A december 6.-i Hungarocomixra
időzítve az idén huszonegyedik alkalommal jelenik meg Fazekas Attila
képregény magazinja, a Botond. Örülnénk persze, ha nem kellene mindig
egy kerek esztendőt várni az új lapszámra – de a kiadvány (mint a mai képregény
piacon oly sok másik) én- és önfinanszírozású: egyrészt a szerző
magánkiadásában jelenik meg, másrészt az alkotó-kiadó új megjelenésre csak
akkor gondolhat, ha már megtérült az előző befektetése. Az első tíz szám
leginkább Attila legnépszerűbb, leghíresebb tudományos-fantasztikus
képregényeinek (Űrkalózok fogságában, Csillagok háborúja, Terminátor,
Perseus kapitány…) újraközlésével jelentkezett: ezek később önálló
sorozatot kaptak (Sci-fi klasszikusok képregényen), melynek utolsó
füzete (A Mohács kommandó) tavaly jelent meg.
 |
| Gazdagon kidolgozott hátterek, szép kompozíciók, harsogó meditterrán kékség – az ókor hangulata kel életre Fazekas rajzain |
A kilencedik számtól a Botond –
kimondatlanul is - a magyar történelmi képregény magazinjává vált: minden évben
múltunk valamely jeles eseményének, korszakának emléket állító irodalmi
alkotások képregény-változatával találkozhattak a lap olvasói. Van miből
válogatni: Fazekas gazdag munkásságának közel negyedét teszik ki az ilyen
tárgyú alkotások. Bár az idei Botondból sem hiányzik a magyar témájú képregény,
a „fő” történet az ókorban játszódik - Móra Ferenc Aranykoporsója
harminc évvel ezelőtti első megjelenése után most ismét napvilágot lát. A
nyomdai előkészítést – szokás szerint - Kroboth Jenő, yuyu végezte el – a
borító színes címlapja (Attila rajzának felhasználásával) két kiváló
képregény-rajzoló, Sváb József és Téjlor munkája.
 |
| A történet főszereplői: Quintipor, a császár fia és Titanilla, az ifjú nobilissima |
A történet 1984-ben, a Füles
akkori első húsz számában jelent meg. Móra 1932-es regényéből Cs. Horváth
Tibor írt egy egészen kiváló forgatókönyvet, mely rendesen hagyta
„hömpölyögni” a cselekményt, az alkotói pályája első szakaszának zenitjén járó,
beérett művészetű, minden tekintetben professzionális alkotóvá vált Fazekas
pedig nagyon szép, nagyon látványos, a megszokott három képsávos ábrázolás
határait már feszegető, korhű „szuperprodukciót” rajzolt meg. Az ábrázolás
megközelítése – valószínűleg tudatosan – filmszerű: izgalmasan váltakozó
plánok, „kameraszögek”, nagy részletességgel megrajzolt hátterek adják a
hitelesség élményét.
 |
| Móra regénye a nagy keresztényüldözések korában játszódik |
A történetet magát dicsérni pedig
felesleges: Móra Ferenc, a „soktudományú ember” megírta – s jól írta
meg. A forgatókönyv nem szakad el az eredeti cselekménytől, bár Cs. Horváth
szükségszerűen nagyon sokszor tömörít. Elsősorban a szereplőket hagyja
beszélni, az átkötések, a szöveges narráció inkább a hangulatokat érzékelteti,
s (ha szükséges) azt a „mögöttes” eseménysort világítja meg, amelyben az olvasó
„belép”, s ahol a történet szereplőivel találkozik. A változatos helyszíneken
játszódó történet kontúros, lendületes vonalakkal kihúzott rajzai mögött harsog
a mediterrán kék, az épületek, a belső terek gazdagon díszítettek, a
térábrázolás minden képkockán hibátlan. A hajviseletek, ruhák, ékszerek,
fegyverek stb. a Fazekastól megszokott pontossággal jelennek meg - alapos
kutatások eredményét tükrözik.
 |
| A Dózsa György nyitóoldalához Attila rajzolt főcímet is készített |
Nem csak szép, de értékes alkotás
tehát az Aranykoporsó képregény-változata. Annál sajnálatosabb, hogy a
könyv más adaptációitól – színmű, opera készült belőle – eltérően ezt nem nagyon tartják
számon. Biztos örvendetes, hogy ma már rovásírással készült változata is
elérhető, de alighanem azok a nebulók, akik évről évre kötelező olvasmányként
találkoznak a művel, e gazdagon illusztrált, látványos változatnak jobban
örülnének, s talán több hasznukra is lenne iskolai tanulmányaik során. A Botond
mostani számába a negyven oldalas történet kétharmada fért csak bele – az, hogy
a két főszereplő fiatal szerelme beteljesedik-e, csak a folytatásból tudják
majd meg az olvasók.
 |
| Történelmi alakok… |
Mint ahogy a Botond 21. számában
indult másik két képregény esetében is... Mindkettő megalkotására egy-egy
évforduló ösztönözte az alkotót: a Dózsa György esetében a nevéhez
kötött parasztfelkelés fél évezredes, A nagy háború esetében pedig
kitörésének centenáriumi évfordulója. Eltérő hangulatú, megközelítésű alkotások ezek – az
alkotó személye, Fazekas a történelmi témák iránti érdeklődése kapcsolja össze
őket. A Botond olvasóinak először talán fel sem tűnik majd, hogy az
Aranykoporsó és az új történetek megalkotása óta eltelt három évtized – a
rajzok stílusa, hangulata ugyanis mit sem változott. A Dózsa kicsit bátrabban,
szabdalt oldalkompozíciókban, látványos csatalejelentekkel lép elénk – A nagy
háború fegyelmezett képkockákba szorítva, a Népszava csík-képregényeinek
hangulatát felidézve. Az utóbbi különlegességét a képi hitelesség igen magas
fokára való törekvés adja: a művész a történelmi események szereplői saját
arcukkal, gondosan megrajzolt portrékkal kelti életre.
 |
| …és szavak, melyek történelmet írtak. |
Hogy lesz-e folytatás, nem
kétséges – a kérdés az, hogy milyen formában, s mikor. Botond, a kis termetű,
de büszke magyar nem adja fel: évről-évre feltűnik Bizánc kapuja előtt,
hogy bárdjával rést üssön az érdektelenség, a klasszikus magyar képregény
hagyományaitól elfordult közöny erős kapuján. S előbb-utóbb ez a kapu engedni
fog neki…
A képregény megvásárolható a
december 6.-i Hungarocomix-on, a Roham Bárban, vagy 1500 forintos áron itt megrendelhető közvetlenül a szerkesztőségtől.
