A legtöbb szuperhősnek két énje
van: a „civil”, az átlag olvasótól nem nagyon különböző, s különleges
képességekkel rendelkező „szuperego” – az, akivé az olvasó titkon válni
szeretne. A Marvel-Univerzum egyik kevésbé közismert szereplője Amanda Sefton például légikísérő: hétköznapi, no jó, attól kicsit csinosabb
amerikai lány. A grafikus itt őt a hetvenes évek kedvelt statikus (és a hölgyek
a megmondhatói: nem a legkényelmesebb) divatfotó-pózában ábrázolja.
Ha Amandát szeretnénk megrajzolni, az első lépés a póz megragadása. Ezt a lépést sosem hagyom ki: a kis anatómiai vázlat segít a rajz egyensúlyának felfedezésében, a kompozíció felépítésében. Ez a skicc kicsit divatrajz-szerű, a test arányai nyújtottabbak, a csípő keskenyebb, mint az eredetin és a lábak is közelebb vannak egymáshoz (ebből adódóan aztán persze a bal váll is kissé feljebb emelkedik).
A cél azonban az eredeti rajz,
tartás hű ábrázolása: a végleges változat tehát már ennek az arányait
követi. A részletek kidolgozottak, de nem túlságosan, hisz ez még csak ceruzás
rajz, mely a kihúzással nyeri el igazi formáját.
Amandának azonban van egy másik
énje is: igazából ö Jiman, egy nagy hatalmú cigány varázslóasszony, Margali
Szardos Bajoroszágban született lánya, aki maga is mágikus képességekkel
rendelkezik. Erre utal neve is: Magik. Öltözete igazi szuperhős-öltözet:
testét (már ahol) csillogó króm borítja, hátán nehéz anyagból készült palást.
Szeme tüzes parázsként világít a homlokát ékesítő két szarv alatt.
A figura megragadása ismét a póz
anatómiai vázával kezdődik, amit – nem könnyű tartásról lévén szó –
részletesebben is ki kell dolgozni. Az eredeti rajz ebben kivételesen nem sok
segítséget nyújt, a ruházat és a kiegészítők sok mindent takarnak -
„rekonstruálni” kell a csípő, a törzs, a vállak pozícióját.
Magik arca is egyedi. Lobogó
haja, égő szemei, a kar helyzete az eredeti arányok szerint.
A kész ceruzarajz elkészítése több
fázisból áll: az első a póz – és az anatómiai arányok – vázlatos felépítése, majd a kidolgozás... Szuperhősnőnk megszületett!
A szuperhőst szuperhőssé, a képregényt képregénnyé – grafikai szempontból mindenképp – az ábrázolás nyelve teszi. Ez a nyelv megtanulható – fázisról fázisra végig
vezetve az érdeklődőt számtalan kézikönyv, képregény-iskola
nyújt ebben segítséget. S egy sorozat, amit néhány éve itt, a blogon kezdtünk el...
