2014
szeptemberében – ahogy arról ebben a cikkben olvashattok – elindult a Képregény Kedvelők Klubjának Facebook-csoportja. Várunk mindenkit,
aki a régi képregények, az aranykor magyar klasszikusai és a Képregény Kedvelők
Klubjának rendezvényei iránt érdeklődik. Itt lehet jelentkezni: https://www.facebook.com/groups/1464336630521037/
Azt mondja a legnagyobb magyar
dia-gyűjtő, Bíró Feri, hogy ismét divatba jöttek a diafilmek: a gyerekek és
a szülők által leginkább kedvelt mesék tízezres példányszámban kelnek el, s
borsos áruk ellenére – a legnépszerűbb, hipermodern darab még akciósan is közel 17 ezer forintba kerül – jól fogynak a diavetítők is. Pedig a filmeket sem mérik olcsó áron: az egykor 13-16 forintot kóstáló tekercsek ma (ezt magam is tapasztaltam, mikor a minap Artúr
unokánknak egy nagy játék-kereskedésben trolibuszt szerettünk volna venni, s körbenéztem az üzletben)
1200-1400 forintot kóstálnak – többe kerülnek, mint a kosarakban halomban álló
mese-DVD-k.
 |
| Valahogy így kezdődött... A kiskakas gyémánt fél krajcárja 1954-ben, még fekete-fehérben került a gyerekekhez. Rajzolói között ott volt Macskássy Gyula (1912-1971), a „magyar rajzfilm atyja” is. Az első időkben a képaláírások még nem nyomtatással készültek, egyszerűen írógéppel „kopogták le” a szövegeket |
A boltokban kapható diák között
vannak régi, örök kedvencek, mint Vackor, Pom-Pom, Boribon,
Jancsi és Juliska, Sicc s a többiek, amiket már a hatvanas évek végén is
vetítettek szüleink - s amit másfél évtizeddel később én is vetítettem a
lányaimnak – s vannak új, modern művészi felfogásban készült alkotások. A régieket és újakat Artúrka egyformán imádja: az aktuális kedvencét (amit jól ismer a meséskönyvekből is) formázó barna plüssállattal tér délutáni szunyókára és
esti alvásra. Az is igaz viszont, hogy nem minden régi diafilm-klasszikus
népszerűsége maradt töretlen: egykori kedvenceim, Zórád, Sebők, Korcsmáros
kalandos, fiúknak szóló történetei már nem nagyon kellenek a mai gyerekeknek.
 |
| Boribon, a játékmackó egy alkalommal 1971-ben talált utat a diafilmhez. Az alkotó, Marék Veronika(sz. 1937) ma is aktív, Boribonon kívül Kippkoppal, a Kockásfülű Nyúllal is ő ajándékozta meg a gyerekeket. |
A régi diafilmes mesék
képi világa a mai gyerekektől sem egészen idegen – sőt. Örömmel látom, hogy
gyermekkorunk sok kedves könyve (Sicc, Boribon, a Gőgös gúnár… és
társai) új kiadásban ma is kapható. Az időtállóságba persze az is belejátszhat,
hogy a hatvanas-hetvenes évek gyermekkönyv illusztrátorai közül sokan
világszínvonalon dolgoztak – Németh István, a kiváló grafikusművészünk
rajzai (sok képeskönyvet illusztrált, s sok diafilmet is készített - köztük
olyan emlékezeteseket, mint a Nyuszi Kató lakodalma, a Cili cica a
tejúton, a Két kis bocs meg a róka vagy a Róka Rudi-sorozat a
kiválók közül is kiemelkedett. Alkotásai legtöbbje Bíró Feri Virtuális Diamúzeumában számtalan más kinccsel együtt ma a nyilvánosság számára is hozzáférhető.
 |
| Róka Rudi a hatvanas évek elejének kedvelt mesehőse volt, kalandjaival diafilmen és képeskönyvben gyakran találkozhattak az olvasók. Sikerét Németh István szép, rajzfilm-szerű (bár akvarell technikával készített) rajzainak s a bájos történeteknek köszönhette, melyek bár az állatok világáról szóltak, de a korabeli gyerekek mindennapjait mutatták be. |
E mesék nem csak a rajzok miatt
voltak varázslatosak, hanem mert legtöbbször varázsos szövegekhez készültek,
varázsos meséket vagy meseverseket illusztráltak. Sicc „papája”, a fantasztikus
tehetségű rímfaragó Kálmán Jenő (1885-1968), a gyermekversek
koronázatlan királynője, Donászy Magda (1911-1988), a nagyszerű irodalmi
szerkesztő és költő Székely Magda (1936-2007), s persze a magyar
irodalom óriásai: Zelk Zoltán, Weöres Sándor csengő-bongó rímeit
ugyan ki tudná, akár évtizedek múltán is elfelejteni? Sokszor egy-egy népszerű
képeskönyvnek jelent meg a diafilm-változata – vagy épp fordítva. E klasszikusok
egy része a könyv- és diafilm-kiadásban ma is kapható, miközben azért
megjelentek napjaink új, izmos tehetségei is.
 |
| Mi Donászy Magda csengőbongó rímein nőttünk fel: az ő verseit szavaltuk az óvodában, de sokszor bizony még az általános iskolai ünnepségeken is. A Nyuszi Kató lakodalma kedves erdei idill – ma már sajnos nem szerepel a Diafilmgyártó kínálatában |
Mindazonáltal a különbség,
mondjuk Kálmán Jenő rímei s némely mai szerző között, ahogy mondani
szokás: zongorázható. Nekem sokszor furák, de lehet, hogy a kicsinyek szeretik.
Mint gyermekeknek is szerző ifjú irodalmárunk verseit, melyekből nem idéznék e
helyütt, hangulatuk érzékeltetésére azonban álljon itt saját utánköltésem.
Kiskertemben, hajnalba’
Kitettem az asztalra
A notebookom
De jaj!
Elszállt.
A Facebookom.
A valóság belép a mesék világába,
s hozza magával a mindennapok fogalmi rendszerét, eszközeit: ami a gyerekeket
körbe veszi. Nem, mintha ez baj lenne, persze: a hatvanas-hetvenes évek
diafilmjeiben, képeskönyveiben is a kor jelent meg: kiránduló, táborozó
kisdobosok, úttörők, iskolai és otthoni hétköznapok, tárgyak, járművek,
viseletek.
 |
| Győrffy Anna légiesen szép Hamupipőkéje azonban igen – s máig a legnépszerűbbek közé tartozik |
S ez a sok ódivatú izé láthatóan
a mai kicsiket egyáltalán nem zavarja. De miért is zavarná? Úgy, ahogy mi egykoron
a királyfiért is izgulni tudtunk, ki kedveséért jövel hófehér paripán, holott
lovat vagy arisztokratát (kiváltképp a kettőt egy helyen) akkoriban nem sokat
láttunk, a mai gyerekek a mese kellékeként elfogadják a régi sparheltet, az
energetikai követelményeket aligha kielégítő lakóházat, a környezetszennyező
széntüzelést, az udvaron gömbölyű idomokkal pompázó Wartburgot vagy Moszkvicsot,
s a kislányok hajában a furcsa izét, ami Anyu szerint a másli volt. A
mesék világát a rajz csodákkal rendezte be. A sok remek grafikus közül talán a
legtöbb, leghangulatosabb meseillusztrációt úgy a diafilm, mint a könyvkiadás
számára Győrffy Anna (1915-2006) készítette - rajzai bájosak, kortalanok, mégis kifejeznek valamit a konszolidált békeidők
naiv, zavartalan boldogságából. Közülük kettő (a Hamupipőke és a Hófehérke)
ma is ott van diafilmek eladási toplistájának éllovasai között.
 |
| A valószínűleg a legnagyobb példányszámban megjelent gyermekkönyv-sorozat hősnője, Pöttyös Panni 1956-ban született meg – ma is töretlenül népszerű. |
Számtalan könyvhöz készített
rajzokat: köztük a legismertebb, új és új kiadást megért a Pöttyös Panni sorozat,
melynek első kötete (Pötyös Panni a Balatonon) 1956-ban jelent meg. Az
alakot a magyar ezotéria nagyasszonya, Szepes Mária (1908-2007) találta
ki – róla az átlag olvasó évtizedeken át aligha sejtette, hogy azonos a misztikus
ködbe burkolózott Vörös oroszlán írójával. Az irodalmi elnyomatás éveiben Panni
legalább szép pénzt, s elismertséget hozott neki: ezzel a ténnyel viszont új
rajongói, a Ráguel-sorozat és a Varázstükör olvasói nem nagyon
tudnak mit kezdeni. Panni közel harminc év késéssel (1985) a diafilmig is
eljutott, képregényhős azonban nem lett belőle sohasem – mint ahogy tudomásom
szerint Győrffy Anna sem rajzolt soha képregényt. A diafilm és a
képregény között azért jócskán volt „átjárás” az ötvenes és nyolcvanas évek
között - Kiss Feri és Bíró Feri az elmúlt években a Képregény
Kedvelők Klubjában többször is szenteltek egy-egy estét ezeknek az
összefüggéseknek, sok olyan példát hozva, mikor egy-egy motívum a diából került
át a képregénybe – vagy esetleg pont fordítva.
 |
| Sebők Imre nagyszerűen bánt a színekkel is, ám ezt megmutatni nem nagyon volt lehetősége – a kor kiadási gyakorlatából adódóan legtöbbször csak fekete-fehér rajzok elkészítésére kérték fel az illusztrátorokat. Az 1963-as Ben Hurban azonban a mester szinte tobzódhatott a mediterrán színvilágban... |
S hogy miért nem fogynak jól az
én gyerekkori kedvenceim, Zórád, Sebők, Friedrich Gábor, Benkő Sándor,
Szemere Antal történetei? Ennek alighanem két, igen egyszerű oka van. Az ifjúsági
irodalom olyan klasszikusai, amit mi még szívesen forgattunk (Winnetou, Cooper
indiántörténetei vagy a történelmi kalandregények) maguk is kimentek a „divatból”: a mai tizenévesek, ha még
olvasnak egyáltalán, a Harry Pottert keresik vagy a Trónok harcát, esetleg más,
a tévéből, filmről ismert hősöket. Új-Lipótvárosban több gyermek- és ifjúsági
könyvesbolt is van – köztük a jó értelemben híres-hírhedt Pagony,
ahonnan Artúrka meséskönyveinek nagy része is származik. Látom a kirakatokban
az új szerzőket és az új történeteket: köszönő viszonyban sincsenek már a Móra
kiadó vagy a Minerva egykori kínálatával. Főként a lányoknak írt történetek
választéka lep mindig meg – ezek a jobbnál jobb, róluk szóló, az ő világukban
játszódó, az ő nyelvükön szóló sorozatok nagy szerepet játszottak abban, hogy két
éve elment a kedvem saját manga-projektem folytatásától.
 |
| A Szűcs Dani álma Zórád kedves úttörő-képregényeinek egyike volt: először 1955-ben, még fekete-fehérben, majd néhány évvel később már színesben is megjelent. E történeteknek már csak nosztalgikus értéke van: szerencsére Bíró Feri nagyszerű digitális diafilm-gyűjteményében ez is hozzáférhető. |
A másik lényeges ok a vizualitás
változása: a mai kamaszok már a „Disney-varázson”, HD minőségű filmeken
cseperednek s mobiljukon ott az egész világ. Ezzel a gazdagsággal, a „régi”
mesterek akvarelles-temperás forma- és színvilága már nem kelhet versenyre –
mint a klasszikus magyar képregényen, a „figurás” -realista diákon is túllépett az
idő. A születésének 60. évfordulóját az idén ünneplő diafilm azonban láthatóan
örök, s a mai nem könnyű kiadói feltételek mellett sem ragadt meg a
„retro-érdekesség” kategóriájában: hála a Diafilmgyártó Kft. (az egykori
Diafilmgyártó Vállalat kiadói hagyományai folytatója) ügyes vezetésének,
ma is folyamatosan kerülnek piacra új és új alkotások. Szeptember 20-án ezekkel
találkozhat az érdeklődő közönség az Örökmozgóban.
Boldog születésnapot, további sikereket, magyar diafilm - a gyerekeknek, s a vénülő felnőtteknek mindig szüksége lesz rád!
