindezt hat ujjal teszi.
A képregényalkotás
szakmai követelményeiről írva Zórád levelében pironkodva emlegeti fel az
esetet: mert persze a hibát kiszúrta valaki, beküldte a Ludas Matyinak,
ahol a Tücsök és Bogár rovatban szégyenszemre meg is jelent. Nos, ennek
másolatát is megtaláltam Feri digitális kincsestárában - s íme oly sok év után
most ismét közre adom…
 |
