2015. október 15., csütörtök

Dallal, tánccal, szoftverrel és hegedűvel - Porogi Éva interjúja



„Ez a képzés kézzelfogható tudást adott – nem nekem kell állást keresnem, engem keresnek meg az ajánlatok” – mondja Török Flóra
  




2015. június 7. Kazahsztán fővárosában, Almatyban az este lassan éjszakába fordul. Közép-Ázsia egyik legnagyobb népzenei és világzenei fesztiválján, a Spirit of Tengri nevet viselő, komoly hagyományokkal bíró rendezvényen tetőfokára hág a hangulat. Tízezer ember tapsol önfeledten a fesztivál történetének első magyar meghívottjai, a Junior Prima díjas Török Tilla és zenekara, valamint a Fonogram-díjas Holdviola együttes színpadon álló tagjainak, s egy velük muzsikáló BME-s hallgatónak, a Schönherz kolesz lakójának, Török Flórának. A szoftverfejlesztő informatikus Flóra - a Török Testvérek középső tagja, s a Holdviola rendszeres vendégzenésze - mesélt nekünk mindennapjairól, zenéről, tanulásról, áldozathozatalról.




Honnan származol?

Délvidéki, pontosabban zentai születésű, Adáról elszármazott vajdasági magyar vagyok. Annak idején a biológia és az informatika között gondolkodtam a továbbtanulással kapcsolatban, és hogy miképpen lehetne ötvözni a kettőt. Akkor tudtam meg, hogy létezik a bioinformatika. Mindenképp Magyarországon szerettem volna egyetemre járni, mert nálunk otthon nem volt magyar képzés, kivéve a magyar nyelv és irodalom tanári szakot. Helyileg hozzám legközelebb Szeged lett volna, ott kerestem bioinformatika szakot, de kiderült, hogy nincs. Végül a biológia mellett döntöttem, fel is vettek, ám még éppen időben megismerkedtem a szakon tanulókkal és az elmondásuk alapján rájöttem, hogy mégsem ezt szeretném tanulni. Ráadásul akkoriban még csak szerb állampolgár voltam, és rám is vonatkozott a törvény, miszerint külföldiek nem vehettek részt államilag finanszírozott képzésben Magyarországon, és a magas költségtérítés szintén elbizonytalanított, így végül a halasztás mellett döntöttem. Azonban megtudtam, hogy Szegeden van OKJ-s képzési forma, melyet aztán rendszerinformatikus szakon kezdtem el. Első év után szoftverüzemeltetői középfokút kaptam, a rendszerinformatikus felsőfokú szakképesítést a második év után szereztem meg. Ekkoriban körvonalazódott meg bennem: informatikus leszek.


Fotó: Gerván Hajnalka


Végül miért nem Szegeden kezdted el az egyetemet?

Egyrészt voltak ismerőseim, akik inkább Budapestet javasolták, másrészt a nővérem már itt tanult, és az öcsém is ide készült. Így adott volt, hogy mindhárman itt „egyesüljünk” újra. Ha pedig Budapest, akkor a legjobb mérnöki képzést szerettem volna, így kerültem a Műszaki Egyetemre, a VIK mérnökinformatikus képzésére.

Jelenleg mesterképzésre jársz?

Igen, a VIK-en végzem a gazdaságinformatikus MA-t, most írom a diplomamunkám, és mellette már dolgozom is három éve.

Más karokról is vettél fel órákat?

Alapképzésen kellett felvennünk szabadon választható tárgyakat. Vettem föl építész karról is például a világ városépítészetét, GTK-ról a számvitelt, kontrollingot, pénzügyeket, de ezek már mesterképzésen kötelezőek is.


Fotó:  Mózsi Gábor
Forrás: www.toroktestverek.com

Hasznosak voltak az alapképzésen a szabadon választott tárgyak?

Igen, mert én azt vallom, hogy az embernek minél szélesebb a látóköre, annál jobban érvényesül, hiszen így nem csak a saját szakmádba látsz bele, hanem a kapcsolódóakba is egy picikét, s ezáltal a saját munkád is hatékonyabbá válik. Például én szoftverfejlesztő vagyok, és más területekről jövő igényeket kell kielégítenem. Akár egy számviteli alkalmazást vagy banki alkalmazásokat kell fejleszteni és nem árt, ha az embernek van egy kis információja róluk.

Milyen volt számodra az alapképzés?

Szerettem az alapképzésre járni. Azt hozzá kell tenni, hogy egy ilyen egyetemen, mint a BME, kicsit félre kell tenned önmagad, a hobbijaidat és keményen a tanulásra kell összpontosítanod, ha jó eredményekre törekszel. Azt tudom, hogy amikor bekerültem, akkor tényleg félretettem az addigi életemet és tanultam. Viszont azt is tudom, hogy ez a képzés kézzelfogható tudást adott. Az a biztonságérzet, hogy gyakorlatilag nem nekem kell munkát keresni, hanem engem keresnek: ez a mai világban egy óriási kincs. Ezt az egyetem adta, mint lehetőséget. Másrészt sok barátot szereztem, sok-sok ismerőst. Másodévesként foglalkoztam a gólyákkal, illetve a Schönherz Kollégiumban vagyok most már hatodik éve, és itt csatlakoztam a Parkett Klubhoz táncolni és bulikat rendezni, mert mindkettőt nagyon szeretek. Az elején kisebb feladatokat láttam el, mint a PR levél készítése, aztán egyre komolyabb feladatokat is. Éppen most adtam át a kört az utódomnak, másfél évig én voltam a kör vezetője.

Fotó: Kiss Ágnes Photography

Hogy kerültél kapcsolatba a Holdviola együttessel?

Nővérem, Török Tilla az énekesnő, aki Barta Zsófit váltotta. Jómagam nem vagyok tagja, hanem mint közreműködőt szoktak hívni nagyobb fellépésekre – karácsonyi-, lemezbemutató koncertekre, külföldi szereplésekre, mint hegedűst és/vagy vokalistát.

Az egyetem mellett mindez hogyan működött?

A zenélés nagyon kicsi koromtól fogva az életem része, de amikor feljöttem Budapestre, egy időre el kellett zárnom egy kis kalitkába, és eltenni a kulcsot valahova a szívem mélyére, mert sajnos nem volt rá időm. Így kimaradt két, talán három év is a zenélésből. Szomorú, de volt, hogy egy évig nem is nyúltam a hegedűmhöz, amit ma már nem is tudok elképzelni, hogy történhetett meg. Szerencsére ma már ismét intenzíven zenélek.

Mit tanácsolnál az egyetemet most kezdőknek?

Aki most kezdi, az legyen tudatában, hogy ha végez, értékes tudás birtokába fog kerülni. Ám azzal is legyen tisztában, hogy egy olyan út áll előtte odáig, ami nem lesz sem egyenes, sem pedig könnyű: nagy kitartás és elhatározás kell hozzá; ráadásul nem elég csak az egyetemen tanultakat tudni, az embernek önmagát is folyamatosan képeznie kell. Képesnek kell lenni dönteni és mérlegelni, mert sokszor hozhatja így a helyzet.



Porogi Éva