A Táltos, Magyarország
első, a nyolcvanas évek derekán színre lépett „magánkiadója” a Rákóczi úton,
egy nagy és elegánsan berendezett polgári lakásban székelt. Marosi László volt
a kétszemélyes családi vállalkozás csapatában a könnyen fellelkesedő, a kiadói szakmát ismerő
és őszintén szerető „kreatív”, a kifinomultan udvarias menedzser, mindig elegáns,
halk szavú, de páratlanul biztos ízlésű felesége pedig a papírmunka, a pénzügyek
felügyelője. Az üzleti alapokon működő magyar könyv- és képregény-kiadás megindulása sokat
köszönhet nekik. Én pedig személy szerint rengeteget.
 |
| A Bucó-figurákat begyakoroló vázlataim sajnos nem maradtak fenn - ezeket a ceruzarjazokat 1986 nyarán egy könyvjelző-tervhez készítettem |
Marosi - ügyesen manőverezve az
egyéni- és csoportérdekek, a politika és magánszféra között - mindig a közönség
ízlésének, érdeklődésének színvonalas kiszolgálására törekedett. Behozta a
szépen illusztrált Disney-meséskönyveket és kiadta Zórád
történelmi képregényeit. Megjelentette Komor Vilmos, a híres karnagy
lányának emlékiratait és – felesége neve alatt – 101 híres magyar recept
gyűjteményét, kiadta Krúdy emlékeinek szakácskönyvét és a Képes Bibliát.
A hangsúly azonban színvonalon volt, mert giccset sosem adott ki: valahol a
határon mindig sikerült megállnia.
 |
| Akkori bemutatkozó portfólióm dísze-virága, a 85-ben készült Star Wars-illusztráció |
Folyamatosan
keresett új,
eladható szerzőket, történeteket és rajzolókat. Zórád felhívta Marosi
figyelmét a munkásságomra, s némi szervezkedés után 1985 végén sor
került az
első személyes találkozásunkra. Vittem egy mappányi mintarajzot, olyan
történetekről, amit szívesen elkészítettem volna. Zórád tanácsát követve
inkább
ceruza-rajzokat.
 |
| Jókai redivivus (fénymásolat allapján) |
Ami akkoriban a képregényben
nagyon „ment”, a sci-fi volt – ezt próbáltam a Táltos fő profiljával, a
gyermekkönyv-kiadással összeházasítani. Amerikai mintára két-három
kiadványtervet készítettem, az Erno című, tizenéveseknek szóló ifjúsági
történethez, egy „klasszikus”, dögös macás űr sci-fihez (Időkút) egy
Jókai-adaptációt (Astarte rózsája), melyet én – a kiváló író más
műveivel együtt – hajlamos voltam a fantasy egyik előfutárának tekinteni.
 |
| "Ez a nő kell nekem!" - aztán mégis másként alakult... (fénymásolat alapján) |
Star Wars rajzomat látva Marosi elégedetten dünnyögte: „Hiszen maga tud rajzolni!” Nem meglepő módon legjobban a sci-fi képregény (amibe a Fazekastól ellesett trükkel megpróbáltam ifjú önmagam is belerajzolni) ötletén lelkesedett fel: „Ez a nő kell nekem” – mutatott rá a mintaoldal lencsi szemű szőkéjére. Aztán úgy alakult, hogy az Időkútból, de a gyermekeknek szóló sci-fiből – bár készült hozzá néhány kifestett rajz – sem lett történet. 86 elején viszont Marosi egy másik ajánlattal keresett meg. A már futó Bucó-sorozathoz keresett Békési Sándort váltó rajzolót.
 |
| Bucó Táltos-képregényt olvas... |
Ilyen jellegű munkát korábban
sosem csináltam, tehát mindenképp nagy bátorság volt részemről belevágni. Nagy
könnyebbséget jelentett, hogy Marosi a színezést „profi” rajzfilmes kifestőre
bízta, azaz nekem csak a vonalas rajzokat kellett elkészítenem. Ehhez viszont
először meg kellett tanulni a Békési megalkotta figurákat. Jó pár hét elment a
gyakorlással, számtalan ceruzarajz készült. Az eredménnyel Marosi elégedett
volt – én nem annyira, hisz én aztán láttam a különbséget.
 |
| Első Bucó-füzetem. Még a borító sikerült a legjobban... |
Megkaptam az első forgatókönyvet
– ez volt a Bucó, Szetti, Tacsi újabb kalandjai a repülőversenyen.
Marosi a rajzolásba sosem szólt bele, bár ha valami nagyon nem tetszett neki,
újra kellett csinálni. Szabad kezet adott a szöveg kisebb-nagyobb átírásai, a
történet kiegészítései vonatkozásában is. Éltem bőven ezzel a lehetőséggel. Az első füzet borítója nem volt
jó, de lényegesen jobban sikerült, mint a legtöbb belső oldal... Mindent
összevetve kevesebb kelt el belőle, mint az utolsó Békési-füzetből.
 |
| A Forma-1-es füzet eredeti borítórajza |
A folytatás szerencsésebben alakult. Marosi
több kiadvánnyal is „rákészült” a 86-os első budapesti Forma-1 versenyre: a
három nyelven kiadott, sok-sok színes fotóval illusztrált kézikönyv mellett egy
Bucó-füzettel is.
 |
| Azt hiszem, itt sikerült "elkapnom" a képregény-készítés mesterségét... |
Ezt a történetet már jobban
szerettem, sikerült jobban „ráérezni” a figurákra. Egy kézikönyvből
„kitanultam” az autóversenyzést (korábban és ezt követően sohasem érdekelt). Dániel,
az eb instrukcióit („kanyarnál lassan be, gyorsan ki”) e tudás birtokában
írtam hozzá az eredeti szöveghez. A kifestés is sikerült, bár a színezőnek én
közvetlenül nem tudtam utasításokat adni, így aztán néha nem pontosan úgy
alakult, ahogy elképzeltem.
 |
| Képutasítások hiányában lényegében szabad kezem volt a rajzolásban - ki is használtam rendesen. Autók, autók, autók mindenütt... |
Még két füzetet készítettem – a
budavári kalandot és az akadályversenyt, bár kicsit bonyolította a dolgokat,
hogy 86 őszétől megkezdtem még hátra lévő katonai szolgálatom letöltését.
Panaszra persze itt sem lehetett okom: mint az Igaz Szó külsőse, a Zrínyi
kiadó állományába kerültem, s két hét emlékezetes kalocsai tiszti kiképzés után
egyenruhát aztán hónapokig nem láttam. Még
azt is sikerült elfelejteni, a Kerepesi úti szerkesztőségi épület több
száz faliszekrényéből melyikbe sikerült elzárni - utolsó napomon hat
órámba került megtalálni elveszett dolgaimat.
 |
| Persze azért volt egy határ. A Forma-1 eredeti rajzaiba becsempésztem Ecclestone mellett a kor pilóta-sztárjait, Keke Rosberget és Alain Prost-ot is. Marosi nem díjazta: hamarjást ki kellett egy ártatlanabb jelentre cserélni |
A budavári kalandot nagyon
élveztem: az Igaz Szó szerkesztőségében az egyik feladatom a Budavár
visszavételének 300 évfordulóját köszöntő kultúr- és hadtörténeti sorozat
gondozása volt, ehhez illeszkedett a gyerekeknek szóló, kalandos történet is. A
sztori ugyan kicsit bugyuta volt, az előző folytatásban még magabiztos
gengszterként viselkedő banda-tagokat Marosi most éppen gügyögős kisovisra vette,
viszont a történet nem nélkülözte a nevelő szándékot.
 |
| A Budavári kaland címlaprajza, még ceruzában (fénymásolat alapján) |
Hőseink visszaültek az
iskolapadba, ám kalandvágyuk nem hagyott alább: mikor a Hírharangban a
kiskutyák arról olvasnak, hogy kísértetek (naná, hogy a Főnök és
csapata) rémisztgetik a kazamaták látogatóit, elindulnak hogy a rejtély nyomába
eredjenek.
 |
| Autóversenyről - alsó tagozatba. |
Ez a pedagógiai szándék vezérelte
az utolsó, 1987-ben megjelent, a tanulmányi kiránduláson játszódó történetet
is, ahol az ifjú olvasók tényleg hasznos ismeretekre is szert tehettek a
gombákról, a tűzrakásról, erdő- és mezőjárásról. Grafikailag talán ez a
folytatás sikerült legjobban - addigra már megtanultam mozgatni a figurákat.
 |
| ... és a dolgok kezdtek a helyükre kerülni |
A főszereplők mellett Békési Sándortól
egy csomó mellékszereplőt is „örököltem” (Dánielt, a tengerészsipkás
öreg ebet, a papagáj-riportert s másokat), s alkottam újakat is. Rajzaim
még mindig bizonytalan vonalvezetéssel, pocsék kihúzási technikával készültek -
a boltban kapható legegyszerűbb filctollakkal, „sima” műszaki kartonra
dolgoztam – de egyre összetettebb kompozíciókkal, plánokkal próbálkoztam.
 |
| Már a közelgő változás jele volt, hogy az Akadályverseny-füzetben a poszter megrajzolására Marosi Haui Józsefet kérte fel |
Az általam készített négy
történet külön kötetben is megjelent, s sok Bucó-rajz került be az ugyancsak
1987 elején napvilágot látott foglalkoztató könyvbe is. Mikor a nyomdából
kijött kiadvány a kezembe került, ki is fordult onnan nyomban: hangulatosnak
vélt borítórajzom helyett egy, szín-és formavilág tekintetében roppant
dinamikus, ugyanakkor viszont igen randa valami került. Bánatom csak a felvett
honorárium enyhítette, mely, a kötet vaskos terjedelmére tekintettel, nem volt
éppen jelentéktelen.
 |
| A foglalkoztató-könyv borítója, ahogy én elterveztem... |
A „brand” támogatására Marosi
könyvjelzőket, órarendeket is nyomtattatott – jó pár ilyenhez kellett rajzot
készítenem. A tiszai evezőstúrával már az idén hatvanharmadik születésnapját
ünneplő kedves barátom, nagyapa-társam, Haui József folytatta a
sorozatot, aki egészen más, professzionális és a fiatalabb olvasóknak jóval
vonzóbb látványvilágot teremtett. Én ámulattal néztem a rajzait: a rajzfilmes
világra jellemző arányok megjelenését, a könnyed vonalvezetést, a szépen
kidolgozott, dinamikus háttereket s persze a színezést.
 |
| Fiókban maradt lapok a Bucó-kalendáriumból |
Marosi 86-87-ben több
képeskönyvet is rendelt (versek illusztrációit, mint Weöres Sándor
Télköszöntője és Kutyatára). Az utolsó, a Táltosnak végzett nagy munkám a Bucó-kalendárium
volt: ez viszont nyomtatásban már nem jelent meg. Már 28 éve annak, hogy
rövid, de gyümölcsöző együttműködésem a Táltossal véget ért: néhány hónap
kényszerpihenő után a Képes Újság, majd 1988-tól a Mi Világunk szerkesztőségében
folytattam tovább, 1990-ben pedig felhagytam a képregények készítésével.
Körülbelül ekkor szűnt meg a Táltos is – s Marosi László is eltűnt a magyar
kiadói életből. Több, mint két évtizeden át nem tudtunk róla semmit: Kiss
Feri nagyon szerette volna őt elhívni a Képregény Kedvelők Klubjába
vendégnek, de még elérhetőségét sem ismerte senki. Mígnem 2013 őszén jött a
hír: kedves barátom, Haui József megtalálta őt. A hetven fölött járó, ma
exportügyletekkel foglalkozó Marosi László készséggel állt rá arra, hogy
vállalja a KKK-szereplést. 2013. október 31-re ki is tűzte Feri a jeles
alkalmat, aminek fényét emelte, hogy a Bucó-sorozat másik két alkotója, az
alakokat megteremtő Békési Sándor és a sorozatot megszűnéséig vivő Haui
József is jelezte: részt tudnak venni a találkozón. Aztán két nappal a
rendezvény előtt hír jött: Marosi kórházba került… A rossz idő miatt Haui Jóska
sem tudott eljönni, így Kiss Feri végül Békési Sándorral és velem beszélgetett
a régi szép időkről.
 |
| Egy a kalendárium kalandjai közül - januárra |
Úgy jött ki az ülésrend, hogy
középen volt a házigazda, mellette meg két egyetemi docens: az elmúlt
évtizedekben bizony az életünk sokat változott, messze kerültünk a
képregénytől: az egykori rajzfilmes Békési Sanyi mára a református teológia
professzora, jómagam meg a BME oktatója lettem… Sanyi ma már nem rajzol – az
oktatás, kutatás és az egyetem körüli ügyek lefoglalják minden idejét. 2013-ban
épp én is haragszomrádot játszottam a rajzolással – így Bucóékra már mint
„nyugállományú” alkotókként emlékezhettünk vissza. Haui Jóska viszont ma is
alkot: szebbnél szebb gyermekrajzaival képeskönyvekben, lapokban találkozhat az
olvasó – néha egy-egy illusztrációba azért Bucóékat is becsempészi. Aztán
Marosi László kikerült a kórházból, s mintha mi sem történt volna, a régi
lendülettel kezdte intézni ügyeit. A KKK-szereplést is vállalta: a találkozóra
végül 2014. áprilisában került sor. Emlékezetes este volt: eljöttek a
Táltos-könyvek, Bucóék régi rajongói, s eljöttek a fiatalok, az EpicLine alkotói
– mindenki, aki találkozni szeretett volna a magyar könyvkiadás élő
legendájával.
 |
| Négy kiskutya, aki képregény-történelmet csinált. |
Marosi hosszan és kendőzetlenül
mesélt a Táltos diadalútjáról: annak, hogy korai „kapitalista” indulását
csakugyan összeköttetéseinek köszönhette, hogy sikereinek köszönhetően
meglepően rövid idő meglepően sok irigyre és ellenségre szert tennie, hogy
kiadóként, üzletemberként mikor döntött jól, s mikor követett el
helyrehozhatatlan hibát, s bizony szó esett a kiadó meglehetősen gusztustalan
módon történő kivéreztetéséről is. Nem akart utólag szépíteni a múlton: nem
akart a Táltos kiadó mögé utólag sem bemagyarázni valamilyen kulturmissziót.
Üzletemberként vezetett egy vállalkozást, olyan területen (könyvkiadás), ahol
akkor nagy pénzek forogtak, s ahol nagy profit kecsegtetett. Végül ez lett a
Táltos veszte is: mikor már nagyon ment az üzlet, elindult az állami kiadói
szakma privatizációja, s jöttek a külföldi kiadók is, útban volt az első szabad, hazai, magánkezdeményezésre
létre jött kiadói vállalkozás. Mikor megkérdeztük Marosit, látna-e fantáziát ma
a könyv- vagy képregény kiadásban, csak csendesen rázta a fejét. „Nem azt kell
eladni, amit mi szeretünk, hanem azt, amit a közönség szeret.” – foglalta össze
a hitvallását. Kell hozzá persze fizetőképes kereslet és kiszámítható
értékesítési kapcsolatrendszer is – ma ez mind hiányzik.
 |
| Nem kizárt, hogy Bucóék kalandjai egy napon folytatódnak - s mert a képregény világában minden megeshet, egy másik univerzumba kerülve akár egy mangában, valódi lányokként és fiúkként élnék tovább az életüket. De hogy juthatnak - haza? |
Marosi László ma is üzletember,
ma is kereskedő – sikeres export-import vállalkozást vezet. A világ legnagyobb
piacával, Kínával áll kapcsolatban – és nem tervezi, hogy változtat
ezen. De gazdag élete tapasztalatait szívesen megosztotta a fiatalokkal –
tudott értékes tanácsokkal szolgálni nekik. Nekünk, a történet egykori alkotóinak
és Bucóék közben felnőtté vált rajongóinak a sorozat élő valóság, de a
negyvenes-ötvenesek közül is sokan emlékeznek még az első, s sokáig a
legnépszerűbb hazai füzetes képregényére. Ők nem bánnák, ha a mese folytatódna
- s még az sem kizárt, hogy ez a vágyuk egy szép napon teljesül…
