Egy pályázat margójára...

  

Fotó: Szabó Konstancia

Ma lezárult a RePrint magazin képregény-pályázata: mint arról a kilencedik.hu néhány hete hírt adott, s erről a pályázatra jelentkezőket közvetlenül is értesítettük, május 15-ig hosszabbítottuk meg a pályaművek beadási hattáridejét. Örömünkre szolgál, hogy az idáig beérkezett munkákat főként nagyon fiatal, tizenéves  alkotóktól kaptuk - célunkat ezzel voltaképpen máris sikerült elérnünk,  hisz sok fiatalt tudtunk ösztönözni a rajzolásra, a képregényhez való közeledésre. Hogy ki lesz a nyertes, persze még mi sem tudjuk - a hét végéig várjuk a munkák beérkezését. Hisszük viszont, hogy az ifjú alkotók között lesz majd olyan, aki  kedvet kap majd, hogy e szép és nehéz műfajt hivatásául, vagy legalább szenvedélyéül válassza. Ami azt illeti: én ismerek is valakit, akinek ez már egyszer sikerült…

1987-ben kerültem a Képes Újsághoz, ahol a Gézengúz címet viselő gyermekrovatban rövidesen elkezdődött  A művésznő elrablása című, magamírta képregényem közlése. Ha az ember a Táltos és Marosi László mellett forgolódott, megtanult ezt-azt a brandépítésről. Ezt próbáltam hasznosítani. A gyerekek szerették a történetet – mikor rajzpályázatot hirdettünk, százával küldték be a kedvenc szereplőjükről készült munkáikat. Aztán jött a receptpályázat, ami ismét megmozgatta olvasóink fantáziáját, s végül a nagy lehetőség, a képregény. Érkeztek az alkotások rendesen – köztük számos, igen jól sikerült alkotás. A pályaművek közül a legjobbakat közölte a lap.

Volt köztük egy tiszalöki tinédzser, az akkor 15 éves Szabó László, aki rögtön folytatásos sztorival próbálkozott: Lóvátett gengszterek című állatfigurás bűnügyi története 1988-ban több egymást követő lapszámban látott napvilágot. A végső döntés meghozatalát is az olvasókra bíztuk. A szavazáson - nem meglepő módon - az akkor 14 éves Szabó Laci gengszter-története érte el a legelőkelőbb helyezést, s nyerte el a fődíjat, az 1000 forintos könyvutalványt. Ennek bejelentésére abban a számban került sor, ahol Zórád Ernő pályaképét is bemutatta a lap.

Szabó László Lóvátett gengszeterek című műve kapta a legtöbb szavazatot.

Laci aztán felnőtt, s a képregényhez sem lett hűtlen. Sőt...  Igaz, ma már inkább művésznevén ismerjük őt – a sokszor pikáns, de mindig szellemes, kreatív, remek stílusban készült karikatúrák, s külföldön is megjelenő képregények biztos kezű alkotóját, Leslie Tejlort.

Kedves alakjaiból, sorozataiból néhány éve a Linea Comics egy tetszetős albumot jelentetett meg - az illusztis illusztrátor engem is megtisztelt egy példánnyal. A szerző és a kiadó, Kertész Sándor főként Téjlor egyoldalas, humoros képregényeiből válogatott össze egy színes csokorra valót - köztük több kedves, állandó szereplős sorozatot, a Mumifikátorokat, a Rabszolgákat, a Suttyó családot és Ómenkét is. A történetek egy jelentős része jó értelemben véve malackodó, a pikáns témákat gyakran történelmi közegbe, régmúlt korokba helyezi, más részük merészen mai - de mindig ízléses, jól megrajzolt, szellemes. Egy nagyobb lélegzetű történet is helyet kapott a kötetben - ez volt a Hóhér, Gasparek, a jobb sorsra érdemes, középkori titkos doktor szellemes, jól megírt meséje.

Téjlor állandó hőse volt a Suttyó család is, egy sztrip-sorozat, mely - nevétől eltérően - egy teljesen normális, átlagos - na jó: az átlagosnál kicsit több kísértésnek kitett - família életébe engedett bepillantást. Az általában három, néha két rajzból álló képsorok egy-egy csattanóra kihegyezve jelenkori mindennapjainkról, a néha megborult családi szerepekről, konfliktusokról szólnak. A képregényhez való szerencsésebb magyar sajtóhozzállás mellett ennek valamelyik napilapban lenne a helye, hogy naponta szembesítsék önmagával a hasonló problémákkal küszködő Nyájas Olvasót - ilyen lehetőség híján a sorozat most hibernált álmát látszik aludni. Laci barátunk azonban nincs munka híján, s bár továbbra is vidéken, kedves városában, Tiszalökön él, a helyi közösség megbecsült tagjaként, nagyon vagány, kedves felesége, Brigitta, fiai, László Kasszián és Koppány Zétény, s lánya, az angolul máris felsőfokon tudó, remekül fotózó Konstancia körében, játéktere maga a nagyvilág. Idehaza általában rejtvény- és viccmagazinoknak dolgozik, könyveket illusztrál, borítókat készít, de nagyon sok munkája külföldön jelenik meg - bár nem dicsekszik vele, de ő azon kevés hazai rajzoló közé tartozik, akik meg tudnak élni a képregény-készítésből. Szabadidejében a magyar nyelv történetével foglalkozik, e témáról alkalmanként szívesen tart előadásokat is.

Barátok, alkotótársak között a 12. Nemzetközi Képregényfesztiválon. Sváb József, Kertész Sándor, Haui József és Leslie - a Falka szürke és (lassan már) szürkülő farkasai... Fotó: Szabó Konstancia

Az utóbbi másfél-két évben a könnyedebb, cartoonosabb műfajok mestere azt is megmutathatta, hogy komoly, érett, klasszikus értelmében  vett képregény-alkotóvá vált. Mi, akik figyelemmel kísértük munkáit persze tudtuk, hogy Laci kezében ez már rég benne volt, s nem lepődtünk meg azon sem, hogy a műve a Magyarok az isonzónál pályázaton első helyezést ért el, s azon sem, hogy a 12. Nemzetközi Képregényfesztiválon egy másik munkájával Alfabéta díjra jelölték - ennek kapcsán készített Komornik Eszter vele egy remek interjút. Laci azonnal igent mondott, mikor a RePrint magazin első számához kértük közreműködését: adott saját képregényt, s Attila egy egyoldalas munkájának digitális kiszínezésére is vállalkozott. Nemcsak életkora (június 8-án már 43 életévét tölti be) folytán van foglalt helye a Szürke Farkasok csapatában (ahogy Haui Jóska nevezi: a Falkában), de mindenekelőtt tehetsége, szakmai tudása, a műfaj iránti alázata és profizmusa folytán is. Azok közé tartozik (nincsenek sokan!), akik a klasszikus magyar képregény hagyományait viszik tovább - egy ízig-vérig modern, a mai olvasókat megszólító formavilág adta keretek között.

A RePrint asztalánál a 12. Nemzetközi Képregényfesztiválon. Fotó: Szabó Konstancia

A legújabb hír, hogy Laci külföldi megrendelésre már szuperhősös képregényt is készít - méghozzá, az első rajzok szerint bitang jót. A Bill McCormick által termtett projekt egy több füzetből álló történet lesz, melynek első része 2016 nyarán jelenik majd meg. Nagy örömöre szolgált, hogy Téjlort a RePrint magazin őszi számához is megnyerhettem egy eredeti képregény elkészítésére. Magazinunk hajója lassan, de biztosan irányba fordul, immár nem csak újrakiadásokkal szeretnénk megörvendeztetni a Nagyérdeműt, de korábban még meg nem jelent, vadonatúj történetekkel is. Sok-sok éve, még képregényes pályám kezdetén futottam bele Jókai Mór egyik elbeszélésébe, Az egyiptom rózsája című fantasybe. A történet az ókori Egyiptomban játszódik, valós történelmi alapokra épít, de a nagy mesemondó sok fantázia-elemmel turbózta fel - a kalandos-háborús szál a romatika legszebb hagyományai szerint szerelmivel fonódik össze. Írtam belőle egy forgatókönyvet, s az első oldal ceruzás kidolgozásáig is eljutottam, aztán valamiért félretettem a tervet - egészen mostanáig. Elküldtem a 32 éves forgatót Leslienek, aki végtelen örömöre vállata, hogy megrajzolja a képregényt. Ígérete szerint május végén nekifog a munkának, én pedig izgalommal várom az első rajzokat.

Már csak ezért is derűlátón nézünk a zsűri többi tagjaival, Fazekas Attilával és yuyuval a most beérkezett művel bírálata elé. Hatalmas dolog az, ha egy tizenéves meg meri mutatni magát, alkotásait egy nyilvános pályázaton, mint ahogy az is, hogy egy fiatal rajzoló eleve mások gondolatainak (ez esetben Kiss Feri forgatókönyvének) megvalósítására vállalkozik. A beérkezett munkák, ahogy ígértük, a kilencedikre is felkerülnek majd - itt lesz lehetőség arra, hogy a Nyájas Olvasók is szavazzanak, s odaítéljék a közönségdíjat.